Közélet

Odacsukta a mozgássérült utast és annak anyukáját a 173-as busz vezetője

Olvasónk, Györgyi 16 éves mozgássérült fiával szeretett volna felszállni a 173-as buszra a Kelenföld Városközpont megállóban. A busz ajtajai kinyíltak, megkezdték a felszállást, amit a türelmetlen buszvezető nem várt meg, csengetett, és zárta is az ajtókat. Részletek az alábbi, BKV-nak címzett levélben:

Tisztelt BKV Zrt.!

2012. 08. 17-én 16 éves mozgássérült fiammal próbáltunk felszállni a 173-as vonalán Bp. Kelenföld Városközpont megállónál. A buszra rajtunk kívül nem volt felszálló, a buszon pedig csupán két idősebb hölgy tartózkodott, tehát teljesen kíváló volt a sofőr rálátása minden ajtóra az egész buszon.

Mi a harmadik ajtóhoz kerültünk. Kezemmel jeleztem a sofőrnek, hogy kérem figyeljen ránk. Az első lépcsőig jutottunk be, ezután máris csukódni kezdtek az ajtók majd erős gázzal elindult, mi pedig tehetetlenül beszorultunk a lépcső fogságába úgy, hogy kisfiam előre esett, nekem pedig nagy erővel a testemnek csapódott az ajtó.

Mivel a két kezemben a fiam botjai voltak nem tudtam a vészjelzőt megnyomni de erre nem is lett volna szükség, ha a sofőrnek nem lett volna a fülében a fülhallgató és meghallotta volna a kiabálásunkat, kétségbeesett segélykéréseinket. A két hölgy megállásra kérte a sofőrt mire Ő tett három lépést felénk, majd segítségnyújtás nélkül visszaült a helyére, és folytatta az utat. Két megálló a végállomás, ekkor volt 11:30. Megvárta, hogy leszálljunk, majd beállt a végállomáson lévő helyére. Mikor meglátta, hogy felírom a rendszámát (BPI-151) kiabálni kezdett, tanum van rá mivel pont arra jött a postásunk. Bemutatkoztam, majd kértem, hogy legyen szíves ne emelje fel a hangját velünk szemben, kértem, hogy Ő is mutatkozzon be, de erre a szemünkbe nevetve nem volt hajlandó.

Kétszer is meg kellett kérnem, hogy ne érjen hozzám, mert a kiabálása közben a karomhoz ért többször is. Végig azt ordítozta, hogy mi már felszálltunk, és hogy Ő csak azután indult el. Megmondtam, hogy annyit sem várt meg, hogy becsukódjon az ajtó és már el is indult.

Az adott helyzetünk és a vezető félelemkeltő magatartása miatt kisfiam elkezdett sírni, így jobbnak láttam eljönni a helyszínről. Miután hazaértünk azonnal telefonos bejelentést tettem a sofőr ellen. A telefonos hölgy – aki nagyon együttérző volt – utánanézve a sofőrnek megmondta aznapra az volt az utolsó fordulója. Valószínüleg ezért sietett, és követett el ilyen embertelenséget, valamint rengeteg szakmai hibát.

Kérem a fentiek ismeretében az ügy mielőbbi kivizsgálását, a sofőr felelőségrevonását, és kérem továbbá az ügy fejleményeiről való mielőbbi tájékoztatásukat.

Bozsikné Liebentritt Györgyi

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik