Csengőfrász

Nemcsak a „felső tízezret”, hanem az „átlagembereket” is elérik a tavaly szeptembertől fokozott erővel megindított adóhatósági vagyonosodási vizsgálatok. A magyar adózási gyakorlatban előzmények nélküli bizonyítási kényszer ügyvédek és adótanácsadók szerint alkotmányossági aggályokat vet fel. E vizsgálatok messze nem a leghatékonyabb eszközei az elmaradt adóbevételek behajtásának, kétségtelen viszont, hogy nagymértékben erősítik az adómorált.

Igencsak elővigyázatos politikus Katona Kálmán, az MDF parlamenti képviselője. Olyannyira, hogy a biztonság kedvéért még az szja-bevallását is könyvelője állította össze. „Nem vagyok még túl a velem szemben indított vagyonvizsgálaton, s ilyenkor óvatosan nyilatkozik az ember. Minden jel arra mutat, hogy előre begyűjtöttek rólam információkat, s ezekre kérdeztek rá” – fogalmaz körültekintően a demokrata fórum tavalyi főpolgármester-jelöltje, amikor a vagyonosodási helyzetét érintő minapi vizsgálatról kérdezzük.



Rajzok: Tettamanti Béla

Annyit megemlít még, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) öt évre visszamenőleg kérte be a rezsiszámláit, ami részben érthető, hiszen ha valaki például minimálbéren van bejelentve, miközben a havi rezsije 100 ezer forint, akkor valami nem stimmel. A bökkenő csak az, hogy – bár egy 1997-es jogszabály szerint az ötéves elévülési ideig minden, az adóbevalláshoz kapcsolódó okiratot meg kell őrizni – a köznapi jogértelmezésben ezek között nem szerepelnek a közműszámlák. Ugyanakkor az APEH belső szabályzata szerint a hivatal igényt tarthat rájuk. Katona Kálmán a banki átutalási számlákkal akarta igazolni a rezsibefizetést a szolgáltatók felé, ám a bankja egy-egy hónap számlamásolataiért 650 forintot kért volna. „Ez öt évre 39 ezer forint. A közműszolgáltatókhoz fordulva kiderült, hogy e cégek közül többnél is felemelték a számlamásolatok díját november elsejétől. Mondjuk tízezer vagyonosodási vizsgálatnál ez nyilván szép többletbevétellel kecsegtet számukra” – összegez a honatya.


Katona Kálmán. Az Apeh 5 évre visszamenõleg bekérte az MDF-es képviselõ rezsiszámláit.

KIS HALAK. A tavaly ősszel, a feketegazdaság elleni harc jegyében meghirdetett kampány értelmében azok számíthattak ellenőrzésre, akik nagy vagyonnal rendelkeznek, valamint a jelentős összegű tagi kölcsönt nyújtó cégtulajdonosok, a tartósan veszteséges vállalatok tagjai, illetve azok, akik tulajdonosként minimálbérre vannak bejelentve (lásd külön). Ám a jelenleg adótanácsadó és könyvvizsgáló céget működtető Minarik György volt adóhivatali elnök szerint sem feltétlenül csak a nagy halakat vizsgálják a kezdetben tízezerre tervezett, de már ennek megközelítőleg másfélszeresénél tartó vagyonosodási revíziók. Sokszor előfordul, hogy olyan kisembereket is elővesznek, akiknek láthatóan egyáltalán nincs eltitkolt jövedelmük, vagy legfeljebb minimális összegű illegális tételek feltárása várható.

Egy 64 éves nyugdíjas agrárszakember például saját magát „az ország egyetlen olyan marhájának” tartja, akinek csak legális jövedelme volt egész élete során. Tavaly megállapodott 84 négyzetméteres, volt tanácsi lakásának eladásáról, hogy megvehessen egy valamivel kisebb értékű családi házat Budapest közelében. A 22,5 millió forintos ház megvételről már a szerződést is aláírták, amikor a vevő az utolsó pillanatban elállt a 26 milliós lakás megvásárlásától. Némi saját erőből, illetve egy, hősünk által 35 éve ismert idősebb úr – közjegyző és papírok nélkül nyújtott – „áthidaló” kölcsönéből sikerült megvenni a kiszemelt ingatlant. Azóta már sikerült túladni a régi lakáson és törleszteni a kölcsönt. Ám az APEH vélhetően abban a hét hónapban jutott az ingatlan adásvételi információhoz, amikor a revizorok csak nagy értékű vásárlást találtak, az adóalany történetét a kölcsönről pedig „nem találták életszerűnek”. „Nem is próbáltam meg utólag papírokat gyártani, hiszen így történt” – meséli emberünk, aki 170 ezer forintos nyugdíjából és minimális megtakarításaiból fizette be az igazolatlan vagyonosodás miatti 440 ezer forintos büntetést.

Vámosi-nagy Szabolcs. Az adószakértõ nem látja problémásnak, hogy a vagyon-gyarapodást a polgárnak kell dokumentumokkal igazolnia.

Átlagos pesti kétszobás lakás vétele állította célkeresztbe azt a 35 éves közgazdászt is, aki már többször kellemetlen helyzetbe került, mivel nem tudott az aprólékos kérdéseknek megfelelni. „A lekért ötéves számlamozgásomnál bizonyos bevételekre egyszerűen nem emlékszem. Családi kölcsönügyletek, körbetartozások – fogalmam sincs már róluk” – mondja lakonikusan. Még nem tudja, hogyan zárul majd a vizsgálat.

Lehetne tovább sorolni az elrettentő eseteket, ám nem árt leszögezni: a magyar ellenőrzések még így sem tartoznak a legszigorúbbak közé. Az Egyesült Államokban a külföldön dolgozó amerikaiak nem ritkán szabadságot vesznek ki és hazautaznak, hogy könyvelőjükkel a lehető legpontosabban elkészítsék a bevallást. Pár éve az amerikai országos tévécsatornákon ment az adóhivatal reklámfilmje, ebben börtönrács és rabruha volt a háttérben, amikor elhangzott a kérdés: „Beadta már a bevallását?” Egy német vicc csattanójában pedig az éjjel felriasztott ember azt mondja: „Hál’ istennek, csak a bűnügyi rendőrség, már megijedtem, hogy az adóhatóság.” Az szja-bevallások ellenőrzése Németországban nagyon szigorú, például az adózási szempontból Monte-Carlót választó hírességeknek igazolniuk kell, hogy az év legalább 50 százalékában az országon kívül tartózkodtak. Ha trükközni próbálnak, a hivatalnokok repülőjegyek, mobiltelefon-hívások, bankkártyahasználat, sőt a bulvárlapok társasági eseményein készült fotóival is bizonyítják, hogy az adóalany Németországban járt.

Csakhogy Amerikában és Németországban a polgárok gondolkodásába már évtizedek óta teljesen beépült az egy-egy nagyobb összegű vásárláshoz megfelelő jövedelem bizonyításának kényszere. Így a németek nagyobb értékű ingatlant csak akkor vesznek, ha van hozzá jövedelemigazolás, sőt, még a meglévő telken sem mernek e nélkül építkezni, mert az engedélyező hatóság is jelez az adóhivatalnak. A jövedelemigazolás alapja a személyijövedelemadó-bevallás.

Minarik György. A volt APEH-elnök pozitívumnak tartja, hogy a nagy költekezõk a jövõben nem a minimálbért fogják bevallani.

Magyarországon ellenben a szigorúság előzmények és az időben meghúzott határvonal, azaz tabula rasa nélküli. Az APEH pedig közjegyzői okiratokat vár, vagy például megnézi, volt-e a családon belüli kölcsön esetén bankszámlamozgás. „Miként lehet azonban ilyet elvárni egy olyan országban, ahol az érintett korosztályban csak a lakosok felének van bankszámlája?” – teszi fel a kérdést egy fiatal ügyvéd, aki saját bevallása szerint harcolt már a lakásmaffiával, s egészen ijesztő „üzletemberekkel” is, de a továbbiakban az APEH vagyonosodási vizsgálataiban nem vállal képviseletet.

E vizsgálatok kapcsán Herich György okleveles adószakértő, egyetemi docens szerint több alkotmányossági aggály is felmerült. Ezeket most gyűjti csokorba a szakma – a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Egyesülete -, hogy néhány hónapon belül beadvánnyal élhessenek az Alkotmánybíróság felé. „Például az elévülési időn túli bizonyítási kötelezettség, illetve ehhez kapcsolódóan a bizonyítás korlátozása tűnik jogsértőnek” – magyarázza Herich György.

