Navracsics Tibor fontos küldetése

Gadó Gábor: Hozd haza a pénzt!

A pontos szöveget ugyan nem ismerjük, de a címben olvasható felszólítás nem állhat messze attól, amit a miniszterelnök mondhatott Navracsics Tibornak, amikor az Európai Bizottság volt biztosát fölkérte, hogy miniszterként segítse az ötödik Orbán-kormány munkáját. Az ún.  helyreállítási alaptól várt, sokezer milliárd forintra rúgó összeg utalásához azonban a Fidesz-KDNP koalíciónak teljesítenie kell azokat a pénzügyi-gazdasági, illetve jogállamisági feltételeket, amelyek csökkenthetik annak kockázatát, hogy a többi tagállam polgárainak és cégeinek a pénzét egy korrupcióval súlyosan terhelt országban, az emberi-politikai szabadságjogokat figyelmen kívül hagyva, egy szűk hatalmi csoportosulás érdekeinek megfelelően költsék el. Az uniós források felhasználásáért felelős miniszter csak akkor tudja teljesíteni feladatát, ha Magyarország elnyeri az Európai Bizottság támogatását, és ezt követően a Tanács jóváhagyását. Ehhez a bátran heroikusnak nevezhető vállalkozáshoz szeretnék hozzájárulni javaslataimmal.

Losoncz Miklós: Töprengés Magyarország gazdasági felzárkózásának lehetőségeiről és korlátairól

2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetésből Magyarország összesen mintegy 43 milliárd euró, éves átlagban 6,1 milliárd euró (2440 milliárd forint támogatásra számíthat (ebből levonandó a közös költségvetéshez történő magyar hozzájárulás, becslésem szerint évi 1,5-2 milliárd euró). Ehhez hozzáadódnak a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz konstrukcióban, a RePowerEU programban és más uniós alapokban Magyarország számára allokált vissza nem térítendő források és egy 9 milliárd eurós, a pénzügyi piacinál kedvezményesebb hitel. Ezekhez az óriási összegekhez való hozzáférés feltétele a jelzett szerkezeti reformok végrehajtása, ettől várható, hogy az uniós pénzügyi források érdemben hozzájárulnak a hosszú távon fenntartható gazdasági növekedés ütemének emeléséhez. Ellenkező esetben az uniós pénz elpazarlódik, a felzárkózás lassú lesz, ha egyáltalán.

Mindezen túlmenően a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya, a politikai prioritásokat a gazdasági racionalitás rovására érvényesítő gazdaságpolitikai lépések (a szektorális különadók, a hatósági árszabályozás/árbefagyasztás, az ún. rezsicsökkentés megőrzése, a kamatlábstop, a hitelmoratórium stb.), az államháztartás konszolidációját szolgáló más intézkedések és az emelkedő kamatlábak visszafogják a gazdasági növekedést. Az infláció megfékezése is várhatóan növekedési áldozattal jár.

Soós Eszter Petronella: Cancel culture, #metoo – a franciák is felsorakoznak?

2022. június 17., délután. A telefonom pittyeg. Értesítések tömege tájékoztat, hogy az Altice Média, a BFMTV és az RMC tulajdonosa szerződést bontott Jean-Jacques Bourdin újságíróval, műsorvezetővel, akit két nő – egyikük a valamikori kollégája – erőszak kísérletével, illetve zaklatással vádol. A cég az év elején felfüggesztette Bourdint a belső vizsgálat idejére, most azonban kirúgta, noha az igazságügy elévülés miatt nem tudott mit kezdeni a vádakkal. A belső vizsgálat részleteit nem ismerjük, de némely cikkek azt sejtetik, hogy létezhetnek bizonyító üzenetek, sms-ek. A dicstelen karriervéghez képest csupán nyilvános megalázás az, amit a hetvenen túl járó Bourdin Valérie Pécresse republikánus elnökjelölttől kapott élő adásban az év elején. Pécresse, még mielőtt bármit is kérdeztek volna tőle, előadást tartott arról, hogy hezitált eljönni, elsősorban a választók miatt jött, de ha igazak a Bourdin ellen felhozott vádak, akkor súlyosak, és igazságszolgáltatásnak tennie kell a dolgát…

