Ahányszor a BBC World brit hírtelevízió tudósítója a parlamenti választások híreivel bejelentkezett a műsorba, interjúalanyai háta mögött, az utca túloldalán mindvégig több házfalnyi reklám hirdette egy japán luxusmárka dicsőségét: Infiniti – azaz Végtelen. Akárcsak Vlagyimir Putyin hatalma.
Amikor az orosz államfő néhány hete bejelentette, hogy elvállalja a csak a „Kreml pártjaként” emlegetett Egységes Oroszország listavezetői helyét, hozzátéve, hogy kellő arányú választási győzelem esetén a miniszterelnöki székbe is hajlandó volna átülni, a voksolást egy csapásra saját személyéről és eddigi politikájáról szóló referendummá változtatta. Az oroszok pedig engedelmesen, 64 százalék fölötti arányban szavaztak a Putyin-pártra. Ezzel a választók megnyitották az utat az elnöki hatalom kormányfői hatalommá konvertálása előtt.
Az Egységes Oroszország győzelmének legfeljebb a mértéke volt bizonytalan. Persze nem nagyon. Erről gondoskodtak mindazok a kampány- és szavazatszámlálási praktikák, amelyekre hivatkozva nyugati elemzők 1991 óta a legkevésbé demokratikusnak minősítik a múlt vasárnapi választásokat.
Ugyanaznap, hogy Putyin – erős KGB-s bázissal a háta mögött – bebetonozta a hatalmát, egy másik „nemzetvezető”, Hugo Chávez, a szintén olajhatalom Venezuela elnöke belebukott a maga hasonló kísérletébe. Országa polgárai népszavazáson utasították el azt a tervet, amelynek elfogadása esetén az elnök élethosszig Venezuela élén maradhatott volna. Hiába államosította Putyinhoz hasonlóan Chávez is az olajtársaságok többségét, vonta ellenőrzése alá a médiát, és fitogtatta erejét a nemzetközi porondon, országában a demokratikus hagyományok minden jel szerint mégis csak erősebbek bizonyultak.
Oroszországban viszont a demokrácia az emberek túlnyomó többsége számára a jelcini idők káoszával egyenlő. Így Vlagyimir Putyin már meg is rendelheti a következő – immár miniszterelnöki – autóját. Az egyik japán luxusmárkát mintha egyenesen neki találták volna ki…