Közös a koncepciójuk az eddig napvilágra került reformcsomagoknak. Lényegi elemeik: a jövedelmek átcsoportosítása a vállalkozásoktól a magánszemélyek felé, s a jóléti rendszerek forrásainak drasztikus csökkentése. A különbség valóban – mint az már sokszor elhangzott – a jövedelemátrendezés és a jóléti megszorítások mértékében van.
Néhány különbség Gyurcsány és a Reformszövetség csomagja között.
Azonos retorika, fokozati különbségek
A radikalizmusban Bokros és Simor járnak az élen – utánuk következik a Reformszövetség, s a legkevésbé radikális a Gyurcsány-program. Hasonlít a programok érvrendszere is: a fő cél a hosszú távú növekedés megalapozása, a munkakínálat növelése, a vállalkozások alacsonyabb szintű adóztatása által. Simor András jegybankelnök, a Reformszövetség támogatója a forint mélyrepülése kapcsán fogalmazta meg a legerőteljesebben a reformpárti érveket.
Áttekintés: IMF-től Simorig
Simor választásai
„Vagy a költségvetésnek kellene olyan mértékű többletet produkálnia, aminek hatására csökkenhetne az államadósság, vagy jelentősen meg kellene növelni a magyar gazdaság növekedési képességét, hogy kinőhesse az adósságot” – mondta a jegybankelnök a HVG-nek adott interjújában
Az egyik opció a költségvetési többlet elérése. Ehhez szükséges lenne a tervezett költségvetési hiány fölszámolása (660 791,9 millió forint), a GDP visszaesése miatt támadt költségvetési lyuk betömése (legalább 200 milliárd ), s ehhez kellene még valamennyi többletet találni. Legalább ezermilliárd forint elvételét jelentené tehát az a javaslat (ami persze csak a kezdet lenne, hiszen Simor korábbi cikke szerint 2000-2500 milliárd forinttal kellene csökkenteni a kiadásokat).
A jegybankelnök keményebb a Valutaalapnál
Egy egymilliárdos vágás végrehajtása rendkívül drasztikus megszorításokat jelentene, sokkal drasztikusabbakat, mint amit a Valutaalap elvár a kormánytól. A „puha IMF” ugyanis elfogadta a kormány vállalását, s megelégszik a 2,6 százalékos GDP-arányos hiánnyal, márpedig nyilvánvaló módon így tovább gyarapszik az államadósság, hiszen a GDP csökken.
Simor András viszont úgy érvel, a GDP-hez viszonyított államadósság növekedése rontja leginkább Magyarország hitelképességét.
hitelképesek vagyunk-e?
Sokan és sokszor leírták, hogy a magyar államkötvények gyakorlatilag eladhatatlanok, gyakran kiemelve a magyar gazdaságpolitika hiteltelenségét. A Forbes tanácsadó cikke
rávilágít arra, hogyan is gondolkodik valójában egy befektető, amikor elfordul a feltörekvő államok kötvényeitől.
A dollár, mint a világ tartalékvalutája, erősödik a globális pénzügyi felfordulásban, s az árfolyam erősödése „felfalja” a magasabb kamat (a kockázati prémium) jelentette nyereséget nemcsak a magyar államkötvényeknél, hanem például a szintén magas kamatozású török vagy görög államkötvényeknél is.
A régióval és Magyarországgal kapcsolatban kialakult negatív hangulat dacára a Moody’s hitelminősítő legutóbb nem rontotta hazánk minősítését.
A közelmúltban készült elemzésben leírja: csak azért nem fog leminősíteni egy országot, mert az a rendszerszintű, globális válság közepette, a szélsőséges méreteket öltő kockázatkerülés miatt külső pénzügyi támogatásra szorul. A magyar államkötvények a Moody’snál még mindig az elsőrendű, befektetésre ajánlott kategóriában szerepelnek.
Simor másik opciója, a növekedési képesség jelentős fokozása gyakorlati következményeit tekintve az elsőhöz hasonlít. A potenciális gazdasági kibocsátás megemelésének programja elsősorban a munkaerőnek, mint termelési tényezőnek a megnövelését célozza.
Gondolati háttér a megszorító reformokhoz
Ez a gyakorlatban a segélyezés szigorítását, az adózás kevésbé progresszívvá válását, a kismamák mihamarabbi visszaterelését a munkapiacra, a jóléti rendszer leépítését, az európai modelltől az amerikai felé fordulást jelenti. Természetesen ebbe a gondolati körbe illenek a termelőket segítő adókönnyítések is, amelyeket azután a magánemberekre hárítják át (hiszen csak rájuk lehet).
S ezzel meg is érkezünk a Reformszövetség, Bokros Lajos, és a Gyurcsány-csomag reformjainak a világához, a „munkavállalást serkentő és motiváló” alul keményebb, felül kedvezőbb jövedelemadóztatáshoz, a GYED szigorításához, a jövedelmek újraelosztásához a magánszemélyektől a vállalatok, a szegényektől a tehetősek irányába.
Nincs lehetőség a valódi válságkezelésre
Persze nem teljesen világos, hogy miért éppen válság idején, kereslethiányos időszakban kellene növelni a munkakínálatot, amikor az megnöveli a munkanélküliséget. Erre Bokros Lajostól kapunk választ az ÉS-ben, az egykori pénzügyminiszter így fogalmaz: „ ha (…) a kormány a fennálló csődveszély miatt úgysem folytathat keresletélénkítő, vagyis laza pénz- és költségvetési politikát, akkor a válság enyhítésére irányuló intézkedések nagyrészt egybeesnek a gazdaság tartós növekedésének újraindítását eredményező lépésekkel”.
okun törvénye
Ökölszabálynak tekinthető az Arthur Okun közgazdásztól származó megállapítás: a potenciális GDP-növekedéstől való minden 2 százalékpontos elmaradás 1 százalékponttal növeli a munkanélküliségi rátát.
Ha Magyarországon például 3 százalékos a potenciális GDP-növekedés, s ténylegesen 5 százalékkal esik vissza a gazdaság, a munkanélküliségi ráta 4 százalékponttal, nagyjából 12 százalékra ugrik föl. Ha a potenciális GDP-növekedés felugrik 7 százalékra, de a kereslethiány miatt a tényleges változás ugyancsak mínusz 5 százalék, akkor a munkanélküliségi ráta 14 százalékra szökik föl.
Ez nem is meglepő, hiszen az inaktivitásból kimozdított, munkát kereső emberek olyan világgal találják szembe magukat, amelyben éppen fogyatkoznak az álláshelyek.
Gyurcsány Ferenc hasonló módon igyekszik feloldani az ellentmondást, amikor hosszú távú célokról, és rövid távú válságkezelésről is beszél.
Válság előtti programok új köntösben
járulékcsökkentés
A reformcsomagokban közös elem a járulékcsökkentés, amely a klasszikus közgazdasági elvek szerint növeli a munka iránti keresletet, tehát az álláshelyek számát. A gyakorlatban azonban amikor válság idején visszaesik egy cég termékei iránti kereslet, akkor az nem fog több embert fölvenni, s többet termelni alacsonyabb bérköltség mellett sem.
Válságmentes időszakban sem biztos, hogy a járulékok csökkentése automatikusan a foglalkoztatottság emelkedését okozza. A járulékcsökkentés által megtakarított összeget a vállalat nemcsak munkahelyteremtésre, hanem bármi egyébre is elköltheti.
Minthogy a reformcsomagokban a „hosszú távú célok” dominálnak, ez szolgál magyarázatul ahhoz, hogy Bokrostól nagyjából azt hallhatjuk a válság kapcsán, mint amit mondott a válság előtt. Hasonló a helyzet a Reformszövetségnél is: ugyanaz hallható, amit korábban a munkaadói érdekképviseletek mondtak, s a programjuk nagyjából egybe esik a nagy adótanácsadó cégek által ugyancsak a válság előtt letett csomaggal (ahol a hasonlóság megint nem véletlen: a nagy adótanácsadók feladata alapvetően az, hogy minél kevesebb adót kelljen befizetniük nagyvállalati ügyfeleiknek).
