Kisebb vihart váltott ki a miniszterelnök nyilatkozata a napokban, miszerint 2020 előtt nem lehet elképzelni Magyarország csatlakozását az eurózónához.
A jobboldali értékvilághoz közel álló Csaba László közgazdász az MTI-nek úgy reagált: minél előbb be kell vezetni az eurót Magyarországon, lehetőleg 2020 előtt (a közgazda egyébként a Heti Válaszban nemrégiben élesen bírálta a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát, bár korábban 2010-től várta a „valóságos kormányzást”).
Mellár hajtaná
A jobboldali értékvilághoz ugyancsak közeli Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató kutatási igazgatója is azt mondta lapunknak: mindent el kell követni, hogy Magyarország teljesítse a maastrichti kritériumokat, ez akár 2015-re meg is teremthető Ezután pedig már csak politikai döntés kérdése, csatlakozunk-e az eurózónához – mondta. Nagy kérdés persze, hogy mi lesz az euróval 3-5 év múlva. Annyi biztos, hogy elemi érdekünk minél előbb csatlakozni egy viszonylag stabil eurózónához – tette hozzá.
Nem újdonság persze, hogy jobboldalinak tartott közgazdászok nem állnak ki teljes mellszélességgel a kormány gazdaságpolitikája mellett, a Fideszbe nem túl beágyazott Matolcsy Györggyel – aki nem szokványos gazdaságpolitikai lépései miatt minden valamirevaló mainstream közgazda szemében szálka – kevéssé lojálisnak mondhatók.
Orbán Viktor pedig nem mondott igazán forradalmit azzal, hogy ebben az évtizedben már nem lesz eurónk, hiszen ezt már londoni elemzők sem tartják valószínűnek.
Az eurózóna bizonytalanságai ráadásul azt is fölvetik, hogy Magyarország továbblépett: eddig pusztán azok a rendszerek omlottak össze, amelyekbe hazánk belépett, immár azonban úgy tűnik, ehhez már a belépés szándéka elegendő lehet. Persze, az előbbi feltevésben nagy adag túlzás van: az eurózóna éppen mostanában kezd megszilárdulni. Kína beállt a finanszírozók közé, a tagállamok pedig – úgy tűnik – kezdik rászánni magukat a mélyebb integrációra.
Fotó: MTI / EPA
Ezzel választ adnának a korábbi kritikára – amelyet például a Nobel-díjas Joseph Stiglitz is megfogalmazott – hogy átfogó költségvetési keretrendszer nélkül nem életképes az euró. A mélyebb integráció szándéka – kiváltképp az adóharmonizáció – nem szimpatikus a magyar miniszterelnöknek.
Aki azonban – mint az ominózus sajtónyilatkozatából is kiderül – továbbra is elkötelezett híve az euró bevezetésének. (Ami egyébként kötelező, mivel vállaltuk az EU-ba belépésünkkel – mindemellett ez a kötelezettség hosszú távon, szándékosan figyelmen kívül hagyható. Amint Svédország példája mutatja, amely szándékosan kívül maradt az eurózónán, nem vett részt az ERM II-ben, így nem teljesítette az árfolyamkritériumot, ezért nem kellett az eurót sem bevezetnie.)
Minél előbb?
Orbán Viktor tavaly még nem adott kezet Demján Sándor azon kérésére, hogy az euró bevezetésére hazánkban csak az uniós gazdasági fejlettség 80 százalékának elérése után kerüljön sor, mert így az euróbevezetés beláthatatlan távolságba kerülhet. Ezt feltehetően 2020-ra sem érjük el.
Csak akkor érdemes csatlakozni az eurózónához, ha már megközelítettük a tagországai fejlettségének az átlagát – mondta lapunknak Róna Péter közgazdász, aki hozzátette: természetesen egy stabil, mélyebben integrált eurózónához. Róna Spanyolország példáján keresztül fölidézte, miféle gondokkal járhat a túl alacsony fejlettségi szinten történő csatlakozás. Spanyolországban az alacsony eurókamat miatt az ingatlanpiac túlpörgött, majd visszazuhant, óriási bajokat idézve elő (a spanyol történet itt).
Ennek ellenére Magyarország mielőbbi eurócsatlakozásának – Mellár Tamáson és Csaba Lászlón túl – számos közgazda híve van. Akad, aki főként azért pártolja, mert ez a cél költségvetési fegyelemre kell(ene) kényszerítse a politikusokat, mások – mint Gazdag László – szerint a magyar monetáris politika annyira alacsony színvonalú, hogy minél előbb megszabadulunk tőle, annál jobb. Megint mások azt a kétségkívül helytálló érvet hangsúlyozzák, hogy egy kis ország valutája szükségképpen sérülékeny, viszonylag könnyen a spekulánsok játékszerévé válhat, ezért biztonságosabb lenne az euró használata. Annyi azért valószínűnek látszik, hogy az euró mielőbbi bevezetése nem tekinthető axiómának, amit bizonyítani sem kell, és vitázni sem érdemes rajta.