Közélet

Magyarok migránsozzák egymást Sopronban

Magyarok migránsozzák egymást Sopronban

Az utóbbi években kelet-magyarországiak tízezrei költöztek Sopronba, innen ingáznak naponta dolgozni Ausztriába. Kétrészes riport onnan, ahol a szabolcsinak, borsodinak, hevesinek keleti migráns a neve.

Mitől boldog a soproni tanítónő? Attól, hogy takaríthat a bécsi repülőtéren.

Lakatos Judit huszonnyolc évet húzott le a magyar közoktatásban, közben felnevelte autista fiát, eltemette sokáig nagybeteg férjét. Nyolc éve váltott munkahelyet, nem jött ki a nettó száztízezres fizetésből, biztosítási ügynöknek állt, majd a határ túloldalán elvállalta egy diszkó takarítását, s mikor bedőlt a hely, a reptéren jutott álláshoz.

Hajnali 3:50-kor kel, hatkor már kezében a partvis, kettőig tart a műszak, fél négyre ér haza.

„Imádom.”

És tényleg.

„Mikor kikerültem, alig beszéltem a nyelvet, de látták, milyen szépen dolgozom, és ma már a takarítócég vezérigazgatója is ismeri a nevemet! Amikor új szisztéma jött, bekerültem a tesztcsapatba, hatalmas elismerés ez.”

Hogy mi az új szisztéma? Már nem saját placca van Lakatos Juditnak, hanem céges tabletje vezényli mindenfelé a terminálon.

„Mindig oda, ahol vészhelyzet adódik. Immár nem fordulhat elő, hogy akár egy teljes órán keresztül, teszem azt, kiömlött víz zavarja az utasokat, mert amint bejelentés érkezik, nyomnak oda egy piros pöttyöt, leírják, mi a störung, és akkor odamegyünk és elhárítjuk. A lényeg, hogy ne legyen rendetlenség, ne legyen störung. Felelősségteljes munka. Tudják ezt a vezetőink is, nemrég elektromos motorokat kaptunk, azokon közlekedünk, ami jó, mert korábban golfkocsink volt, de az nem fért be a liftbe.”

Ezerháromszáz eurót keres, ha a dupla bért fizető ünnepnapokon rá jön ki a beosztás, ezerhatszáz eurót is hazavisz, plusz jár tizenharmadik és tizennegyedik havi fizetés, útiköltség-térítés és munkaruha.

Cserébe, ha úgy osztja be az iroda a heti öt napot, kell menni hétvégén, húsvétkor, karácsonykor. „Ebben nincs pardon. A férjem halálának másnapján is keltem hajnalban.”

Fotó: Bielik István / 24.hu

Lakatos Judittal a Soproni Baráti Körben találkozunk. Csupa helyes, némi montypythonos lelkesedéssel fűtött ellenzéki aktivista ül le hetente egy pohár sörre, baracklére, úgy tízen, megvitatni a politika történéseit. Olyan helyi skandalumokat téve szóvá, hogy például a soproni alpolgármester választókörzetében közpénzből zajlott a muskátliosztás (pollen gate), amire „egyértelműen rá kell mutatni”; valamint olyan általános érvényű megállapításokat téve, mint hogy „a diktatúrák lényege, hogy ha nyomorba döntünk embereket, s aztán adunk nekik egy szelet kenyeret, isteníteni fognak bennünket”.

A mai nap slágere, hogy a csapat zsandarkja, Jakál Adrienn rendőri zaklatásról számol be. Történt, hogy még márciusban ismeretlen tettes O1G-t fújt a soproni laktanyafalra, sőt, ezt a nyomokban igazságot tartalmazó állítást megfejelte azzal, hogy „HAZUG FIDESZ! NEM A SOPRONIAKAT KÉPVISELITEK! ÜDV: A NÉP.” A firkát rekordgyorsasággal felülfújták élelmes közalkalmazottak, ám Jakál Adrienn, aki nem mellesleg önkormányzati képviselő, posztolta fészbukoldalára az eredeti verziót.

A politikától papíron független városi kapitányság késedelem nélkül nyomozást indított falfirkaügyben, s hiánypótló posztja okán Jakál Adrienn rögvest látókörbe került. Vallomástételén a képviselő asszony előbb felfedte, hogy nem ő fújt, még csak nem is ő készítette a fényképet, majd a kérdések súlya alatt megrogyva kiadta forrását.

A procedúra komolyságáról most ennyit mond:

A rendőrök végigröhögték az egészet. Én még inkább.

