Végighazudta eddigi életét a sikeres író

Dan Mallory háta mögött nehéz élet van. Bár még alig múlt negyven, a sors nem kímélte: az édesanyja egyedül nevelte, és előbb az anyának, majd neki is daganatos betegsége lett. Dan az egyetem alatt gyakran hazautazott, hogy ápolja az anyját, de az asszony végül nem élte túl a betegséget. Dan szerencsésebb volt, pedig többször is megtámadta a gyilkos kór. Barátai, ismerősei csodálták kitartása miatt.

Az első könyvével a bestsellerlistákra felkerülő író története sokak számára tanulságos lehet, főleg azért, mert a fenti állítások nagy része hazugság, és jó tíz éven keresztül senki nem leplezte le őket.

„Oxfordi diploma”, menő kiadói állás

Dan Mallory 1979-ben született, három testvére van, Jake, Hope és Elizabeth. Az észak-karolinai Duke Egyetemen tanult angol szakon, szabadidejében színjátszókörbe járt. 1999-ben az egyetemi újságba írt egy cikket, amelyben arról beszélt, hogy a daganatos betegséggel küzdő édesanyja egyedül nevelte. Ugyanazon a nyáron azt állította, hogy gyakornokként dolgozott a New Line Cinema nevű cégnél, és részt vett a Végső állomás című film forgatókönyvének megírásában.

A Duke elvégzése után Mallory sikeresen felvételizett Oxfordba és elkezdett egy kétéves képzést, hogy megszerezze a mesterdiplomáját. Egyik tanára úgy emlékszik, hogy ebben az időszakban (2002 és 2004 között) gyakran utazott haza az Egyesült Államokba az édesanyja súlyos betegsége miatt. Dan aztán közölte tanárával, hogy az anyja meghalt.

A diploma után a fiatal férfi New Yorkba költözött és felvették asszisztensnek a Ballantine kiadóhoz. Ekkor mesélt először arról, hogy már volt agydaganata. 2007-ben Mallory bejelentette, hogy hamarosan Oxfordba megy, hogy doktori képesítést szerezzen irodalomból. Távozása után a volt kollégái észrevették, hogy valaki a céges hitelkártyával rendszeresen vásárolt az Amazon webáruházban. Mallory bevallotta, hogy ő volt az, és hozzátette azt is, hogy ismét rákos.

Beiratkozott az Oxfordi Egyetemre és el is kezdte a tanulmányait, azonban sosem fejezte be azokat. Ennek ellenére már a második évben úgy írta alá az e-mailjeit, hogy doktor Dan Mallory. 2009 végén Londonban bukkant fel állást keresve, az interjúkon azt mondta, hogy szerkesztőként dolgozott a Ballantine-nál, nem egyszerű asszisztensként. A Little, Brown kiadó egyik leányánál helyezkedett el középszintű szerkesztőként, ami korábbi kollégáit igencsak meglepte. Új munkatársai között volt olyan, aki teljesen el volt ájulva tőle, mások viszont  számítónak és felvágósnak tartották.

2010 nyarán Mallory azt mondta a főnökeinek, hogy kapott egy állásajánlatot egy konkurens kiadótól, előléptetéssel és magasabb fizetéssel csábították. A Little, Brown nem engedte el, inkább megadták, amit kért. Ekkor már Mallory sok kollégájának arról beszélt, hogy olyan agydaganata van, amelyet nem lehet műteni, és hogy nagyjából tíz éve lehet hátra.

Az irodában is sapkát viselt, hogy ezzel fedje el a hajhullást, és arról beszélt, hogy elutazott Svájcba megnézni egy olyan intézetet, ahol eutanáziát végeznek. Elmesélte azt is, hogy a szüleinek nem beszélt a betegségéről, mert nem állnak egymáshoz túl közel. Azt a korábbi állítását nem ismételte meg, hogy az anyja már nem él.

