Erős cím, mi? Nem véletlenül. Szíria az elmúlt négy évben folyamatosan nagyon kemény hely volt. De mostanra a háború annyira eldurvult, hogy már azt is visszasírjuk, amikor még csak Asszáddal nem tudtunk semmit kezdeni.
Elmondom, mi van most:
- Soha nem volt még ekkora esély arra, hogy az Asszád-kormány visszafoglalja Aleppót, Szíria legnagyobb városát, a felkelők központját.
- A várost két hete folyamatosan ostromolja az orosz légierő, miközben a szír kormánycsapatok a Hezbollah-val együtt nyomulnak előre a földön.
- Aleppó fő utánpótlási útvonalát elvágták Törökország felé.
- Ha a város elesik, a felkelésnek gyakorlatilag vége.
- Nyilván ez Oroszország célja is, ezért hiteget mindenkit a csütörtöki békekonferenciával, miközben folyamatosan lövi a várost.
- Szíria két oldalán már sorban áll a török és szaúdi hadsereg, akik bármikor beléphetnek az országba.
- Ha belépnek, a gyakorlatban Iránnal szemben fognak harcolni.
- Elkerülhetetlennek látszik, hogy ebbe Oroszország is beszálljon.
- Törökország pedig NATO-tagország, akik szintén az oroszok ellen harcolnának.
Tessék, pár pontban le is van vezetve, hogyan lehet elérni, hogy Szírián belül egymásnak essen az egész világ. Kicsit most részletezzük is, hogy ki miért csinálja, amit csinál.
Az oroszok célja egyértelműen az, hogy valamilyen módon visszaállítsák az Asszád-kormányt, illetve Szíria területét az Asszád-kormány vezetése alá. Ennek leginkább az az oka, hogy Oroszországnak a Közel-Keleten csak két nagy szövetségese van: Irán és Szíria. A helyzet viszont úgy hozta, hogy Irán befolyása egyre erősebb, ezért a gyakorlatban az oroszok versenyeznek a bukott szír kormány kegyeiért az irániakkal.
A szírek háborúját mostanra nem a szírek vívják. A helyzet akkor romlott el igazán, amikor az oroszok is beszálltak a háborúba. Most orosz légi támogatással harcolnak az iráni Kudsz brigád csapatai (állítólag a Kudsz vezetője, Kasszem Szulejmáni felelős az egész háború stratégiájáért, ami rettenetesen ijesztő dolog, mert kevés nála okosabb katonai vezető van a térségben), valamint a szintén iráni Hezbollah terrorszervezet (ami még a Kudsz szerepénél is ijesztőbb, mert nincs még egy ennyire kompetens terrorcsoport talán az egész világon).
Az ő szerepük viszonylag egyértelmű. Szaúd-Arábia szélsőségesen szunnita, egészen pontosan vahabita királyság, Asszád kormánya viszont síita, egészen pontosan alavita. Ráadásul a szaúdiak legfontosabb térségen belüli ellenfele, Irán támogatja a legjobban az Asszád-kormány és a síita félhold visszaállítását. A szaúdiak sokkal szívesebben támogatják (és támogatták) a szunnita felkelőket – még akkor is, ha radikális terroristák – vagy az Iszlám Államot, mint Iránt. A felkelők és Aleppó eleste nekik kifejezetten rosszul jönne.
A törököknek több szempontból is érdekes a felkelés. Egyrészt, ők is inkább támogatják az ISIS-t, miközben névleg ellene harcolnak. De igazából a törököknek csak a kurdokkal van baja a térségben, és az összes lehetséges alkalmat megragadják arra, hogy bombázhassák őket, miközben azt mondják, az Iszlám Államot, vagy az Asszád-ellenes felkelőket lövik. Nagyon szeretnék elkerülni, hogy a kurdok a török határ mentén létre tudjanak hozni egy önálló államot a Szíriából kiszakított területekből, mert ez esetleg felbátoríthatja a határok másik oldalán élő kurdokat arra, hogy nagyobb autonómiát követeljenek (a semminél).
Ráadásul a törökök viszonya az oroszokkal is egyre rosszabb, mióta az orosz légierő elkezdte bombázni azokat a felkelőket, akiket a törökök támogattak, majd a török légierő lelőtte az oroszok vadászgépét.
Nem szeretnének meghalni.
Nem szeretnének meghalni.
Ők mintha ezt az egészet kihagynák most, a harc szinte teljesen Szíria nyugati részére korlátozódik. Igazán amúgy is Irakban erősek, ami innen azért elég messze van.
Síri csend, a távolban tücskök ciripelnek, ördögszekereket hord a szél.
Amerika és a nyugatiak próbálják tárgyalással és diplomáciával megoldani a dolgokat. Ezek a háborúk rendezésének el nem ismert formái, pedig rengeteg konfliktus elkerülését köszönhetjük nekik. Az a baj, hogy a Nyugatnak továbbra sem nagyon van fogalma arról, hogy mit is szeretnének Szíriában elérni. Mert az országot valakinek vezetnie kell majd, nincs hatalmi vákuum, valaki nyerni fog a küzdelemben. Csak azt nem tudjuk, ki lenne a legjobb. Olyan illúzió valószínűleg már senkiben sem él, hogy erőszakkal lehetne demokratizálni a közel-kelet bármely országát, hiszen ez nem sikerült annyira jól Afganisztánban és Irakban sem.
Ráadásul nehéz úgy tárgyalni az oroszokkal, hogy
- még a tűzszüneti tárgyalást megelőző pár napban is izomból lövik Aleppót,
- és előre kimondták, hogy számukra a tűzszünet nem jelenti azt, hogy le is tennék a fegyvert.
Ugyan Szíriában – Ukrajnával ellentétben – tényleg az orosz hadsereg harcol, ezért az orosz vezetésnek sokkal nagyobb befolyása van az eseményekre. Ukrajnában a tűzszünetek ellenére sem tették le a fegyvert. De ha az orosz kormány most azt mondja, hogy le kell tenni, akkor le is fogják.
A helyzet fokozódik. Az eddigi fokozódásról itt olvashat tovább.