Nagyvilág

Beleroppant a támadásokba a 16 napig elhunyt csecsemőjével élő házaspár

A 28 éves Szakács Attila szerdán még azt mondta, beszél nekünk a tragédiáról, de csütörtökre párjával együtt eltűntek a közösségi oldalakról. Rengeteg támadás érte őket, pedig csak méltóképpen szerettek volna megemlékezni meghalt kislányukról.

Bejárta a világsajtót, szerdán mi is írtunk a családról, akik több mint két hétig éltek halott gyermekükkel az angliai Yorkban.

A 28 éves Szakács Attila és felesége, Charlotte január 10-én vesztették el négyhetes kislányukat. Evlynről a 20 hetes genetikai ultrahangvizsgálaton derült ki, hogy összetett szívfejlődési rendellenességben, úgynevezett hypoplasiás balszívfél-szindrómában szenved, majd az MRI-vizsgálat kimutatta, a gyermek agya kicsi és fejletlen.

Javasolták nekik a terhességmegszakítást, de elutasították.

A kislány tavaly december 13-án született 2 kiló 40 dekával, de alighogy világra jött, lélegeztetőgépre kellett kapcsolni, mert légút- és aortaszűkületet diagnosztizáltak nála az orvosok.

A szülők hét órával később láthatták érdemben először, és csak három nappal később ölelhették magukhoz.

A túléléshez szívátültetést kellett volna rajta elvégezni, ám mivel nem tudott magától lélegezni, ez lehetetlen volt.

Evlynt – a szülők kérésének megfelelően – január 10-én hospice-ba szállították. Még aznap elhunyt.

Pár perccel azután, hogy lekapcsolták a lélegeztetőgépről, meghalt. Annyira gyenge volt, hogy egyetlen levegőt sem tudott venni. Tartottam a karomban, az apja pedig mindkettőnket átölelt

– mesélte Charlotte. Hozzátette: bár sosem érezte magát anyának, és az élete ezzel teljesen megüresedett, de legalább tudja, hogy gyermeke már nem szenved.

A gyász megkönnyítése

A hospice-ról

Definíciója szerint a hospice a súlyos betegségük végstádiumában levő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátása multidiszciplináris csoport segítségével.

 

Az ellátás célja a betegek életminőségének javítása: testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása, valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében.

A szigetországi hospice-okban gyakran felajánlják a gyászoló szülőknek, hogy eltölthetnek még néhány napot elhunyt gyermekükkel.

Erre két módszer létezik. Vagy a szobát, vagy a gyerekágyat hűtik le speciális eszközökkel, hogy a holttest ne induljon bomlásnak. Utóbbinál hideg vizet szivárogtatnak a bölcső bélésébe, így tartják fent az előírt hőmérsékletet.

A pár élt a lehetőséggel. 12 napig voltak Evlynnel a hospice-ban, ahol napi rendszerességgel kivihették őt 5-10 percre a szabadba babakocsiban, majd az utolsó négy napra hazaszállították a holttestet, és egy szobában aludtak vele a január 26-i temetésig.

A technológiát Angliában öt éve használják, és bevált. Sőt, egyre több országban, így Ausztráliában, Új-Zélandon, az Egyesült Államokban és Kanadában is javasolják.

Jogos a kérdés: de miért?

Mivel a szülők csak nagyon kevés értékes időt tudnak eltölteni halálos beteg csecsemőjükkel, alig marad emlékük róla, ezért úgymond létrehozhatják azokat. Betehetik a gyermeküket a neki vásárolt babakocsiba, hazavihetik a neki feldíszített szobába, fotókat készíthetnek róla és megőrizhetik a kéznyomait. Természetesen nem mindenki veszi igénybe, egyénfüggő, de sokaknak megnyugvást jelent, ha ilyen formában el tudnak búcsúzni a gyerektől.

Besokalltak

A 24.hu szerdán elérte Szakács Attilát, aki azt ígérte, csütörtök este beszél lapunknak az átélt gyászról és a hospice nyújtotta búcsúról. Azt írta, rendkívül nehéz heteken vannak túl, de feleségével támogatják egymást.

Aztán hirtelen mindketten eltűntek a közösségi oldalakról, profiljaikat és az Evlyn emlékére létrehozott emléklapot deaktiválták, miután rengeteg kritika és megaláztatás érte őket.

A család egyik tagja a Facebookon közölte döntésüket, miszerint besokalltak, összetörtek az elmúlt napok eseményeitől, de a hozzátartozók rajta keresztül felvehetik a szülőkkel a kapcsolatot.

Charlotte csütörtökön délelőtt még saját védelmükre kelt és azt üzente a negatív embereknek, ha nem akarják látni a fotóikat, ne kövessék őket. Úgy fogalmazott, azért készítette az oldalt, hogy bárki megnézhesse lánya útját, és hogy egyúttal felhívja a figyelmet a világ valós problémáira, amikről sosem hallottak.

37 hétig hordtam a szívem alatt, életet adtam neki. Négy hétig kitartóan ültem mellette az intenzív osztályon, miközben az életéért küzdött. Elvesztettem a babámat, őt szerettük volna a legjobban a férjemmel, és most jogom van hozzá, hogy emlékeket kössek hozzá. 

Amíg nem éltetek át hasonlót, a fele fájdalmat sem tudjátok elképzelni, mint amit mi érzünk. De köszönjük mindenkinek, akik támogatnak, fantasztikusak vagytok.

Itthon az egy nap is soknak számít

Dr. Gergely Anita, a Magyar Hospice Alapítvány gyermekhospice otthonápolási programjának orvosa tőlünk hallott először a történetről.

Mint mondta, Magyarországon egyáltalán nem jellemző, hogy a szülők napokig virrasztanak elhunyt gyermekük mellett, ami részben betudható a technológia hiányának is.

A hazai kórházakban maximum két órát tölthetnek el a hozzátartozók az elhunyttal. Gyermekhalál esetén szülői kérésre a hospice-nál ez az idő akár fél, egy napra is kitolódhat, de hosszabb időre még nem volt igény.

2010 óta dolgozik a szakmában, de hasonló példával még nem találkozott.

A szakértő megjegyezte, ha valóban jól működik a halál elfogadására való felkészítés, az esetek zömében az eljárás nem is indokolt.

A szülőknek ugyanakkor javasolni szoktuk, hogy a halál bekövetkezte után ők fürdessék meg, öltöztessék fel az elhunyt gyermeket és díszítsék fel a koporsóját vagy az urnáját. Ezek a lépések is a gyászt segítik

– fogalmazott az orvos, aki korábban a törökbálinti Tábitha Gyermekhospice-nál tevékenykedett évekig.

(Mirror, BBC, York Press, Telegraph, The Sun)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik