Sokan sokféle szempontból megemlékeztek már az elsőajtós felszállásról itt a blogon, a beérkező levelekben jobbára az a közös, hogy senki sem szereti az új rendszert, ami egyébként nem az ördögtől való. Most azonban azt is megtudhatjuk, hogy látja az elsőajtózást egy buszvezető.
Annyi írás megjelent már az interneten az első ajtós felszállással kapcsolatban, küldenék én is egyet a “másik oldal” szemszögéből. Nem nagyon tudok olyan embert mondani, aki igazán lelkes lenne ettől a megoldástól. Ki-ki a maga vérmérséklete és intelligenciája alapján kezeli a helyzetet.
Autóbuszvezetőként próbálom az utasok minimális zaklatásával betartani a rendszert. Nagyjából minden második megállóra jut 1-2 vagy több utas, aki hátul száll fel. Vagy elöl, de nem tudja, mi a teendő. Ilyenkor bemondatom a rendszerrel a megfelelő figyelmeztető üzenetet. Általában semmi reakció. Ez esetben nem lehet mit tenni, nem szállhatunk ki a vezetőfülkéből minden második-harmadik megállóban.
Talán ha a többi utas figyelmeztetné őket, de ilyen csak elvétve történik, pedig a fizető utasoknak is érdeke a bliccelés visszaszorítása. Persze van, aki előrejön és elnézést kér. A jellemző inkább az, hogy ha előre is jönnek, elég zord arccal néznek ránk. Valahol megértem őket, púp a hátán ez mindenkinek, nekünk is. Leginkább a nem kívánatos konfliktusok miatt.
Merthogy sajnos vannak bőven szélsőséges alakok is, a múltkor például egy középkorú úr (ránézésre jól szituált fajta) nagy dérrel-dúrral előrerombolt, odavágta a bérletét a vezetőfülke üvegéhez és felkiáltott: “Most örülsz, b***d meg?!”
Kedves Utasok, akkor örülnénk igazán, ha emberszámba vennének és partnerként kezelnének minket, nem ellenségként. Higgyék el, nem mi vagyunk a rosszfiúk/rosszlányok, hanem azok, akik egymás ellen hangolják a társadalmat. Mi Önöket szolgáljuk. Ha csak annyit megtennének, hogy felszálláskor ránk néznek, biccentenek egyet, jó reggelt/jó napot/jó estét kívánnak, netán megeresztenek egy mosolyt, ahogy tesszük sokan mi is, megkockáztatom, hogy nem csak mi, hanem Önök is jobban éreznék magukat.