Vízbe fojtotta négy hónapos kisfiát egy 35 éves sülysápi anya októberben, majd sikertelen öngyilkossági kísérletét követően Szolnokra utazott, és feladta magát a rendőrségen. 2011-ben egy 31 éves budapesti anya ölte meg kéthetes csecsemőjét. Bár az ilyen esetek szerencsére nem gyakoriak, nagy felháborodást keltenek, és a közvélemény általában értetlenül áll előttük. Az anyák tette valószínűleg egy súlyos, a szakemberek által egyre inkább kutatott mentális betegséggel, a szülés utáni pszichózissal függ össze.
Súlyosabb, mint a depresszió
Általános és érthető jelenség, ha egy anya a szülés után kimerült, érzékeny, nem érzi jól magát. Enyhébb esetben a „baby blues” nevű állapottal jellemezhető, ami minden második anyát érint, és gyakori sírással, alvászavarral, frusztrációval, ingerlékenységgel jár. Pár hét alatt elmúlik, főleg, ha a nő megfelelő családi támogatást kap. A szülés utáni depresszió viszont már orvosi kezelést is igényelhet, a szülő nők 10%-át érinti, és 3-6 hónapig tarthat. Ilyenkor az érintett feltűnően szomorú, kedvetlen, és akár öngyilkossági gondolatai is lehetnek. A depresszió megjelenése összefügghet a hormonszint megváltozásával, de a párkapcsolati problémákkal, stresszel, korábbi pszichés betegségekkel is.
A szülés utáni pszichózist sokan keverik a depresszióval, pedig ez egy annál sokkal súlyosabb állapot. Intő jel, ha megváltozik az anya viselkedése, bizarr dolgokat mond, és nem lehet megnyugtatni. Veszélyes téveszmék, hallucinációk jellemzik a betegséget, és az anya torznak láthatja a babáját, vagy úgy gondolja, nem is az ő gyereke: ez vezethet el szélsőséges körülmények között a gyilkossághoz is. Egy depressziós anya is lehet agresszív a gyerekével, de a pszichózis estében ennek sokkal nagyobb a valószínűsége. Leggyakrabban pár nappal, néha több hónappal a szülés után jelentkezik, ezerből egy anyánál fordul elő, így Magyarországon évente nagyjából 70-80 kismama válhat érintetté.
A pszichózis lehet önálló tünetcsoport, és az esetek felében-harmadában nem lehet előre látni, hogy az anya hajlamos rá. Máskor viszont az eleve meglévő skizofrénia, bipoláris zavar váltja ki a betegséget; illetve akit gyerekkorában fizikailag vagy szexuálisan bántalmaztak, és ezt nem dolgozta fel, annál nagyobb eséllyel jelennek meg a tünetek. Többek között ezzel a betegséggel is foglalkozó könyvében Dr. Kovácsné Dr. Török Zuzsanna (Szüléshez társuló pszichiátriai zavarok, különös tekintettel a gyermekágyi lehangoltság kérdéskörére) leírja, hogy a tünetek hetekig vagy hónapokig is fennállhatnak, súlyosabb esetben pedig skizofréniába fordulhatnak át. Az egyedülálló vagy házassági problémákkal küzdő, először szülő nők vannak nagyobb veszélyben; illetve azok az anyák, akik kevés pozitív élményt tudnak felidézni gyerekkorukból. Az iskolai végzettségnek és a foglalkozásnak nincs köze a betegség kialakulásához.
Fotó:Lakatos Péter/MTI
Török Zsuzsanna adatai szerint az érintett anyák a körében az öngyilkosság aránya 4-5%, a csecsemőgyilkosságé pedig 4%. Tehát a pszichózisban szenvedőknek is csak egy kis része öli meg a gyerekét, és mindez sok esetben megelőzhető is lenne, hiszen korai felismerés és kezelés esetén jók a kilátások. Bár a szülés utáni pszichózis szűrésére nincsenek speciális tesztek, a rizikótényezők és a tünetek egyértelművé teszik a betegséget, amit az egészségügyi team tagjai (orvosok, nőgyógyászok, védőnők, pszichiáterek) könnyen fel tudnak ismerni.
A megfelelő, és időben megkapott kezelés rengeteget segíthet
Mivel a védőnők a szülés utáni 6. hétig rendszeresen látogatják a kismamákat, ők azok, akik bizalmas kapcsolatot építenek ki vele, és szükség esetén nagy szerepük lehet a segítségnyújtásban. A Védőnői Szakmai Kollégium által készített protokoll segít a szülést követő hangulatzavarok kiszűrésében: a védőnők kérdőíveket töltetnek ki és interjút készítenek a terhesség alatt, illetve a szülés után is. A védőnő nem diagnosztizálhat, de továbbirányíthatja a kismamát pszichológushoz vagy pszichiáterhez, illetve már a várandósgondozás kezdetén felismerheti a rizikótényezőket. Az úgynevezett rizikókérdőívet a terhesség idején, szülés után, illetve valamivel később is kitöltetik a nőkkel, de ezekből inkább a szülés utáni depresszióra vagy enyhébb hangulatzavarokra lehet következtetni. Rákérdeznek például arra, hogy az anya szokott-e lehangolt lenni, illetve megfigyelik az anya-gyerek közti kapcsolatot.
Mivel egy terhes, majd újszülöttet gondozó nő több szakemberrel is kapcsolatba kerül, semmiképpen sem tehetőek kizárólag a – túlterhet és alulfizetett – védőnők felelőssé azért, ha a terhesség utáni pszichózis nem derül ki. Az orvosoknak egyelőre sajnos csak a fele gondolja úgy, hogy a fizikális vizsgálat mellett a párkapcsolati, gyereknevelési problémákkal is foglalkozni kellene, de egyre több konferenciát tartanak a témában és egyre nagyobb az igény a szakemberek ilyen irányú képzésére is.
A budapesti Szent János Kórház Pszichiátriai és Pszichiátriai Rehabilitációs Osztálya 2001 óta működik önálló kórházi egységként, itt foglalkoznak a terhesség alatt és után felmerülő depresszióval, pszichózissal is. A Kurimay Tamás osztályvezető főorvos irányítása alatt működő Együtt, Baba-mama-papa program keretében az anyákat és a babákat komplex, családközpontú megközelítéssel kezelik. A korábbi gyakorlattal ellentétben itt nem emelik ki a pszichotikus, önmagára vagy a gyerekére potenciálisan veszélyes anyát sem a családból; illetve a többi családtag is részt vehet a terápiában.
A program 2006 óta létezik, a kezelés szakmai protokollját tavaly határozták meg. Egy 24 fős szakembercsoport (pszichológus, pszichiáter, szociális munkás, szakápoló, csecsemőgondozó, gyerekgyógyász, szülész, nőgyógyász) vesz részt a munkában. Pszichózis esetén az anya először általában gyógyszeres kezelést, antipszichotikumot és szorongáscsökkentőt kap, majd pszichoterápiát is. Amíg fennáll a betegség, a kismamát a pszichiátria sürgősségi osztályán látják el, utána a rehabilitációs részlegre kerül. A kezelés tarthat két hétig, de akár évekig is.
A szakemberek segítsége mellett, vagy ahhoz, hogy az anya eljusson a megfelelő intézménybe, a hozzátartozók segítségére is szükség van. A környezet gyakran nem áll megfelelően a tünetekhez, az anya pedig tehetetlennek érezheti magát és szégyelli, hogy nem tudja ellátni a gyereket. Főleg akkor, ha mindenhol azt hallja, hogy a gyerekvállalás öröm, és neki a nap 24 órájában boldognak kellene éreznie magát. Önmagában a szerepek, az élethelyzet és a testkép megváltozásának elfogadása sem könnyű, de a társadalmi elvárások még inkább megnehezítik a nő helyzetét. Angol nyelven léteznek már olyan hasznos tájékoztató anyagok, amelyek a szülés utáni pszichózisról adnak tájékoztatást a partner számára azzal kapcsolatban, mit jelentenek a tünetek, hova lehet fordulni, és ő hogyan segíthet, vehet részt a gyerek ellátásában. Az ilyen típusú ismeretterjesztésre nálunk is nagy szükség lenne.
A Szent János Kórházban működőhöz hasonló ellátás nemcsak az ország más részein, de a térségben sincs. A debreceni és a szegedi klinikán kaphatnak még speciális kezelést az érintettek, de bennfekvő részleg csak Budapesten van. Mivel a Szent János Kórház nem kap ezért plusz támogatást, a program alapítványi támogatásból működhet. Nagy szükség lenne minél több ilyen típusú programra, a szemlélet elterjedésére, és mindenekelőtt arra, hogy a szakemberek és a laikusok is tisztában legyenek a szülés utáni hangulatzavarok és pszichózis természetével. Ehhez be kell látnunk, hogy a gyerekvállalás nehéz, megterhelő feladat, amihez nemcsak az anya önismereti munkájára, de a családtagok (elsősorban a házastárs vagy partner) aktív részvételére is szükség van. Nem várhatjuk azt, hogy majd egy gyerek születése fogja megoldani a meglevő párkapcsolati és egyéni problémákat, hiszen az inkább új, addig ismeretlen próbatételek elé állítja a családot.
