Nicholas Negroponte, a híres bostoni Massachusetts Institute of Technology (MIT) Media Lab nevű egységének vezetője 2005-ben egy tuniszi szakmai rendezvényen még Kofi Annan ENSZ-főtitkárt is lenyűgözte a 100 dolláros laptop prototípusával. A One Laptop Per Child (OLPC – minden gyereknek egy laptopot) program megálmodója a harmadik világ gyermekeinek felzárkóztatásáról, a leszakadó térségek oktatásának fejlesztéséről szőtt szép álmot, de nem tudta, hogy véletlenül egy olyan üzleti szegmensre hívja fel a számítógépgyártók figyelmét, amelyet eddig azok nem tekintettek vásárlóképesnek.
A “zöld béka.”
Noha néhány kormány azonnal jelezte érdeklődését, s a program megvalósítását a Világbank is támogatta, Negroponte kezdetben nehezen szerzett támogatásokat és adományokat, s azok nem bizonyultak elégnek arra, hogy gyorsan megvalósuljon a nagy terv. Annak ellenére, hogy a kinézete alapján „zöld békának” csúfolt készülék támogatói között megjelent az AMD, a Linux és a Google is, a projekt nagyon lassan haladt. A legnagyobb ellenzők – például 2005-ben még az Intel vezetői is – odáig mentek, hogy gyakorlatilag életképtelennek minősítették az ötletet, s felesleges pénzpazarlásnak a megvalósítását. Úgy fogalmaztak, nem is szabadna laptopnak nevezni a Negroponte által megálmodott kütyüt. A Microsoft is opponálta az elképzelést. Craig Mundie, a redmondi vállalat egyik vezetője 2006 elején még azt nyilatkozta, hogy a fejlődő világban élőknek sokkal nagyobb szükségük lenne egy, az internetre csatlakozni tudó mobiltelefonra, mint bármilyen olcsó laptopra. Az ellenzők nevetségesnek gondolták az áramellátási gondokkal küzdő területeken is működtethető kurblis megoldást, és természetesen minden elemében kivitelezhetetlennek tartották az éppen születőben lévő terméket. Ennek ellenére az OLPC mégis több millió gépre tervezte a keresletet.
Azt követően, hogy Negroponte 2006 februárjában bejelentette, sikerült megállapodnia a tajvani Quanta Computer céggel a 100 dolláros notebook gyártásáról, a történet nagy fordulatot vett. Az Intelt vezető Paul Otellini a szakma egyik nagy összejövetelén, a tavaly májusi World Congress on Information Technologyn bemutatta a saját fejlesztőik által megálmodott, a fejlődő országok számára készülő laptopot, és beszámolt egy tervről, amely szerint 300 ezer mexikói tanár juthat megfizethető árú PC-hez. Nem sokkal ezután a cég meglepő húzással csatlakozott az OLPC-projekthez is, ahol partnerként olyan vállalatokkal együtt jelent meg, mint a legnagyobb riválisának számító AMD, vagy a Google. Negroponte olcsó laptopja elérhető valóságnak, sőt követendő célnak és csillogó sikertörténetnek kezdett látszani. Ekkor azonban már mintegy 175 dolláros árról beszéltek a fejlesztők, amely akkor csökkenhet 100 dollárra, ha beindul a tömeggyártás.
Nicholas Negroponte. Minden jel szerint elveszíti a csatát.
A korábban lebecsült piaci szegmens hirtelen kitágult, a fejlődő országok gyermekei mellett már az ottani tanárok, hivatalnokok és induló vállalkozások is a fókuszba kerültek. Afrika, Dél-Amerika, és Ázsia elmaradott régióinak sokmillió potenciális vásárlója hirtelen kedvező megvilágításba helyezte az olcsó laptopok ügyét a legnagyobbak számára is. Az elemzők nagy része ma már azt is valószínűnek tartja, hogy Kelet-Európában is tetemes mennyiséget lehet majd értékesíteni ezekből a gépekből, hiszen sokaknak csupán levélírásra, internetezésre és minimális grafikai feladatok megoldására kell a laptop.
Az idén aztán kiderült, hogy még a 200 dolláros ár is alig lesz tartható, ugyanakkor még több gyártó jelezte, hogy gőzerővel dolgozik a saját olcsó laptopján. Ezek után júliusban már szinte nem is volt meglepetés, hogy a Microsoft és az AMD bejelentette: együtt készíti el IQ PC névre keresztelt megoldását, amely az indiai diákok tömegét célozza meg; e készülék – amelynek ára már 500 dollárra rúg – az AMD által szállított komponensekre épülhet, gyártását a Zenith Computers vállalta.
A csatát a Negroponte vezette OLPC-projekt valószínűleg elvesztette; a kezdetben igen lelkes fejlődő országok milliós megrendelései százezresre csökkentek, s számos piacon az Intel már több vásárlót tud felmutatni, mint a zöld „kurblis kütyü”. Ráadásul a piacon megjelent az első igazi nagy gyártó, az Asus a saját, 200 dolláros modelljével, amely már rendelkezik szinte minden olyan mobil képességgel, amelyekről az OLPC tervezői álmodtak. Az Asus Eee csupa jó kritikát kapott, Ázsiában és Amerikában máris kapható, és 2008-ban több milliót készülnek előállítani belőle. A nagy gyártók árversenye végül a felhasználók számára kedvező alacsonyabb árat is meghozhatja, de ebben a versenyben az eredeti ötlet elindítója végül alulmaradhat, s a kurblis kütyük helyett kisméretű internet-képes okos laptopokkal kapcsolódnak majd a világhálóra a szegényebb országok nebulói.