És bár a hímivarsejtek csak 48 óráig nemzőképesek, mégis, csupán saját, belső energiaforrásaikra utalva akár egy hétig is életben maradhatnak a nő szervezetében. Ezért is gondolják amerikai tudósok, hogy a spermiumokat utánozva hatékony és gyors nanogépeket lehetne előállítani.
A Cornell Universityn egerekből származó hímivarsejtek vizsgálata alapján következtettek arra, hogy e mozgékony parányok energiaellátó rendszerét lemásolva, valamint az ostort laboratóriumban szintetizálva érdemes parányi robotokat készíteni, amelyekkel például különböző gyógyszereket lehetne a szervezet különböző pontjaira eljuttatni. E küldetés végrehajtásához ezért szisztematikusan feltárták a spermiumoknak erőt adó molekuláris rendszereket. Az már régóta ismert, hogy a hímivarsejtekben két eltérő „erőmű” működik: az egyik a hosszú farokban, a másik pedig a feji részben. A tudósok most ez utóbbit vizsgálva kiderítették, hogy ez a saját, belső cukortartalékokat energiaforrásként használó rendszer tíz, egymással kaszkádszerűen kölcsönhatásba lépő enzimből épül fel, s e láncreakció végén szabadul fel a raktározott glükózból származó energia. A tudósok most azon dolgoznak, hogy ezen enzimrendszert mesterséges körülmények között is működtethessék, ha ugyanis ez sikerül, akkor bármilyen sejtméretű eszközbe beépíthetnék. Az elkészült nanorobotok terveik szerint egyébként az emberi szervezetbe juttatva a vérben szabadon keringő cukormolekulákat használnák energiaforrásként.