2012 nyarán Mallory elhagyta a Little, Brownt, nem sokkal azután, hogy a cég egyik vezetője beszélt valakivel annál a konkurens kiadónál, amely állítólag el akarta csábítani Malloryt. Mint kiderült, sose tettek neki semmilyen ajánlatot. Talán ez volt az a pillanat, amikor többen is elkezdtek kételkedni a férfi történeteinek valódiságában.

„Jake”

Dan New Yorkban a William Morrow kiadónál helyezkedett el, a munkájával nem volt probléma, 2012 végére több, nemzetközileg ismert szerzőt is sikerült leigazolnia a céghez. Aztán 2013 elején kimaradt a munkából, több londoni ismerőse pedig kapott egy e-mailt egy bizonyos Jake Mallorytől, aki Dan testvéreként mutatkozott be, és azt állította, hogy Dan hamarosan kórházba megy, hogy eltávolítsanak egy daganatot a testéből. A leírásból kiderült, hogy a korábbiakkal ellentétben nem agy-,  hanem gerincdaganatról volt már szó, és a levél szerint fennállt annak a veszélye, hogy soha többé nem fog tudni járni.

A következő hetekben több e-mail is érkezett „Jake-től” a londoniaknak, amelyekben rendszeresen beszámolt Dan állapotáról. Eközben a valódi Jake éppen az esküvőjére készült és a Facebook-oldalán semmi nyoma nem volt annak, hogy a testvére mellett lenne a kórházban éjjel-nappal. Február közepén „végrehajtották a műtétet”, „Jake” pedig arról írt, hogy a testvére lábadozás közben a kórházban hátrányos helyzetű gyerekekkel találkozott, egyiküknek pedig még egy mesét is írt.

Hamarosan Dan is jelentkezett e-mailben, miszerint teljes sikerrel végződött a műtét, és 2013 tavaszán visszament dolgozni, de

volt, akinek feltűnt, hogy az állítólagos súlyos műtét ellenére pont ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt: nem fogyott le és nem is hullott ki a haja, ám a főnökei nem tették szóvá.

Egy ismerőse rákérdezett Jake-re, mire Dan azt válaszolta, hogy a testvére öngyilkos lett.

A hivatalos álláspont szerint 2015 nyarán kezdett el dolgozni a Nő az ablakban című könyvön, amelyet A.J. Finn néven készült kiadni, azért – mondta Mallory –, hogy a szakmai hírneve miatt ne befolyásolja a kritikusokat. A könyv nagy sikert aratott, a Fox 2000 pedig megvásárolta a megfilmesítési jogokat. Mallory körbeutazta a világot, hogy könyvbemutatókon és irodalmi fesztiválokon vegyen részt. Az egyik ilyen rendezvényen, 2018 őszén, azzal hökkentette meg a közönséget, hogy bevallotta, súlyos depresszióval küzd, korábban bipoláris II. zavarral diagnosztizálták, és erre kezeléseket kap.

2019 elején aztán kiderült, hogy Mallory nem volt benne a Végső állomás stábjában, sosem doktorált Oxfordban, nem volt sem agyrákja, sem más daganatos betegsége, nem halt meg az édesanyja, a testvére sem lett öngyilkos, és az is több mint valószínű, hogy Jake sosem írt e-mailt Dan volt kollégáinak.

Van magyarázat?

Ki tudja, mikor bukott volna ki a hazugságsorozat, ha a New Yorker nem jelentet meg egy hosszú, leleplező riportot róla. A cikk szerzője nemcsak Dan Mallory korábbi tanáraival és munkatársaival beszélt, de felkereste a szüleit is. Kiderült, hogy ugyan volt egy rövid időszak, amikor az édesapja elköltözött a családtól, de az csak átmeneti állapot volt. Mallory édesanyja valóban súlyos daganatos betegséggel küzdött, de nem halt meg – a New Yorker újságírójának látogatása idején éppen bevásárlásból érkezett haza. Amikor apját arról kérdezték, hogy Dan rákos volt-e, a férfi azt állította, hogy egy alkalommal rosszul idézték a fiát és a hibás idézet kezdett el terjedni a sajtóban.

