Nagyvilág

A Fidesz szerint az Európai Unió: csak migráció és más semmi

713 – kormányzati irányítású és Kreml-barát orgánumok Facebook-oldalain megosztott – cikk alapján az látszik, hogy a kormányoldal üzenetei főként a migrációval kapcsolatos manipulatív információk alapján támadják az Európai Unió elitjét és intézményrendszerét. Ezt a stratégiát több európai szélsőjobboldali párt és a Kreml propagandagépezete egyaránt alkalmazza, kihívás elé állítva a mérsékelt pártokat.

2019 januárjának egyik legfontosabb belpolitikai témája a zöldpárti frakció által kezdeményezett Magyarországról szóló EP-vita volt. Az Orbán-kormány ugyan nem képviseltette magát a január 30-ai strasbourgi vitanapon, de a kezdeményezés tökéletes lehetőséget biztosított a Fidesznek EP-kampánya magasabb fokozatba kapcsolására. Bár a magyarok döntő többsége továbbra is uniós tag maradna, élesen elítéli az EU menekültválságra adott válaszait, miután azokat a kormánypropaganda 2015 óta félremagyarázza. Ez nem egyedülálló az EU-ban, de a Fidesz az európai kormánypártoknál jóval dominánsabb szereplő saját országa médiapiacán.

2019. január 1. és 31. között egy közösségimédia-menedzser program, a Zoomsphere segítségével 713, kormányzati irányítású és Kreml-barát orgánum Facebook-oldalain megosztott cikket vizsgáltunk.

A vizsgált médiumok: a kormánypártinak besorolt 888, Origo, az azóta átnevezett Magyar Idők, a Hír TV, a Figyelő, a Pesti Srácok, a Magyar Hírlap, a Mandiner és a Hirado.hu; illetve a Kreml-barátnak vett Leleplező Friss Hírek (a Világ Figyelő cikkeit publikálja), a News Front Magyarország (az orosz titkosszolgálatokhoz köthető), a Balrad.ru és a Moszkvater.com.

Minden cikket elláttunk egy a cikk hangnemét leíró (EU-kritikus / -semleges) és legalább egy, az írás tág témakörét megjelölő címkével. EU-kritikus jelzőt azok a cikkek kaptak, amelyek:

  • a lakosság Európai Unióval kapcsolatos képét igyekeztek negatívan befolyásolni,
  • és egyáltalán nem vagy aránytalanul kis mértékben mutatták be az ellenoldal véleményét,
  • és/vagy cáfolható dezinformációt, alátámaszthatatlan érveket tartalmaztak.

A vizsgált médiumokban összesen 540, az uniót negatív színben feltüntető cikket találtunk (az összes cikk 76 százaléka), míg 173 írás semlegesen számolt be az EU-t érintő eseményekről (24%).

Médiumokra lebontva azt látjuk, hogy legkevésbé kiegyensúlyozottan a Kreml-barát Leleplező Friss Hírek Facebook-oldal tájékoztatott az EU-ról, de a Hír TV, a Magyar Idők, az Origo és a 888 is több mint 80 százalékban negatív híreket tett ki közösségi médiafelületére az EU-val kapcsolatban. A közmédia oldala 50 százalék feletti arányban osztott meg negatív hangvételű híreket az unióról.

Az Európai Uniót negatív színben feltüntető cikkek leggyakoribb témája a migráció volt, azt követi a jelenlegi uniós elitet egyoldalúan kritizáló, majd a Soros Györggyel kapcsolatos írások száma. A jogállamiságról és a balliberálisnak nevezett ellenzékről szóló cikkek voltak még jelen számottevően a vizsgált időszakban. Ezek a témakörök egytől egyig kapcsolódnak a kormányoldal legfontosabb EP-választási kampányüzenetéhez, amely szerint a választáson „a nemzeti oldal áll szemben a migrációt szervező, Soros György által irányított uniós balliberális elittel, ami jogállamisági követelmények köntösébe bújtatva igyekszik megbüntetni a bevándorlásellenes tagállamokat”.