2022. május 10. A radikális baloldali portál, a Mediapart anyagot tesz közzé, amelyben nem kevesebb, mint húsz nő vádolja a tévézés másik doyenjét, Patrick Poivre d’Arvort, vagy ahogy a franciák emlegetik, PPDA-t zaklatással és erőszakkal. Hogy PPDA kapcsán szóba jön a szexuális zaklatás, nem új, de a tévés személyiség korábban az anonimitásuk miatt úgy-ahogy sikeresen támadta a panaszosokat. PPDA válaszul rágalmazás miatt perel, s a bizonyítási eljárás fontos lehet: az esetek nagy része ugyanis büntetőbíróságra – megint csak elévülés miatt – nem fog eljutni. Mindenesetre PPDA nőcsábász imázsa a sajtókonszenzus szerint így is, úgy is összeomlott. Elvégre ha nem maguktól állnak kötélnek a nők, nincs csábítási teljesítmény… PPDA egy interjújában egyébként éppen a csábítás francia kultúráját emlegette esetleges mentségként. Ez a csábítási narratíva a probléma vitatott része Franciaországban. De erről többet később, mert a kulcsszó éppen az, hogy „vitatott”.

Kovács Zoltán: Ispánok kora

Szétbarmolunk mindent, majd saját rombolásunkon végigtekintve, sápadt hangon állapítjuk meg: változott a világ. Sőt, ugyanezt kis drámával: ez már nem az a világ, amit szerettünk volna. Majd, hogy a hazugság teljessé váljon receptet is adunk: mostantól másként kell a dolgokhoz állnunk, mert nem mi változtunk, hanem minden más. A politikában innét már csak egy lépés a politikai félfordulat bejelentése, a pávatánc büszke eljárása, a magyar érdek, a keleti nyitás, a nyugat halála, ésígytovább, egy csomó zagyvasággá puffasztott féligazság, ami csak jön. A világ nyilván nem működik tökéletesen, de aki keres, az könnyen talál hibát rajta, és ha van elég elszántság benne, meg kellő politikai támogatás, kitartó erőszakoskodással bebizonyíthatja, hogy az egész úgy, ahogy van, használhatatlan.

Emlékeztetnék egy talán nem túlságosan lényeges, de föltétlen jellemző mozzanatra, hogy is történik az ilyen változás, milyen az alkalmazkodás, hogyan lehet elhitetni a fél országgal, hogy nincs mit tenni, mi csak viszonyulunk a világ változásaihoz. Időben harminckét évet visszalépve, idézem az akkor szárnyát bontogató Fidesz kampányszövegét, ami az 1990-es helyhatósági választásokra készült: három akkoriban népszerű politikus feje bukkan föl a képernyőn sorban egymás után, és mindegyik egy-egy kívánságot fogalmaz meg. Fodor Gábor: „Hej, ha minél többen szavaznának!”, Deutsch Tamás: „Hej, ha nem lenne több vébétitkár meg szolgabíró!”, Orbán Viktor: „Helyhatósági választások.” A szolgabírói intézmény a tanácsrendszer 1950-es létrehozásával szűnt meg. Deutsch Tamás kívánsága tehát már akkor sem volt életszerű, de hangulatilag rendben, azt sugallta, ne jöjjön vissza se a Horthy-, se a Kádár-rendszer közigazgatási világa, még az elnevezés szintjén sem. Ez eddig megvalósult, nincsenek vébétitkárok, és megszűnt a szolgabírói intézmény is. Eddig. Mert most a Horthy-világ áporodott és savanyú világába már korábban visszaszerelmesedett Orbán Viktor és baráti köre, nemkülönben nyálasbeszédű keresztény-demokrata kengyelfutói elérkezettnek látták az időt, hogy visszavezessék a főispáni tisztséget a hazai közéletbe.