MEGFORDULT BIZONYÍTÁSI TEHER. Az adózás rendjéről szóló törvény 97. paragrafusa szerint – a büntetőjogban szokásos ártatlanság vélelme analógiájára – az ellenőrzés szja-vizsgálati szakaszában nem az adózónak, hanem az APEH-nek kell mindent bizonyítania, amennyiben a hatóság úgy találja, hogy nem áll szinkronban az adózó jövedelmi és vagyoni helyzete. Sokan érvelnek azonban a jelenlegi rendszer alapján azzal, hogy a kérdéses vagyon már a hatósági vizsgálat kezdete előtt a tulajdonukban volt. A tavaly nyári törvénymódosítás értelmében azonban a 2006. szeptember 15-ét követően indult vagyonosodási vizsgálatokban az eddig a revízió végrehajtóit terhelő bizonyítási teher megfordulhat. Az adózónak kell igazolnia, hogy vagyongyarapodása adózott (vagy adómentes) jövedelmekből származik. A jogszabály a vagyongyarapodási vizsgálati eljárást a becsléssel megvalósuló ellenőrzések közé sorolja. Ha az APEH megállapítása szerint a vagyongyarapodással és az életvitelre fordított kiadásokkal nincsen arányban a „tiszta” jövedelem, úgy az adó alapját is becsléssel állapítják meg.

Ellenőrzési tendenciák

BÍRSÁGOK. Az adóhiányra 50 százalék adóbírság szabható ki a megállapítások kapcsán. A bírságot kiegészíti a késedelmi pótlék, amely a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese. Aki a hatósággal nem működik együtt, akár mulasztási bírságot is kaphat a nyakába, alkalmanként 100 ezer, 2008-tól pedig 200 ezer forint értékben.

VIZSGÁLATOK. Tavaly 866 vagyongyarapodási vizsgálatot folytattak le, ebből 618 esetben állapítottak meg adóhiányt. Mindezek nyomán 5,9 milliárd forintnyi adókülönbözet, 2,1 milliárdnyi bírság, 1,7 milliárdnyi késedelmi pótlék folyt be. Az APEH 2007. november végéig 10 844 vizsgálatot fejezett be, és 3900 vizsgálat van még folyamatban. Eddig 7423 ellenőrzés, vagyis a lezárult vizsgálatok 68,5 százaléka zárult megállapítással. A hivatal ennek során 42,4 milliárd forint adókülönbözetet állapított meg, azaz egy megállapítással lezárt eljárásra átlag 5,7 millió forint jut.

PEREK. Az adóhatóság 60 százalékos arányban nyert pert 2006-ban a vagyongyarapodási vizsgálatokban. A 2007. október végi adatok szerint 436 másodfokú jogerős határozattal szemben összesen 100 kereset érkezett az APEH-hez; eddig 5 ügyben született helybenhagyó ítélet és egy ügyben permegszüntetéssel zárult a peres eljárás; felülvizsgálati eljárásból 3 indult eddig.

Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adópartnere nem lát semmilyen alkotmányossági problémát abban, hogy az adózott jövedelemből történő vagyongyarapodást a polgárnak kell alátámasztania hivatalos dokumentumokkal, nem pedig a hivatalnak. Ha például ajándékba kapott pénzt, akkor az ajándékozási illeték megfizetését kell bizonyítania; ha mondjuk tíz évvel ezelőtt kereste meg a szükséges pénzt, akkor annak az APEH-nél kell nyomának lennie; ha örökölt, akkor ennek a hagyatéki eljárásban kell tükröződnie; ha pedig külföldön kereste meg, azt is tudni kell igazolnia – sorolja a lehetséges eseteket. Minarik György mindehhez hozzáteszi, hogy ilyenkor még csak egy ősrégi számlát sem kell feltétlenül előásni, hanem például kölcsön esetén elegendő egy közös nyilatkozat is, hogy akkoriban tényleg ez történt. (Persze ekkor lehet, hogy a másik embert, azaz a kölcsönadót is előveszik a revizorok…)

A vegzatúra mindenesetre hosszú hónapokig tart, a vizsgálat pedig először egy jegyzőkönyvvel és (adóhátralék esetén) egy megállapítással zárul, amit az adózó még bátran megfellebbezhet, az államigazgatásilag jogerős határozatot pedig bíróság elé viheti. Ez másfél-két évig is eltarthat, ezután zárul csak jogerős bírósági határozattal az ügy. Herich György tapasztalatai alapján az adóellenőrök sokszor arra törekednek, hogy „eltalálják az adózó tűrőképességét”, vagyis, hogy sikeresen belőjék azt az összeget, amit még pereskedés nélkül hajlandó a saját nyugalma érdekében befizetni. Ezt érzékelte egy tehetős vállalkozó is, akinek novemberben fejeződött be a vizsgálata. „Látszott, hogy a revizorok még az idén le akarják zárni az ügyet, talán ez összefüggésben lehet a premizálásukkal. Kiegyeztünk 8 millióban.”

A kampányszerűen beindított vizsgálatok Herich szerint valószínűleg túl nagy erőket vonnak el a többi adóellenőrzéstől, holott például az áfa-csalásokon, elszámolóár-ellenőrzéseken sokkal több pénz bejöhetne a költségvetésbe, méghozzá kevesebb társadalmi feszültséget teremtve. Elszámolóár-vizsgálat esetén például a nemzetközi tapasztalatok alapján a bevétel-ráfordítás arány 240:1, áfa esetén 9:1. Vagyonosodás esetén ez a ráta rövid távon gyaníthatóan nem éri el az 1:1-et sem.

Az APEH nem árulta el, hogy az intézményi költségvetés keretei között melyik szakterület milyen összegeket használ fel az állami előirányzatokból, viszont arról tájékoztatta lapunkat, hogy a megállapítások átlagosan 35 százaléka folyik be önkéntesen a megfelelő költségvetési számlákra. Hasonló az idei arány a vagyonosodási vizsgálatok esetében is. Erre a munkára az összes revizori kapacitás 23 százalékát fordítják. (Durván számolva ez azt jelentheti, hogy az idei, mintegy 72 milliárd forintnyi működési költségvetésből 18 milliárdnyit köthetnek le a vizsgálatok, a 42 milliárdnyi megállapított hiányból pedig 14 milliárd folyhatott be perek nélkül.)

Vámosi-Nagy Szabolcs szerint az intézkedéssorozat egyértelműen javítja az adómorált, sőt, szerinte ez már rövid távon, ma is érezhető. Elrettentő, preventív hatása van, mert sokakat arra sarkall, hogy egy önrevízió keretében tárják fel az adóhiányukat. Így olcsóbban megúszhatják a dolgot – tanácsolja Vámosi -, hiszen önrevíziós pótlékként a jegybanki alapkamattal megnövelt összeget kell fizetni, viszont amennyiben az APEH deríti fel a deficitet, akkor az elmaradt adó 50 százalékára rúgó büntetést, valamint a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi pótlékot is az adózóra verik. Minarik György szerint is van annyi pozitívum, hogy aki láthatóan költekezik (például nagy értékű ingatlant vagy kocsit vásárol, vagy nagy összegű tagi kölcsönt nyújt), az a jövőben nem a minimálbért fogja bevallani. Úgy látja, hogy több évre visszamenőleg átlagosan az adóhiány 20-30 százaléka lehet az, amit az önrevízió esetében kell befizetni, de az arány akár a 70-80 százalékot is elérheti, ha az APEH jön rá a turpisságra. Kétségtelen, hogy a vagyonosodási vizsgálatok rémének hírére 21 ezren éltek is a lehetőséggel: önrevíziót adtak be, 44 milliárd forinttal gyarapítva így az államkasszát.


KISKAPUK KERESÉSE. Hosszú távon Herich György szerint is javítja az adómorált a vagyonosodási vizsgálat, de egyelőre inkább azok száma nőtt, akik a kiskapukat keresik (a jellemző hivatkozási alapokat lásd külön). Miután a vagyonosodási vizsgálatok a nagy költések oldaláról indulnak, vagyis minden komolyabb kifizetés gyanús lehet, ezért sokan inkább a készpénzes formákra terelik a pénzmozgásaikat, nehogy az APEH rálásson a banki forgalmukra és a kártyás fizetéseikre. Így a tücsök és hangya relációban megint a tücsök jár jobban, ami nem jó üzenet a társadalomnak.