A semleges cikkek döntő többsége a brexithez kapcsolódik, ehhez képest a többi témakör (a román elnökség hivatalba lépése, migrációs statisztikák, uniós külpolitika és jogállamiság) szinte eltörpül. Egy-egy cikk erejéig feltűnt az osztrák családtámogatási rendszer ellen indított uniós kötelezettségszegési eljárás, illetve az EU kettős élelmiszerminőség-vizsgálatának eredménye is a semleges írások közt. A kormányoldalon vélhetően belpolitikai szempontból érdektelennek minősítik ezeket a témaköröket, esetleg egybevágnak érdekeikkel, így ezek esetében az általuk irányított médiumokban is kiegyensúlyozott újságírással találkozhatunk.

Faéket megszégyenítő egyszerűség

A Fidesz EP-választási kampánya egyetlen egyszerű üzenetre épül, ami a vizsgált médiumok EU-kritikus cikkeinek fő témaköreiből is összeáll. A kormány szerint „meg kell akadályozni a szocialista Frans Timmermans migránsbetelepítési tervét”, aki „Soros György bevándorláspárti bizalmasa”, a „bevándorláspártiak csúcsjelöltje”. A Fidesz narratívájában „Soros György brüsszeli emberei” minden intézményben jelen vannak, és azért dolgoznak, hogy bevezessék a „migránsvízumot” és a kvótákat, illetve legalizálják az illegális migrációt. Ebben a világképben Soros úgy működik, mint egy „állam”, ez az állam pedig gyakorlatilag az EU, amelynek intézményeiben „Soros-szeánszot” ülnek. Ez a bevándorláspárti, balliberális, Soros-barát elit pedig „zsarolja, fenyegeti, bünteti” azokat az országokat, amelyek elutasítják a bevándorlást, ehhez pedig a jogállamisági eljárásokat, a forrásmegvonással való fenyegetést használnák, ráadásul az „NGO-kat pénzelnék, hogy jogállamisági deficitet találjanak”. Orbán Viktor pedig maga jelentette be, hogy a kormány célja a jelenlegi brüsszeli elit lecserélése, a bevándorlásellenes többség megszerzése az uniós intézményekben.

A Fidesz egy meglehetősen egyszerű képletet vázol fel a választóknak: a hagyományos bal-jobb felosztás helyett az Európai Unió politikai színterén az a döntő, hogy valaki támogatja vagy elítéli a bevándorlást. Ezzel azt sugallják, bevándorlás kérdésében csak két választás létezik: a pusztán biztonságpolitikai érvekre alapuló kormánypárti, illetve a kizárólag humanitárius szempontokat figyelemebe vevő „radikális bevándorláspárti” migrációs politika. Így az Orbán-kormány kizárja, hogy lehetne mind a biztonságot, mind az emberséget figyelembe vevő szakpolitikai megoldás, ezzel ellehetetleníti az érdemi vitát is a témakörről.

Bárki, aki csak egy ponton is ellentmond a magyar migrációs javaslatoknak, szinte automatikusan a bevándorláspárti „masszába” kerül, bekategorizálják a kormánypárt kétbites világképébe.

A politikai paletta retorikai átalakítása megköveteli a dezinformációk terjesztését és a propagandisztikus tájékoztatást: amennyiben a kormánypárti média megszólaltatná az ellenfeleket, akik elmondhatnák saját, különböző migrációs javaslataikat, megszűnne a „bevándorláspárti tömb” mítosza, illetve kiderülhetne, az EP-választási kampány egynél lényegesen több témakörre fókuszál, amelyek mind érintik az európai állampolgárok életét.

Manipulatív információk terjesztése nélkül nehéz elhitetni, hogy Frans Timmermans a „bevándorláspártiak” csúcsjelöltje, aki folyamatosan a Soros-hálózat tagjaival találkozik. Timmermans valójában csak az Európai Szocialisták Párjának (PES) csúcsjelöltje, akinek bizottsági elnökké választása akkor sem lenne garantálható, ha a PES szerezné meg a legtöbb mandátumot az EP-választásokon, hiszen az Európai Bizottság elnökét a tagállamok jelölik. Ráadásul 2014 decembere és 2019 februárja között Timmermans 260-szor találkozott lobbistával az EU Integrity Watch adatai alapján, ami körülbelül harmada a német, néppárti Günther Oettinger biztos 727 találkozójának. Timmermanst főként NGO-k látogatták, aminek meglehetősen prózai oka van: többek között ő felel a bizottság jogállamisági munkájáért és felügyeli a migrációs biztost, márpedig ezekkel a területekkel főként civil szervezetek foglalkoznak – azaz a kormány által sorosistának bélyegzett szervezetek egyszerű lobbisták, akik legálisan és egyáltalán nem titokban végzik ezt a tevékenységüket. (Magyarországon egyébként 2011. január 1-je óta nincs hatályban lobbitörvény, így – Brüsszellel ellentétben – itthon nem lehet tudni, ki és milyen témakörben próbálna beleszólni a törvényalkotásba.)

Az NGO-k ugyan lobbizhatnak a kvótarendszer bevezetéséért uniós biztosoknál, a bizottságnak mindössze javaslattevő szerepe van; a tényleges döntés az Európai Tanács (és az EP), egyszersmind a tagállamok kezében van, benne mind a négy visegrádi állammal. Az EU pedig nem a kvótákat ellenző országokat bünteti: Szlovákia és Csehország 2015-ben az átmeneti menedékkérő-áthelyezési rendszer ellen szavazott, Finnország pedig tartózkodott, de egyik országgal szemben sem indítottak semmiféle jogállamisági eljárást, valamint a keményvonalas migrációs politikát képviselő új osztrák kormányt sem sújtják ilyenek. A Fidesz inkább a migrációs politikája mögé rejtőzve építi illiberális rendszerét, és utóbbi váltja ki az Európai Bizottság rosszallását, nem az, hogy a kormány – másokkal egyetemben – elutasítja a kvótarendszert.

Frans Timmermans az MSZP múlt hétvégi kongresszusán
Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

A Fidesz kampányának hátránya Magyarországra nézve

A Fidesz stratégiája több szempontból is kockázatos lehet Magyarországra nézve. Az EP-választási kampány ilyen fokú leegyszerűsítése következtében a magyar választók egy vaskos rétege alig egy-két témakörről hall egyáltalán. A kormány elzárkózik attól, hogy véleményt nyilvánítson más ügyekről, amelyek egy 2018. novemberi Eurobarométer-felmérés szerint érdekelhetik a magyarokat: az uniós bérekről, a megújuló energiaforrások használatának bővítéséről vagy a különböző uniós szakpolitikai területek harmonizációjának mértékéről. A bevándorlással kapcsolatos félelmek fenntartásában is kulcsszerepe van a dezinformációnak: miután kiderült, hogy 2018-ban ötéves mélypontra süllyedt az unióba illegálisan belépők száma, a kormánypárti média 800 ezer potenciálisan Európába tartó menedékkérőt talált Líbiában. A migráció hatásait a kormányzati irányítású média pedig többnyire alátámaszthatatlan állításokkal szemlélteti: a svéd jóléti rendszer a bevándorlók miatt omlik össze, üzleti körök profitálnak Európa „iszlamizációjából”, és olyan „potenciális terroristák” érkeznek, akik nem hajlandók elfogadni a befogadó országok törvényeit. Valójában az 500 milliós Unióba maximum alig 2-3 millió bevándorló érkezett, a svéd jóléti modell is tartja magát, a US News rangsorában a második legélhetőbb ország továbbra is. Az tagadhatatlan, hogy az EU területére érkezők között lehetnek biztonsági kockázatot rejtő személyek, és ezeket a kockázatokat a titkosszolgálatoknak ki is kellene szűrniük, mégis, irreális azt feltételezni, hogy minden Európába érkező személy potenciális terrorista vagy bűnöző lenne, ahogy azt a kormánypártok állítják.

Az uniós intézményrendszer és elit egyoldalú kritikája csökkentheti a magyarok unióba vetett bizalmát és jövőjével kapcsolatos optimizmusát, ami idővel akár a kilépéspárti érzelmeket is növelheti.

Bár a magyar kormánynak egyelőre nincs ilyen irányú deklarált célja (a jelenleg hatályos, 2012-es magyar nemzetbiztonsági stratégia szerint is Magyarország kulcsfontosságú érdeke a blokk tagjának lenni), a Kreml esetében a kilépéspártiság erősítése már kívánt következmény. Nem véletlen, hogy a Kreml EU-ellenes dezinformációs kampánya európai szinten a Magyarországon látottakhoz hasonlóan épül fel: nem feltétlenül biztat az unió elhagyására, mindössze az uniós szakpolitikai javaslatokat dezinformáció segítségével károsnak, az európai nemzetek érdekeivel ellentétesnek írja le, ami esetenként kiegészülhet az orosz érdekekkel egyező politikák nyílt dicséretével (például azzal, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók eltörlése komoly gazdasági előnyökkel járna).

A magyar kormánypárti stratégia és narratíva mintaként szolgálhat, és egyre több politikai szereplő kezdheti a bevándorláspárti-bevándorlásellenes keretek között meghatározni magát a politikai palettán. Ezen felül a kormánypárti kampányüzenetek megjelenhetnek a külföldi szélsőséges pártok érveiben és a hozzájuk kötődő dezinformációs portálokon is, illetve a hivatalos, félhivatalos vagy éppen „hasznos idióták” által üzemeltetett oroszbarát oldalakon is, ami részben európai szintre emelheti az Orbán-kormány retorikáját – igaz, a legtöbb EU-tagállamban ezzel jelenleg csak a lakosság kisebb rétegei érhetők el, tekintve, hogy máshol nincs akkora dominanciája a dezinformációs sajtónak a médiapiacon. A Fidesz és a többi szélsőséges párt által erőltetett, egyhangú döntéshozatalon alapuló Nemzetek Európája koncepció, amit gyakran manipulatív cikkekkel is népszerűsítenek ezek az erők, lassítaná az EU döntéshozatalát és megnehezítené a törvényhozást olyan, Magyarországnak kulcsfontosságú területeken is, mint az egységes piac vagy az közös uniós kereskedelempolitika.

Az EU-ról folytatott érdemi vita hiánya az Európai Unió fejlődését, észszerű reformját támogató politikai erőknek nem érdemes a szélsőségesek által meghatározott bevándorláspárti-bevándorlásellenes pályán játszani, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a migráció témakörét teljesen kerülni kellene. A nem ezen keretek között gondolkodó pártoknak elemi érdeke, hogy érdemi vitákat folytassanak egymás között az unió jövőjét érintő további kérdésekről, szakpolitikai témákról. Ezekbe a vitákba érdemes megpróbálni bevonni a szélsőséges szereplőket is, távolmaradásukat pedig a felkészületlenség vagy az érdektelenség számlájára írni.

Az európai parlamenti választás kampányát Magyarországon mindenképpen nagyban befolyásolni fogja, hogy hagyja-e az ellenzék a saját maga által kialakított játékszabályok alapján kampányolni a Fideszt, vagy képes lesz kitörni ebből, és saját narratívát kínálni az EU jövőjéről. A kormánypárt minden erejével azon lesz, hogy ezt megakadályozza, és továbbra is arra kényszerítse ellenfeleit, hogy az ő értelmezési tartományában mozogjanak. Ennek pedig – ahogy láttuk – az egyik legfontosabb eszköze a kormánypárti médiabirodalomban terjesztett dezinformáció.

Szicherle Patrik (Political Capital)

A Political Capital a Friedrich-Naumann-Stiftung támogatásával megvalósuló projektje keretében vizsgálja az EP-választásba történő orosz beavatkozási kísérleteket a V4 országaiban. A projekt kiemelt célja az EU-ellenes és oroszbarát dezinformáció terjedésének feltérképezése, fő narratíváinak összefoglalása és a manipulatív információk elleni harcot elősegítő szakpolitikai javaslatok megfogalmazása.   

Kiemelt kép: Jorge Guerrero / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik