Több minőségi borász szerint jó lesz a friss bor – derül ki a budapesti Doblo Bor & Bár felméréséből. A megkérdezett 13 pincészetből egy kivételével mind az átlagosnál jobb és több szőlőről számolt be. A szabadszavas válaszok túlnyomó többsége is „kimondottan szép”, „csodálatos”, „ígéretes” 2011-es évjáratot említ. Többen kiemelték ugyanakkor, hogy a száraz időjárás nem kedvezett az aszúsodásnak, ezért vagy egyáltalán nem tudtak aszúbort készíteni a tavalyi termésből, vagy csak kevesebbet a szokásosnál, az viszont várhatóan első osztályú lesz. A szüret is meleg, száraz időben zajlott, az egyik borászatnál december 16-án szakították le az utolsó fürtöket.
Ugyanakkor mégis stagnáló vagy csökkenő keresletet jósolnak a borok iránt Magyarországon a kérdőívet kitöltő borászok. 46 százalékuk (6 pincészet) szerint nem változik számottevően a borfogyasztók száma, 31 százalék (4) számít csökkenésre, és csak alig negyedük (23%, 6) várja, hogy többen boroznak majd itthon, mint az előző évben.
A kérdőívet kitöltő borászok 23 százalékánál (3 pincészet) nem érzik a válság hatását, 8 százaléknál (1) annyiban, hogy lassult a növekedés. A többiek a „minőség hangsúlyozásával”, az „eladott mennyiség növelésével”, az „export növelésével”, „jobb munkaszervezéssel” próbálnak kompenzálni.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="343" width="514" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Fotó: MTI / Máthé Zoltán
A gazdasági helyzet és a pesszimista jóslatok ellenére sem számít senki a 2011-esnél rosszabb árbevételre: a borászok 38 százaléka szerint (5 pincészet) körülbelül a tavalyival azonos, 62 százalékuk (8) szerint viszont annál magasabb lesz a haszon.
Ezt befolyásolhatja, hogy Idén a válaszadók 62 százaléka (8 pincészet) tervez vagy hajtott végre már áremelést, általában 5-10 százalékos mértékűt, az aszúknál 20 százalékos árnövekedés is lehet.
Amúgy csak a válaszadók 15 százaléka (2 borász) szerint megfelelően árazottak a magyar borok. A többiek „teljes értékzavarról”, részben túl-, részben alulárazott tételekről beszéltek, egyikük szerint a tokaji borvidéken a „köves talaj, rengeteg zöldmunka, aszúszedés” miatt a termelési költségek „a világ legmagasabbjai közé tartoznak”, amit nem fizetnek meg eléggé, egy másik borász pedig arra panaszkodott, hogy egy palack, három-hat éves munkával megtermelt, a polcokra nyolc-tíz ezer forintért kerülő borért 1500-2000 forintot kap a nagykereskedőtől.
A felmérésben az alábbi pincészetek válaszoltak: Eszterbauer (Szekszárd), Frittmann (Kunság), Lenkey (Tokaj-Hegyalja), Maurus (Mór), Mészáros (Szekszárd), Myrtus (Tokaj-Hegyalja), Pannon Tokaj, Patricius (Tokaj-Hegyalja), Puklus (Tokaj-Hegyalja), Oszvald (Somló-hegy), Spiegelberg (Nagy-Somló), Szeleshát (Szekszárd), Tokaj Nobilis.
A kutatásban részt vevő valamennyi pincészet exportálja is borait: 15 százalékuk (2 pincészet) az összes termékük 10, 31–31 százalékuk (4–4 pincészet) 20 illetve 30 százalékát adja el külföldön, 15 százalék fele-fele arányban értékesít bel- és külföldön, 8 százalék (1) pedig borainak 60 százalékát exportálja.