Egy fiatal milliomos – aki úgy fogalmaz: „a revizorok a gatyámba is belenéztek” – ugyancsak keserű tapasztalatként azt vonta le, hogy mennyivel jobb annak, aki zacskóból, készpénzzel fizeti az utazásait, repülőjegyeit. „Utólag is igazolva látom az off-shore cég alapítását, ahhoz ugyanis nem juthattak el” – teszi hozzá. E technika szerint a magánszemély tulajdonából minden vagyonelemet olyan társaságokba kell kivinni, amelyeket az APEH nem lát, illetve megállapítás esetén ezektől vagyonelemet sem tud elvonni. Mindezt a vizsgálat megkezdése előtt kell kialakítani – külön piaca van az off-shore közreműködésnek, mint szolgáltatásnak -, a vizsgálat megkezdése után elvégzett vagyonátcsoportosítás már könnyen fedezetelvonásnak minősül.

Részben a fenti, részben más, új jövedelemeltitkolási technikák elszaporodására hivatkozva véli úgy egy, a neve elhallgatását kérő ügyvéd, hogy a több százmilliós vagyonnal rendelkezők eddig is megoldották, és ezután is meg fogják oldani, hogy az APEH látókörén kívül maradjanak. Tapasztalata szerint félnivalójuk leginkább az 50-100 milliót magukénak tudó cégtulajdonosoknak van, akik azért még nem tudják olyan könnyen mozgatni a vagyonukat.

Az elmúlt 17 év általános gyakorlata, valamint a kiindulási pont meghúzásának elmaradása miatt gyanítható, hogy ha nagyon megpiszkálják az embert, akkor a túlnyomó többségnél lehet valami gyanúsat találni. A megállapítással záródó ellenőrzések aránya is erre vall. Adótanácsadók nemegyszer találkoztak már olyan ügyféllel, aki előzőleg példás adófizetőnek gondolta magát. Kicsit elbeszélgettek, negyed óra múlva az illető kioldotta a nyakkendőjét, húsz perc múlva levette a zakóját, fél óra múlva pedig kért egy pohár vizet…


Kik vannak célkeresztben?

Az adóhivatali vagyonosodási vizsgálat egy 21 kérdéses kérdőívvel kezdődik. Ennek kitöltését meg is lehet tagadni, de nem nagyon érdemes, mert a vizsgálatot ekkor is lefolytatják, viszont lehet, hogy rossz pont az adóhatóság szemében. A revizorok figyelmét felkeltheti akár egy nagyobb összegű bankhitel felvétele is, tehát gyakorlatilag mindenki sorra kerülhet, de természetesen vannak, akik nagyobb eséllyel számíthatnak érdeklődésre. Kik ők?

● A cégtulajdonos magánszemélyek; az APEH saját információkkal rendelkezik arról, hogy kik adtak nagy értékű tagi kölcsönt vállalkozásaiknak, illetve kik helyeztek el többmilliós betéteket

● A nagy értékű ingatlanok tulajdonosai; a cégeken belüli pénzmozgásokhoz hasonlóan szintén az adóhivatal rendszerén belül elérhetők az illetékhivatali adatok

● A tartósan veszteséges cégek, vagy nagy eredménytartalékkal bíró cégek tulajdonosai

● A céghalmozók; növeli a vizsgálat valószínűségét, ha több cég van valakinek az érdekeltségi körében

● Az APEH állítólag nem használ utazási irodáktól, autókereskedőktől szerzett adatokat a vizsgálandó kör megállapításához, bár hírek szerint vannak ezzel ellentétes jelek is (azonos autószalon ügyfeleinél tömeges vizsgálat), de ha el is fogadható, hogy hivatalosan nincs ilyen adatgyűjtés, a revizorok kaphatnak ötleteket

● Növeli a vizsgálat valószínűségét, ha valaki fodrász, kozmetikus, építőipari vállalkozó, használtautó-kereskedő, állatorvos, fogorvos, ruházati kiskereskedő; a városi legenda szerint az ügyvédek sem alhatnak nyugodtan, különösen azok, akik vagyonosodási vizsgálatok idején jogi segítséget nyújtanak

● Rendszeres APEH-módszer egy adott vállalkozói kör, egymással kapcsolatban álló vállalkozók tömeges kapcsolt vizsgálata; ha valahol találtak már valamit a revizorok, nagyobb esélyt látnak a partnereknél is

● Az APEH hasznosítja a megsértett üzlettársak, az elhagyott feleségek és az irigy szomszédok bejelentéseit is (főleg az egykori cégtársak és élettársak tudnak fontos támpontokat adni); szakértői becslések szerint e feljelentések akár a vizsgálatok 15-20 százalékát is kiválthatták


Átlátszó védekezések

Az adóhivatal szinte semmilyen olyan jövedelmet nem fogad el, amely az éves szja-bevallásban nincs feltüntetve. Ezzel együtt egészen elképesztő magyarázkodásokkal is találkoztak már az adóhivatal munkatársai. Néhány jellemző érve:

AJÁNDÉK BELFÖLDRŐL. Bár vélhetően a családon belüli ajándékozások 1 százalékáról sem készülnek dokumentumok, valójában a magánszemélyek közötti belföldi ajándékozás illetékköteles (az illeték százalékos mértéke annál nagyobb, minél nagyobb az összeg, és minél távolabbi rokonságban áll az ajándékozó és az ajándékozott). Ilyenkor a hivatal ráadásul még automatikusan megnézi az ajándékozónál is, honnan volt fedezet az ajándékra.

AJÁNDÉK KÜLFÖLDRŐL. Az adóhivatal ajándékozási szerződést követel, illetve megpróbál külföldi adóhatóságot bevonni. Ha pénzmozgás (banki átutalás) igazolja, illetve az ajándékozó is megerősíti az állítást, akkor jó esélye lehet a vitában az adóalanynak.

KÖLCSÖN. Megfelelő papírokkal elfogadható, ugyanakkor veszélye, hogy kapcsolt vizsgálat indul a kölcsönadónál. Olyan kölcsönadót szabad csak megnevezni, akinek legális forrása volt a hitelnyújtáshoz. A dokumentumok mellett ráadásul banki pénzmozgásnak is kellett történnie, vagy a készpénz átadását igazoló közjegyző által aláírt papír szükséges.

KÖLCSÖN ELHUNYT ROKONTÓL. Ez a kibúvó megfelelő dokumentáció esetén lehet sikeres. Az APEH kapcsolt vagyonosodási vizsgálatot nem tud kezdeményezni, beleköthet viszont abba, ha a követelést nem említi a hagyatéki végzés, illetve, aki egyéb jövedelmet próbál így legalizálni, az okirat-hamisítás bűntettét kockáztatja. Az adóhatóság vizsgálhatja, hogy a kölcsönszerződés valóban a kölcsönadó életében készült-e.

SZERENCSEJÁTÉK. A szerencsejátékból származó jövedelmet csak akkor veszik figyelembe, ha erről bizonylat készült, vagy amennyiben az adóalany korábban feltüntette ezt a bevételt az szja-bevallásában.

OFF-SHORE CÉG. Nemcsak az egzotikus adóparadicsomok off-shore vállalkozásai, de akár egyes európai országok megoldásai is lehetővé teszik: valaki úgy gyakorol teljes kontrollt a vagyona felett, hogy az semmilyen módon nem köthető hozzá. A vagyonosodási vizsgálatok megkezdése előtt még sokkal tágabb a potenciálisan vizsgálat alá vonható adóalany játéktere, utána viszont már off-shore cég vásárlása fedezetelvonásnak minősíthető.

ÖRÖKSÉG. Az adóhivatal csak azt fogadja el, amiről van hagyatéki végzés.

LOPÁS. A három évnél korábbi, azaz már elévült betörésből származó jövedelmet az APEH nem fogadja el védekezési alapnak. Bűncselekményre senki nem hivatkozhat saját előny megszerzése céljából – szól az általános elv. Egy bírósági próbát azért biztosan megérne a módszer, bár az kifejezetten mókás lenne, hogy a tolvajnak kellene bizonyítania pontos vallomással, hogy ő igenis lopott, a bíróság pedig megvizsgálná, megtörtént-e az elmesélt, és a rendőrség részéről felderítetlen cselekmény.

ABSZURDUMOK. Néhány valóban elhangzott állítás a vagyon hátteréről: leégett a pajta, és kint tartottam a papírjaimat, ezért nincs írásos nyoma egy már elhunyt rokontól ajándékba kapott 20 millió forintnak; megrágta a kutya a számlatömböt; az ötvenes években aranyat találtam; loptam egy nagyobb összeget, de a lopás már elévült.