Meséli, testületi üléseken gyakran szóba kerül a „soproni migráció” kérdése, vagyis az, hogy a nép kijár dolgozni Ausztriába. S még inkább téma, hogy az 55-65 ezer lakosra méretezett város egyre nehezebben birkózik meg azzal, hogy a Kelet-Magyarországról érkező albérlőkkel, akik zömmel szintén a határ túl felén kapnak állást, úgy 80 ezerre, egyesek szerint 120 ezerre dagadt a település lélekszáma.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Hogyan állt elő ez a helyzet?

  • szegénység sújtja Kelet-Magyarországot,
  • és mivel Ausztriában (és Sopronban) szükség van a munkásra,
  • és mivel odaát többszörösét keresni emberségesebb munkakörülmények között, mint idehaza (sőt, Sopronban is lényegesen többet lehet keresni, mint Kelet-Magyarországon),
  • és mivel Sopron a nyugati határhoz legközelebb fekvő magyar városok egyike, ahol olcsóbb lakni, enni, mint pár kilométerrel nyugatabbra,
  • így kelet-magyarországi honfitársaink csapatostul érkeznek Sopronba, hogy egy részük aztán itt találjon munkát, más részük naponta ingázzék Burgenlandba, akár Bécsbe.

Adódik ebből probléma bőven:

  • először is a dugók; ami egykor ötperces út volt városon belül, ma olykor egy teljes órát vesz igénybe,
  • a sok autó miatt a városháza fizetőssé tette a pakolást, a drágábbik zónában 420 forint egy óra, az olcsóbbikban 210, s még a köztemetőnél is sápolnak; a helyiek a saját utcájukba évi négyezer forintért válthatnak bérletet, a teljes városra közel százezer forint a tarifa,
  • a tömegközlekedés túlterhelt,
  • egekben az ingatlan- és az albérletár,
  • eltűntek a mesteremberek, ha csöpög a csap, ha kilyukad a kazán, ha festeni kéne a konyhát, cserélni a zárat, ha építkezne az ember, nincs iparos, kis munkára pláne nincs, vagy ha mégis, osztrák áron dolgozik, hiszen amúgy odakint, ottani árakon keresi a kenyerét,
  • és: bár a statisztikák ezt nem támasztják alá, de az idegeneket látva úgy érzi a nép, hogy jelentősen romlott a közbiztonság.

Hogy milyen srófra jár az agyunk, a manipuláció hogyan ír fölül keresztényi, nemzeti meg mindenféle értékeket, arra borzongató példa a „hűség városa”, ez az elvileg felvilágosult, nyugatias gondolkodású, jómódú település. Mióta megjelentek itt a keleti magyarok (meg az erdélyi magyarok, meg a kárpátaljai magyarok, s velük néhány száz román és ukrán), akik még a garázsokat is kiveszik, hogy legyen hol aludniuk, tisztálkodniuk, szóval mióta itt vannak a melósok, azóta az „őslakosok” körében beindult a migránsozás.

A parkban pilleborozóktól ugyanazokat a kétpálcás, kékplakátos paneleket hallottuk vissza, mint a decens soproni egzisztenciáktól:

  • a keletmagyarok ellepik a várost,
  • elveszik a munkánkat,
  • nem tisztelik a szokásainkat, koszosak, büdösek, bunkók, agresszívek, hangoskodnak, szemetelnek, vegzálják asszonyainkat,
  • megdrágítják az életet,
  • közlekedni, parkolni, ügyintézni lehetetlen tőlük.
Fotó: Bielik István / 24.hu

Van már neve is az itteni kelet-magyarországinak, a miskolcinak meg a nyíregyházinak: keleti migráns.

Eleinte ironikusan hangzott a titulus, ma már tök komoly. A Facebook soproni fórumai tele a „honvédelem” versus „emberség” jegyében vívott verbális polgárháború dokumentumaival; betűhíven idézünk pár bejegyzést, még csak nem is a legdurvábbakat.

A túlterheltségről egy matekos poszt:

Személyi igazolvány ügyintézéshez mai várakozók 3 kor 38+29 ember.

Egy evolucionalista komment: „Szomoru ezt kimondani de Sopron jelenleg egy szornyu termeszetes kivalasztodas egy jelentos szereploje,celpontja, remenysege! Akar az allatvilagban az eghajati valtozasok hatalmas vonulasokat hoznak a zold erdok,a fuves legelok fele. A keleti teruletenelok es munkakepes korosztaly keresi es talalja meg a helyet nalunk.”

Egy, aki a közbiztonságért aggódik: „sajnos nagyon sok problémát okoznak az ideköltözők . Arrogánsak , tele szemetelik a várost, rengeteg lett a betörés, az autókat megkarcolják össze törik nem hagynak elérhetőségeket, féltjük nappal a gyerekeket. Az aki régóta itt él vagy ide született az tudja miről írok.”

Egy olyan, aki híve a végleges megoldásnak: „Mikor mész autóval a Pap réten és arra leszel figyelmes hogy egy kb 12 év körüli gyereket rázogat két huszévkörüli kapucnis cigánygyerek ,és a sok gyökér csak nézi hát üzenném Romárió szüleinek ha kiváncsiak mért vérzik az eggyik kölkük pofája a másik meg mért pisálta össze magát hát itt a telószámom szivesen elmesélem de ha te is jótakarsz akkor csak telefonon!!!”

Egy megfontolt:

A rendőrség gyenge, így a lakosság elkezdte saját maga megoldani a problémát. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, ha mindenki önkéntes rendőr lesz.

Egy „keleti migráns” és egy otthonát féltő soproni párbeszéde.

Az ideiglenes soproni: „Én is egy általatok migránsnak nevezett betolakodó vagyok!soha nem tapasztaltam ilyen szintü lenézést más városokból falvakból jövő emberre, mint amit itt Sopronba! nem értem mi a problémátok velünk hisz senkit nem bántunk azzal, hogy a munka miatt ittvagyunk kénytelenek élni!Nem a ti pénzetekből élünk, hanem keményen megdolgozunk minden eggyes forintért!bennünket szidtok miközben Soproniak százai kinnt dolgozik Ausztriába!ahonnét mi jövünk nincs munkalehetőség képessek vagyunk a családunktól több száz km-re eljönni dolgozni!kérlek benneteket legalább a saját véreteket ne tagadjátok meg és próbáljatok elviselni bennünket nekünk nincs sok választásunk nektek meg nem fogy a levegőtök azért mert mi itt élünk ideiglenesen!köszönöm!”

Fotó: Bielik István / 24.hu

Az őssoproni: „Nem fogy a levegőnk? Nem??? De rohadtul romlik!!! Nem az a gond hogy ide jönnek, hanem ahogy itt élnek! Sopronban valamikor asztmás betegek gyógyultak, esténként nyáron ha kimentünk az utcára a fenyves illata töltött be minden! Ma sehol nem hagyhatunk nyitva ablakot mert csak a szmog, a por, a bűz árad befelé nem a friss levegő! Nem egyes emberek tehetnek erről, hanem sok ember: a TÖMEG! Azt írta, hogy maguk csak élni szeretnének, hát mi, is úgy ahogy 10-15 évvel ezelőtt csendben békességben, nyugalomban egy tiszta ódon, kisvárosban! Aki kint dolgozik az akár kint is élhetne, ott is van albérlet ott is van óvoda, iskola, csak nekem most nehogy valaki a hazaszeretettel jöjjön mert agyf@szt kapok! Aki szereti az otthonát az nem költözik több száz kilóméterre otthonról, ennyi erővel a határ túloldala is csak még 6km! A lényeg sokan jöttek, de nem az ő hibájuk, hanem azoké akik nem vezettek be már évekkel ezelőtt építési stopot a város körül 45 km-es körzetben! Mikor esik már le hogy ebben a városban nincs infrastruktúra ennyi ember számára, nem is lesz! Mert az kiadás, a telekeladás evvel szemben bevétel! Gyökér városvezetés, agyhalott szavazókkal!”

És ismét az ideiglenes soproni: „nem építkezünk és busszal járunk dolgozni!nem Ausztriába hanem itt Sopronba!albérletben lakunk és azért itt vagyunk mert otthol nálunk nincs munkalehetőség és nekünk is elkell tartanunk a családunkat!Örülhetsz neki hogy neked nem kell elhagyni az otthonodat!mi tiszták vagyunk se smogot se port se bűzt nem árasztunk magunkból úgy hogy tőlünk nyugottan kinyithatod az ablakodat nem rajtunk múlík hogy nem érzed a fenyők illatát!”

Pár empatikus komment a vitához: „Az ember oda megy, ahol lehetőséget talál és meg tud élni a családjával. Teljesen igazad van, én is ezt tenném. Az, hogy ez a város élhetetlen, nem a ti hibátok. Egy alkalmatlan és elképzelések nélküli városvezetés hibáját nem lehet az itt élő és dolgozó polgárokra ráhúzni.” „én kérek elnézést a Soproniak nevében. Kérlek, ne vegyél bennünket egy kalap alá. Mélyen egyetértek veled, kérlek hidd el velem együtt van még emberséges Soproni. Köszönöm, hogy elolvasodJ J” „kívánom, hogy találd meg a számításod itt, vagy bárhol, ahová visz a sorsod!”

És egy kevésbé empatikus:

szerintem ha ti a Balatonhoz jöttök mi sem szólunk be nektek hogy túlzsúfolt a város!én arrafelé lakom és fehér vagyok!!

És egy még kevésbé empatikus: „Ha már bunkó vagy barátom akkor vergődj kicsit az osztrákoknak amiért az itt létükkel felverik az árakat… Ja h a Soproni annyira már nem kemény…”

Van válasz: „Pont erről papolok, fogalmad nincs mit hordasz össze kiskoma, a világon se voltál amikor itt már idegenforgalomból élt a város, az ingatlan árakon kívül semmi nem drágább mint Pesten vagy Szegeden vagy Győrött, a kultúrát meg hoztátok magatokkal.”

Egy kerítéspárti: „Sopron világ életében egy polgári kisváros volt, Két,három ajkú. Megbecsült tagja volt a városnak a kétkezű munkás,és a szőlőtermelő poncicher is. A bevándorlókat akkor is szűrték. A második világháború után csak engedéllyel lehetett bejönni.”

Egy öntudatos: „akinek nem tetszik Sopron hazalehet menni.HA annyira rossz miért vannak itt ????”

És egy avantgárdan tömör:

Én már 2 döglött patkányt láttam.

Ha a felvezető félmondatainkkal bármelyik kommentelőt megbántottuk, elnézést, nem volt szándékos, pláne, hogy nem mi élünk Sopronban. Viszont számos helyi polgárt meghallgatva összegereblyéztük, ők milyen akciótervvel próbálnák oldani a kétségtelenül létező feszültséget:

  • végre el kéne készüljön a városi elkerülő út, amit sok éve Lázár János, akkor még főminiszter 2018 márciusára ígért,
  • épülhetne pár parkolóház, körbekeríthetnének néhány P+R-t a városhatárban,
  • a tömegközlekedés fejlesztendő,
  • önkormányzati bérlakásokat, sokat, olcsón, elsősorban az önálló életre vágyó, de az elszabadult árak miatt beszoruló őssoproni fiataloknak,
  • bővíthetnék az önkormányzat ügyfélszolgálatát,
  • a fentiekre igényelhetnének uniós meg állami pénzt,
  • több rendőrjárőrt az utcára, így növelve a polgárok „szubjektív biztonságérzetét”,
  • segítsék az „ideiglenesen Sopronban állomásozó magyarok” beilleszkedését, kezdhetnék a dolgot valami olyasmivel, hogy az illegalitásból legalább a féllegalitásba terelik az ingatlanjaikat munkásoknak kiadó „vállalkozókat”, s fölszámolják az olyan méltatlan bizniszeket, mint amikor még a fűtetlen garázs is munkástömegszállássá lényegül át,
  • az alap, még pénzbe sem kerül: beszélgetni kéne a lakosokkal, kéne néhány higgadt, értelmes, magyarázó, az őslakosokat edukáló mondat a városvezetéstől a kialakult „történelmi helyzetről”; ha már Sopron keleti határára nem húzható GYODA.
Fotó: Bielik István / 24.hu

Listánkról kérdeztük volna a polgármestert, de hiába jelentkeztünk be hozzá, hiába soroltuk kérdéseinket a sajtósának, Fodor Tamás inkább nem beszél, abból nem lehet baj.

Pedig, ha bejutunk, tán empatikusabb mondatokat is kicsiholtunk volna belőle, mint amiket az emlegetett Jakál Adriennek címzett. A képviselő asszonyt idézzük:

Azt mondja nekem a polgármester testületi ülésen a keleti migránsok kapcsán, hogy „nem értem, mi a problémája, amikor a maga pártja beengedné az országba a migránsokat”, a soproni közlekedési káosz kapcsán meg azt vágta a fejemhez, hogy „Londonban is vannak dugók, nem?”.

És ha már visszajutottunk Jakál Adriennhez és Fodor Tamáshoz, zárjuk azzal soproni riportunk első részét (jön majd a második egy kiugrott határőrnővel, egy tűzoltóval és egy odaát redőnyöző iparossal), hogy megosztunk egy fontosnak tetsző infót úgy általában a falfirkálásról.

A Soproni Baráti Kör arra jut: bárki is a laktanyás falfirkáló, amatőr, ugyanis viszonylag ritka, kék színű spray-vel dolgozott. Úgy tudja a társaság, hogy a nyomozók le is járták a város összes festékboltját, hátha valamelyik eladó emlékszik a vevőre. A baráti kör előbb jót derül a rendőrségi aktivitáson, majd az egyik tag globálisan is megfontolandó tanulságot von le, a következőt:

aki O1G-zni akar, maradjon a kommersz matt feketénél.

(Riportunk második részét holnap olvashatják.)

Olvasói sztorik