A vállalatvezetők arra számítanak, hogy a kormány munkahelyvédelmi akciótervének támogatásai az autóipar, a gépgyártás és a hozzájuk kapcsolódó beszállítói láncolatok területén landolhatnak majd. Ez rajzolódik ki a munkaadókkal folytatott egyeztetések alapján. Egyelőre nem világos, hogy az állami támogatás elsősorban a multinacionális vállalatokat vagy a beszállító kis és közepes vállalkozásokat célozza-e, de mindkét opció megvalósulhat – mondta lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. A GDP-előállítás és az érdekérvényesítés tekintetében nyilván a multik az esélyesebbek, de a nagyok működése is elakadhat, ha a nekik bedolgozó kkv-k nem képesek alkatrészeket beszállítani. Abban ugyanakkor egyetértés van, hogy várhatóan nem fűnyíróelv alapján működő támogatási rendszert alakítanak ki, hanem azt kifejezetten a preferált cégekre szabják – tette hozzá.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a célzott munkahelymegtartó intézkedéseket elsősorban annak kapcsán vetette fel, hogy a kormány szerint 2023-ban a magyar cégek már több pénzt költhetnek az energiára, mint a dolgozók bérére. Nem az fogja érdekelni elsősorban a vállalatokat, hogy van-e munkaerő, hanem hogy van-e áram, és az mennyibe kerül.
A politikus már több helyütt elejtett információmorzsákat a programról, így megemlítette azt is, hogy akár adókedvezményeket és egyszerűsített adózási feltételeket is biztosíthatnak majd az érintetteknek, nem szigorú követelmények mellett. A részletekkel azonban egyelőre adós maradt.
Lapunk a Technológiai és Ipari Minisztérium sajtóosztályánál érdeklődött az akciótervről, ahol felhívták a figyelmünket: október 20-án élesedik egy kifejezetten a feldolgozóipari kkv-kat megcélzó energiatámogatási program, amely az idén és jövőre összesen 200 milliárd forintnyi keretösszeget nyit meg a vállalkozások előtt. A pályázaton olyan cégek indulhatnak, melyeknek jelentős energiaköltség-növekedéssel kell megküzdeniük. A nyerteseknek az idén a negyedik negyedéves rezsiköltségük felét átvállalja majd az állam azzal a feltétellel, hogy 2024 végéig energiahatékonysági beruházást hajtanak végre. A kabinet a beruházáshoz további vissza nem térítendő hiteltámogatást nyújt az összköltség 15 százalékáig.
A munkahelyvédelmi program ennél átfogóbb rendszer lesz, és egyelőre előkészületi fázisban tart, kidolgozására a következő hetekben kerül sor – közölték. Elismerték, hogy egyelőre ők sem ismerik a készülő akcióterv részleteit, nem tudják,
- milyen vállalati kört érintene,
- és azt sem, hogy a célcsoportja megegyezik-e majd az energiatámogatási programéval.
Úgy tudják, a munkahelymentő programot várhatóan akkor élesíthetik, amikor „a munkaerőpiaci folyamatok ezt indokolják”. Vagyis vélhetően akkor, amikor az első megrázkódtatások érik a nagyobb dolgozói létszámot foglalkoztató munkahelyeket.
Most épp nem az energiaintenzív gyártóknál lesz elbocsátás
A kiemelkedő energiaaktivitású folyamatokat alkalmazó területeken, például a fémmegmunkálásban – ahol alumíniummal vagy acéllal dolgoznak 700–800 Celsius-fokos hőmérsékleten – már több munkáltató is jelezte, hogy energiaköltségei meghaladták a bérköltségeket, illetve hogy az előbbiek aránya folyamatosan nő az utóbbiak rovására – reagált Nagy Márton felvetésére László Zoltán. Az azonban csak említés szintjén került elő több szereplőnél, hogyha ilyen magasan maradnak vagy akár ennél is feljebb szöknek az energiaárak, akkor valószínűleg leépítések jönnek, esetleg csökkentik a termelést. Mindez sötét árnyékot vet a szektorra, hiszen a fémipari vállalatok nagy része az autóiparnak is beszállítója.
Az energiaárak minden szereplő költségeit megemelik, ám a Vasas működési területén még egyetlen cég sem szenvedett létszámveszteséget az energiaár miatt.
Ezen a területen egy hét alatt három gyártó is jelezte, hogy munkaidő-rövidítéssel, illetve elbocsátásokkal reagál a keresletszűkülésre. A leépítések mindenhol száznál kevesebb embert érintenek. Ugyanakkor több ezer, munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott dolgozó veszítette el az állását az elmúlt néhány hétben. Ez jórészt megint csak az építkezésekhez kapcsolódik, mivel nagyobb elbocsátás mellett egyelőre egy multicég kéziszerszámgyártó részlege döntött a szűkülő lakossági keresletre reagálva.
A nagyobb energiaigényű folyamatokat használó cégek viszont portfólió- vagy technológiaváltással eddig sikerrel védekeztek a rezsidíjak emelkedésével szemben.
Van, ahol olyan súlyos a helyzet, hogy a munkahelymentés kevés lehet
A VDSZ működési területén van olyan ágazat, ahol eddig 6–7 százalék volt az összköltségre vetített energiaköltség, ez most közel 30 százalékra növekedett. Eközben a bérköltség mintegy 6–9 százalékot tesz ki ezeken a termelőterületeken – kommentált lapunknak Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke.
Szerinte a vegyiparban a helyzet sokkal súlyosabb annál, mint ami a kormánykommunikációból következik. Az ágazat a legutóbbi negyedéves ipari adatok alapján már csökkent, a nehézségek egyaránt érintik a nagyobb szereplőket, így például a Mol- csoportot, a Borsodchemet és a Zoltek Zrt.-t is. A pétfürdői Nitrogénművek pedig már be is zárt a magas földgázárak miatt, igaz, a dolgozóit egyelőre megtartja. Vannak azonban olyan vállalatok – nevük nem publikus –, amelyeknél már komoly létszámleépítési terveken dolgoznak – figyelmeztetett Székely.
Az elnöknek nincs tudomása arról, hogy a vegyiparban előkészületben lenne-e egy munkahelyvédelmi akcióterv. A vállalatvezetők reakciói alapján viszont úgy véli, a mostani helyzetben a foglalkoztatás megsegítése édeskevés. Ha a kormány megint a járvány idején alkalmazott Kurzarbeit-modellhez hasonló programmal áll elő, az használhatatlan lesz. A szereplőkön nem segítene egy-egy adótétel csökkentése, de még a földgáz áfaterheinek visszaigénylése sem. Most nem a munkaerőpiac szorul segítségre, hanem dotálni kellene azokat a nagy hatásfokú eszközöket, amelyek az üzemekben az energiatermelést ellátják– állítja a szakszervezeti vezető.
Szakítani kellene a GDP és a feldolgozóipar fétisével
A hazai feldolgozóipari multiknál nemhogy eléri, hanem lassan már jelentősen meg is haladja az árbevételre vetített bérköltséget az energiaköltség. Gyors számítással: az Audi Hungária Zrt. termelési értékéből a bérköltség mintegy 15–20 százalékot tesz ki, miközben eddig az energiaköltség jellemzően 5–6 százalék körül alakult. Az energiaárak 3–4 szeres vagy adott esetben 6–7-szeres értékben drágultak az iparban – attól függően, hogy mennyi gázt és áramot használ egy vállalat. De ha csupán megnégyszereződik a díjak szintje, ez a tétel akkor is bőven eléri a munkaerőköltség mértékét – kalkulált lapunknak Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója.
A Magyarországon működő feldolgozóipar uniós összevetésben is rendkívül energiaigényes, mivel szinte csak termelést folytat. A Nyugat-Európában jellemző kutatás-fejlesztés vagy marketingtevékenység, az üzleti és egyéb kiegészítő szolgáltatások itt nincsenek jelen. Nem véletlenül, hiszen az ott nem kifizetődő vagy a környezetet jobban megterhelő munkafolyamatokat hozták a vállalatok Magyarországra.
Molnár szerint most indokolatlan az a félelem, hogy a multik elviszik innen a gyártást a magas rezsidíjak miatt.
Sőt, a forintgyengülés miatt a magyar leányok forintban felmerülő kiadásainak fedezete javul: ez pedig éppen a bér- és az energiaköltségeket érinti. Ezek a kiadások forintban nőttek, de a cégek bevétele körülbelül 20 százalékkal többet ér 420 forint körüli euróárfolyam mellett, mint tavaly, amikor 360 volt az árfolyam. Emellett a magyar beszállítók is kedvező helyzetbe kerülhetnek, mivel a multicégek jellemzően hajlandók elfogadni, amennyiben érvényesítik a költségemelkedést.
A másik oldalon viszont ott vannak a hazai tulajdonú, kizárólag magyar munkaerőt foglalkoztató, belső piacra termelő vállalatok. Nekik a forintgyengülés inkább árt, hiszen növeli az inflációt, ezáltal a bérigényeket, miközben nem nagyon tudnak árat emelni a vásárlóerő szűkülése miatt. A magyar munkaerő többségét foglalkoztató kkv-k esetében pedig értelmetlen csupán energiaproblémáról beszélni, hiszen a legtöbb magyar vállalatnak van forgóeszközhitele, amelyet most sokkal magasabb kamatszinten kell finanszírozni.
A forintgyengülés megint csak megnövelte a hitelterheket, miközben a magyar cégeket arányaiban jóval magasabb adóteher sújtja, mint a multikat – magyarázta Molnár László.
Az energiaválság exponálása jól illeszkedik a bűnbakképzésre épülő kormánypropagandába, de szerinte a tűzoltás helyett ideje lenne észszerűen beavatkozni. Azokra kellene összpontosítani, akik ténylegesen nehéz helyzetbe kerülnek, egyúttal belföldi piacra termelnek. A magyar turizmus bevételtermelő képessége, hazai hozzáadottértéke például sokkal nagyobb, mint a feldolgozóiparé – említett egy lehetséges irányt.
Olyan magas az államadósság és a költségvetési hiány, hogy a kormányzat folyamatosan igyekszik fölfelé tornászni a GDP-t, mert ha az papíron kimutatva gyorsan nő, akkor az arányok javulnak. Ezért akkor is megéri idehozni egy üzemet, ha az semmilyen magyar hozzáadottértéket nem tartalmaz. A multicégeknek azonban nem sok adóztatható bevétele keletkezik Magyarországon, különösen ha még támogatást is adnak nekik. Eközben az adósságot és a költségvetés nagyra törő terveit kifizetni továbbra is csak abból lehet, amit beszed az állam a magyar vállalatoktól és a lakosságtól – állapította meg a GKI vezérigazgatója.