Január 30-án Mallory egy pr-ügynökségen keresztül közleményt küldött a New Yorkernek, amelyben a betegségével magyarázta a hazugságokat, és azt állította, sok mindenre nem is emlékszik abból, amit mondott. A férfi azt írta, hogy szégyellte magát a betegsége miatt, de továbbra is kitart amellett, hogy rákos volt.

A New Yorker újságírója beszélt Mallory pszichiáterével, aki páciense kérésére igazolta azt az állítást, hogy Mallorynek bipoláris II. zavara van. A pszichiáter szerint Mallory betegségére hatással volt édesanyja állapota, és emiatt kialakulhattak szomatikus, testi félelmek és aggodalmak, beleértve a rákot is.

Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. Nigel Blackwood törvényszéki pszichiáter szerint a bipoláris II. zavar önmagában nem ad magyarázatot arra, ha valaki rendszerszintűen hazudozik. Mallory tevékenysége pedig súlyos kárt okozhat azoknak, akik valóban ilyen betegséggel küzdenek. A bipoláris zavar II. típusa olyan betegség, amelynek során egy vagy több hipomániás, azaz energikus, euforikus, illetve egy vagy több súlyos depressziós epizód váltogatja egymást.

Ezt erősítette meg Chris Parris-Lamb, Mallory irodalmi ügynöke is, akinek van a családjában bipoláris beteg, így látta, hogy milyen kárt tud okozni ez a betegség.

Ha Mallory csalássorozata a bipoláris epizódok eredménye, akkor az egyedülálló módon volt előnyös a karrierje számára, és semmilyen más bipoláris beteg életéhez nem hasonlítható. Ha pedig azok közé a szerencsések közé tartozik, akiknek sikerült felülkerekedni a betegségén és megírnia egy bestsellert, akkor ahhoz is eléggé stabil és tiszta az elméje, hogy bocsánatot kérjen azoktól, akiket megbántott.

Túl sok egybeesés

A botrány valószínűleg nem lesz rossz hatással a Dan Mallory írói karrierjére: a Nő az ablakban új kiadása nemrég jelent meg az Egyesült Királyságban és rögtön felkerült a bestsellerlistára, a belőle készült filmet pedig ősszel mutatják be. Annak ellenére, hogy a sztori nem csak egy 1995-ös film, a Tökéletes másolat forgatókönyvével mutat sok hasonlóságot, hanem egy 2016-ban megjelent Saving April című könyvvel is – mutat rá a New York Times cikke.

Mindkét könyv főhőse és egyben narrátora egy középkorú nő (Hannah, illetve April), aki súlyos szorongástól szenved és fél elhagyni az otthonát. Mindkét nő elkezdi figyelni a szomszédait, akik mindkét esetben egy-egy boldogtalan házasságban élő pár egy hányatott sorsú, örökbefogadott tinédzser gyerekkel.

Hannah és April egyaránt autóbalesetben veszítette el a férjét és a kislányát, és pontosan ugyanúgy: a feleség a volánnál ült, miközben a férjével hűtlenség miatt vitatkozott, és a rossz időjárási viszonyok miatt elvesztette uralmát a kocsi fölött. Mivel krimiről van szó, a végéről nem árulunk el részleteket, csak annyit, hogy pont ugyanaz.

A Saving April 2016 márciusában jelent meg, néhány hónappal azelőtt, hogy Mallory eladta volna a Nő az ablakbant a kiadónak. Mallory kiadója szerint azonban szó sincs plágiumról, azt állítják, hogy a könyv szereplői és az alapsztori már 2015. szeptember előtt kész voltak.

Sarah Denzilt, valódi nevén Sarah Daltont, a Saving April szerzőjét egy ideig aggasztotta a sok hasonlóság, de több írótársával folytatott beszélgetés után úgy döntött, hogy nem indít jogi eljárást. Az azért zavarja, hogy sok olvasó azt hiszi, hogy ő volt az, aki plagizálta a Nő az ablakban sztoriját.

Kiemelt kép: David M. Benett/Dave Benett/Getty Images