Gyurcsány Ferenc is „a gyökerekhez” nyúl vissza: a megkezdett és félbehagyott 2006-os reformok folytatásáról beszél.
A Gyurcsány-csomag retorikájában sem különbözik jelentősen a többi csomagtól: éppen úgy célul tűzi ki a munkakínálat növelését (ezzel indokolja például a GYED feltételeinek szigorítását), s az adórendszer és a segélyrendszer átalakítását a munkára motiválás elvével indokolja.
A Gyurcsány-csomagnak – csakúgy, mint társainak – nem sok köze van a válságkezeléshez. Nem is lehet, hiszen a kormánynak – mint azt Bokros is leírta – nincs lehetősége a keresletnövelő politikára. A csomag ezért kompromisszumot próbál találni a vállalatok régóta hangoztatott igényei, a munkavállalói érdekek, s nem utolsó sorban a nyugdíjasok érdekei között.
A kompromisszum eredményével persze – ahogy ilyenkor lenni szokott – senki nem elégedett: a vállalatok nagyobb jövedelemátcsoportosítást akarnak, a lakosság elégedetlensége meg majd akkor lesz érzékelhető, amikor július 1-től már a bőrén érzi a változásokat.
a reformjátszma főbb szereplői
IMF: A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Found, IMF) a Világbank mellett az 1944-ben, a Bretton Woodsban létrejött új pénzügyi világrend egyik pillére. A szervezet célja a megbillent gazdaságú tagországok hitelezése annak érdekében, hogy a pénzügyi krízisek nehezebben terjedjenek a világban. A tagországok éves kvótájuk alapján kaphatnak hitelt, cserébe a szervezet általában kemény, neoliberális gazdaságpolitikát vár el az adóstól. (További válsággal kapcsolatos rövidítések, fogalmak az FN Válságszótárában!)
A Valutaalap számos kritikát kapott korábban azért a módért, ahogy beavatkozott a válságba került országok gazdaságába, a szociális szempontokra kevés figyelmet fordító programok gyakran a politikai stabilitást is megingatták. A leginkább mélyre hatoló kritikát Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdásztól, a Világbank egykori alelnökétől tehették zsebre.
A szervezet tanult a korábbi tapasztalatokból, s hiteleit nem köti túlzottan szigorú feltételekhez. A szervezet elfogadta a magyar kormány 2,6 százalékos folyó hiányra szóló vállalását, ami ugyan szigorú megszorításokat igényel, de nem tekinthető igazán kőkemény feltételnek, hiszen a GDP-arányos államadósság növekedését is jelenti egyben.
Reformszövetség: Demján Sándor nagyvállalkozó kezdeményezésére létrejött szervezet., ami az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetőiből, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökéből, és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt és jelenlegi elnökeiből áll.
A szervezet programjában összetételéből adódóan a vállalati, kiváltképp a nagyvállalati érdekek dominálnak. A szervezet adómunkacsoportjának vezetője Oszkó Péter volt, aki részt vett az adótanácsadók tavalyi csomagjának kidolgozásában, s aki egyébként tagja a jórészt nagyvállalkozásokat tömörítő Joint Venture Szövetség (JVSZ) elnökségének is.
Ennek egyik apró jeleként megtisztítanák az adórendszert a „bonyolító” majdnem összes kivételtől, többek között az evától és az ekhotól, de a nagyvállalatoknak kedvező kedvezményeket azért mégiscsak meghagynák a „versenyképesség érdekében”.
Gyurcsány Ferenc: A miniszterelnök egyszerre próbál megfelelni az IMF-nek tett vállalásoknak, gesztusokat tenni a szakszervezeteknek (az általános közszolgálati sztrájkot éppen csak sikerült év elején elkerülni), ugyanakkor igyekszik engedni a kis- és nagyvállalatok igényeinek is. Ez utóbbi nem igazán megy jól neki, ezért hozták létre a Reformszövetséget.