Már csak minden második banki adós fizeti saját maga a valós piaci kamatokat – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataiból. A lakossági ügyfelek körülbelül felénél vagy az adófizetők, vagy a bankok pénzéből pótolják ki a piaci kamatok és a támogatott vagy rendeletileg fixált kamatok közötti különbözetet és ezzel együtt a törlesztőrészletek jelentős részét. Egy tízmilliós tőketartozásnál havonta 100-120 ezer forint körüli összeg is lehet ez a különbség, főleg, ha az elmúlt hónapokban vették fel a támogatott hitelt, vagy ha éppen kamatstopban van a szerződésük.
A háztartásoknak 2022 végén mintegy 9900 milliárd forintnyi volt a hitelállományuk, ebből csaknem 3000 milliárd forintnyi valamilyen módon támogatott kamatozású kölcsön volt. A jegybank a Bank360.hu kérdésére válaszolva közölte: ekkor a lakossági hitelek nagyjából 20 százalékát tette ki már a babaváró hitel, amelynek az állománya az év végére elérte az 1931 milliárd forintot. Emellett a kamattámogatott lakáshitelek együttes összege mintegy 860 milliárd forintot tett ki. Ebben benne vannak a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) mellé felvett hitelek, az otthonfelújítási kölcsön és az egyéb támogatott hitelek is.
Ehhez jönnek még az MNB Növekedési Hitelprogram (NHP) utolsó fázisában, a Zöld Otthon Programban (ZOP) folyósított lakáskölcsönök, amelyeknél a tőketartozás tavaly év végén 189 milliárd, az idén február végén már 206 milliárd forint volt. Ez az összeg gyorsan emelkedik, hiszen a program keretösszege és a szerződéses állomány 300 milliárd forintos volt. Ennek egy részét szakaszosan folyósítják, ahogy a kedvezményes kölcsön fejében előírtan épülnek az energiatakarékos lakóingatlanok. Az MNB ebben a programban kamatmentes forrást biztosított a bankoknak, amelyek ezt legfeljebb 2,5 százalékos kamattal adhatták tovább a hiteligénylőknek.
A többi hitelnél a magyar állam fizeti a kamattámogatást a hitelintézeteknek a költségvetésből, és ez az összeg egyre nagyobb. Különösen a babaváró támogatásnál szállhattak el durván az állam kiadásai az emelkedő piaci kamatok miatt, az idén erre a hiteltípusra már 178,16 milliárd forint kiadással tervez a költségvetés. Ebben persze benne vannak olyan tételek is, mint a már megszületett gyermekek miatt elengedett hitelek előtörlesztése, de az összeg döntő részét várhatóan kamattámogatásra fordítják.
Százmilliárdokat költ a költségvetés a babaváró és lakástámogatásokra
Kérdeztük a Pénzügyminisztériumot és a Magyar Államkincstárat is, hogy pontosan mekkora összeget fordít az állam az idén a lakossági hitelek kamattámogatására, de kérdéseinkre több hét után sem válaszoltak. A jogszabályokból annyit lehet pontosan kihámozni, hogy egy-egy adott szerződés esetében mekkora a támogatás mértéke.
A babaváró hitelnél például az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) által havi rendszerességgel közzétett, a közzétételt megelőző 3 naptári hónapban tartott 5 éves névleges futamidejű államkötvény aukcióin kialakult átlaghozamok adott aukciókon elfogadott mennyiségekkel súlyozott számtani átlagából kell kiindulni.
Az ügyleti kamat 2022 májusáig az így kalkulált referenciakamat 130 százaléka plusz 2 százalékpont volt, azóta a referenciakamat plusz 1 százalékpont. Ez azt jelenti, hogy de a januárban felvett hitelekre 14,83 százalékos, vagyis évente csaknem 1,5 millió forintos kamattámogatás jár.
A CSOK-os és otthonfelújítási hiteleknél a referenciakamat alapja ugyanez, az állami támogatás mértéke pedig ennek a 130 százaléka. A támogatott hitelt felvevő ügyfelek pedig 3 százalékos kamatot fizetnek, vagyis a bankok összesen az ÁKK referenciahozam 130 százaléka plusz 3 százalékos kamatot kapnak végül. Azt, hogy pontosan mekkora kamatfizetést jelent ez az állam számára, a statisztikákból nem lehet pontosan kiszámítani, de az látszik, hogy ahogy emelkedtek a kamatok, úgy nőtt a támogatott lakáshitelek népszerűsége.
2022 első kilenc hónapjában megközelítette a 180 milliárd forintot ez a volumen, ami nagyjából a háromszorosa annak, amit az alacsony piaci kamatok idején, 2019-ben kihelyeztek. Az is világos, hogy egy akkoriban felvett 10 millió forintos támogatott lakáshitel állami kamattámogatása évente 150-200 ezer forint körül volt, míg a tavalyi második félévben felvett ugyanilyen hiteleké már egymillió forint fölötti összegbe került az állam számára.
Az adófizetők vagy a bankok fizetik a kamatokat
A költségvetési törvényben, illetve az azt módosító kormányrendeletben nincs adat arról, mennyibe kerül ezeknek a hiteleknek a kamattámogatása. Lakástámogatásokra az aktuális kormányrendelet szerint nagyjából 383 milliárd forintot tervez most az állam, ez jóval kevesebb, mint az eredeti törvényben szereplő nagyjából 490 milliárdos tétel. Az viszont, hogy ebből mennyi a lakáshitelek kamattámogatása, nem derül ki. Vélhetően azonban jóval alacsonyabb összegről van szó, mint a babaváró hitelnél, hiszen az állomány is kisebb. Az idén mindenesetre bőven 100 milliárd forint fölötti összegbe kerülhet már az adófizetőknek a babaváró támogatások és a támogatott lakáshitelek kamata.
Az immár több mint egy éve bevezetett intézkedés 350 ezer szerződést és közel 1500 milliárd forint értékű hitelállomány érint. Ebből 1200 milliárd forint az éven belüli kamatperiódusú lakáshitel, 250 milliárd az 1-5 éves kamatperiódusú, és 50 milliárd az államilag támogatott jelzáloghitel. A jegybank közlése szerint az éven belüli kamatperiódusú kamatstopos hitelállomány csaknem fele 2015-ben forintosított devizahitel, amelynek a referenciakamata a három hónapos BUBOR.
Ezeknél a hiteleknél a referenciakamatot 2,02 százalékos BUBOR-nál rögzítették, a piaci kamatláb viszont most már 16,3 százalék, vagyis az érintettek 14,28 százalékpontnyi kamatkedvezményben részesülnek. Ez egy 10 millió forintos tőketartozásnál évente 1,428 millió forint is lehet, vetekszik azzal, amit a legmagasabb kamatszint idején felvett babaváró támogatásokra az állam kifizet.
A lakossági jelzáloghitelek kamatstopja persze jellemzően nem tart ki a futamidő végéig, egyelőre a hatályos jogszabály szerint 2023 közepéig áll fel. Az MNB úgy kalkulál, hogy az idén az első félévben ez 80 milliárd forintos terhet jelent a bankszektornak. A bankok persze elvileg nem háríthatják át ezt a költséget az ügyfelekre, de nyilvánvalónak tűnik, hogy a veszteséget valamiből ellentételezniük kell. Például úgy, hogy csökkentik a költségeiket, vagy a mesterségesen alacsonyan tartott hitelkamatok miatt nem adnak magas lekötött betét kamatokat a megtakarítással rendelkező ügyfeleknek.
