Orbánra vagy Simicskára haragszik jobban?
Mindig a jót keresem, nem a rosszat. Mindkettőnek van mit köszönni. Egyik létrehozta, a másik működtette a lapot.
Kivégezték a Heti Választ. Azt a lapot, melyet kezdettől ön főszerkesztett. Ez csak megér egy haragszomot.
Nem kezdetektől, csak 2006-tól. A kivégzés meg bombasztikus kifejezés. Hogy most bajban vagyunk, nem kétszereplős játék.
Orbán vagy Simicska tehet inkább a Heti Válasz haláláról?
Mondhatjuk azt, hogy a tulajdonos váratlanul megvonta a finanszírozást. És mondhatjuk azt is, hogy a politika azt üzeni az üzleti világnak, hogy a Heti Válaszban hirdetni, pláne azt megvásárolni nem éppen javallt cselekedet.
Mert a végén még mellékhatások lépnek fel adott üzletember egyéb vállalkozásaiban?
Én ilyet nem állítok.
Pedig immár tán tét nélkül lehetne őszinte.
Nem a képzelgések mezején sétálok, inkább azt javaslom az üzletembereknek, hogy vessenek egy pillantást a lap eredményeire.
A Heti Válasz példányszáma a 2015. február hatodikai G-nap, Orbán és Simicska szakítása óta húsz százalékkal esett.
És még így is a legnépszerűbb jobboldali, konzervatív nyomtatott médium. Miközben sajnos a hirdetési bevételünk nyolcvankét százalékkal esett vissza.
Vagyis a NER lényegében kitiltotta a hirdetéseket a Heti Válaszból. A Fidesz létrehozta a lapot, a Fidesz megszüntette a lapot, ámen.
Ez is egy értelmezés.
Meg az is hogy, hogy a G-nap előtt jóval a súlyán fölül kapott állam irányította hirdetési pénzt a Heti Válasz.
Van igazság abban, hogy kedvezményezett helyzetben voltunk, de annyira azért nem, ami ekkora visszaesést indokolna. Köztudott, hogy a politikának erős eszköztára van befolyásolni az üzleti teret, azon belül is a médiát.
2015 februárjában a Simicska-média fele Orbánhoz igazolt át. Erre ön a mai publicisztikájában így emlékezik: a G-nap után „kormányzati körök távozásra biztattak bennünket, stabil anyagi bázist ígérve, de a gáláns ajánlat, hogy zöldmezősen új újságot hozhatunk létre, csak egzisztenciális biztonsággal kecsegtetett. 2015-ben már képtelen vállalkozásnak tűnt olyan nyomtatott sajtótermékkel a piacra lépni, amely az ellenoldali konkurencia, a HVG, a 168 Óra vagy az akkori Figyelő vásárlóközönségének nyomába érhetett volna. A nyomtatott sajtó egyre töpörödő helyzetében kellett volna számottevő tábort toboroznunk magunknak. Úgy értékeltük, hogy a kudarc borítékolható. Ezért maradtunk.” Kizárólag ezért?
Nem csak ezért. Számos érv szólt a maradni mellett. Egyebek mellett az, hogy kormányoldalról iszonyatosan nehéz médiát csinálni, hiszen az újság alapvetően ellenzéki műfaj, kritikus médiumra lehet olvasót, vevőt találni.
Kormányzati háttérrel nem számított volna a valódi veszteség, a mínuszok ott irányított hirdetési csomagokkal szanálódnak.
Nem jó az egy szerkesztőségnek, az autonómiának, ha egyetlen szálon függ valakitől.
A Heti Válasz sok éve Simicska Lajos tulajdonostól függ.
De vele megállapodtunk, hogy nem szól bele a tartalomba. Sokkal inkább befolyásolta a cikkeinket az, hogy a kormányoldal blokádot hirdetett ellenünk: nem adhatott interjút nekünk se kormánypolitikus, se közszolga, sőt, még kulturális intézmény vezetője sem.
Vajon, ha a szerkesztőség átment volna Orbán alá, kormányszócsővé válik a Heti Válasz?
Hipotetikus kérdés, nincs rá válaszom.
Viszont azzal, hogy maradtak a Simicska-birodalomban, Orbánnál fekete seggűek lettek.
A történtekből akár ez is kiolvasható.
Ma kivel van a Heti Válasz?
Épp egy hónapja beszélt arról Balog Zoltán, hogy jó lenne egy olyan sajtó, melyben se nem gyűlölik, se nem imádják a kormányt, én pedig azt gondoltam: éljen, ez pont a Heti Válasz! A konzervatív világ részeként tekintünk magunkra: értékelvűek vagyunk, a szerkesztőségben négy-öt gyerekes anyák, apák dolgoznak, a családmodell, a gondolkodás nálunk polgári volt és polgári is marad.
Nem az értékeket kérdem. Hanem azt, melyik törzshöz tartozik a Heti Válasz? Kihez lojális? Kivel van? Orbánnal vagy nem Orbánnal? Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapkérdése.
Én csak egy tisztességes, értékelvű lapot szerettem volna csinálni.
Ment is a levesbe. Még egy bekezdés a publicisztikájából: „A kormányzati irányok többségét helyeseltük, de erősebb kontrollt kívántunk a hatalmat gyakorlóknak. És most sem gondolunk mást. Csakhogy az igazunknak nincs relevanciája. Egyedül a kétharmados többséget hozó győzelemnek van relevanciája, amely minden részigazságot maga alá temet, és minden kormányzati cselekedetet visszaigazol.” Értsd: a NER-ben nincs maszatolás, csók közben sem lehet kikukkantani az órára.
Tény, hogy a politikai hatékonyság ma mindent visz.
A G-nap után alaposan megváltozott a lap tartalma, hangvétele. Pedig a NER 2015 februárja előtt is NER volt, csak a kormányfő egyetlen volt barátja se fújta a nemzet egére, hogy „Orbán egy geci”. Mi az oka a Heti Válasz gyors átalakulásának?
A G-naptól egyre erősebben szorította a szerkesztőséget a politikai prés, ami kihatott a lelkekre, a témákra, mindent eltorzított. Ebben a feszült helyzetben, lehet, olykor hibáztunk, ám mi sose gyártottunk álhíreket, szóval a lelkiismeretünk tiszta.
Miben hibáztak?
Nem tudok konkrétumot mondani. De persze jár az ember agya, mit kellett volna másképpen csinálni ahhoz, hogy elkerüljük ezt a mostani véget.
Csak jobb lett volna átzsilipelni Orbánhoz 2015 februárja után?
Az akkori legjobb tudásunk szerint döntöttünk.
Jól döntöttek?
Nem dönthettünk másképpen.
Miért?
Mert 2004 óta csináltuk ezt a lapot, téglánként pakoltuk össze a szerkesztőséget, a szellemiséget. Ez nem olyan, mint egy vegyesbolt, hogy eladom, és két sarokkal odébb nyitok másikat. Tisztességesen végeztük a dolgunkat, és a tulajdonos azt ígérte, továbbra is tehetjük így. Miért mentünk volna máshova? Több pénzért? Több lehetőségért?
Ha ma kapna egy a 2015-öshöz hasonló ajánlatot Habonyéktól, hogy a kiadót Simicskánál hagyva, a szerkesztőséget a hóna alá csapva oldalazzon át a kormánysajtóba, s új néven folytassa a Heti Választ, mit felelne?
Ez is hipotetikus kérdés, nem tudok vele mit kezdeni.
Addig hipotetikus, míg el nem hangzik.
Nem kaptunk ilyen ajánlatot.
A Heti Válasz az országgyűlési választás óta eladó. Ön árulja. Viheti bárki?
A tulajdonos részéről nincs megkötés. Megerősíthetem, hogy április kilencedikén felhatalmazást kaptam tőle arra, hogy vevőt keressek.
Csak időt nem kapott hozzá.
Kétségtelen, hogy egy újságot, egy kiadót eladni bonyolultabb, mint egy lakást, miközben utóbbi értékesítésére is kevés lehet másfél hónap.
Holnap jelenik meg az utolsó nyomtatott szám, ezzel alighanem végképp befellegzett az eladásnak.
Azt a terméket valóban elég nehéz eladni, ami nem működik. Amúgy a Heti Válasz nem rossz üzlet, nincs adóssága, csupán cashflow problémája. Épp azért függesztettük fel a működést, kezdeményeztünk mi csődeljárást, mert a partnereinket nem akartuk megoldhatatlan helyzet elé állítani.
Mennyi a mínusz a kasszában?
Nem publikus.
Mennyi a Heti Válasz ára?
Április kilencedikén 490 millió forint volt. Ma már aligha ez az ár érvényes.
Lényegesen kevesebb?
Ha netán bejön egy ajánlat, a tulajdonos majd megegyezik az ajánlattevővel.
Azzal zárja mai publicisztikáját, hogy „a Heti Válasz újraéledhet, meglehet, nem rajtunk múló tartalommal”. Ez mit jelent? Attól tart, hogy mégiscsak megveszi a lapot a kormánymédia?
Lehetett volna végelszámolni vagy felszámolni a Heti Választ. A tulajdonos nem ezt az utat választotta, vagyis még mindig időt kíván nyerni. Ha nem hinne bennünk, kapásból bezárta volna a Heti Választ, mint a Lánchíd Rádiót és a Magyar Nemzetet.
Simicska Lajos a Nemzetet is eladhatta volna Ungár Péternek s tán másoknak is, ha nem szab irreális árat. De valószínűleg nem akarta, hogy végül kézen-közön a kormánymédiában landoljon a napilap. Miért gondolkodna másképpen a Heti Válaszról?
Nem tudom.
Van önnek néhány jóakarója a Fideszben. Elsőként is a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó, aki nem mellesleg a Heti Válaszhoz köthető Magyar Konyha szerkesztőbizottságának elnöke. A G-nap óta beszélt vele a lap jövőjéről?
Soha szóba nem került ez köztünk.
Most az egyszer igazán kérhetne tőle segítséget.
Nem lenne értelme. Sosem fordultam hozzá olyan kérdésekkel, melyek nem a Magyar Konyha szerkesztőbizottsági elnökére tartoznak. Bizakodom.
Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás
