Először fordul elő a rendszerváltás óta, hogy egy beruházó cég kezdeményez csődeljárást (hivatalos néven adósságrendezési eljárást) egy település ellen. A Figyelő információi szerint a Swietelsky Kft. a Veszprém megyei Nemesgulács önkormányzata ellen lépett fel néhány hete, s kérte a bíróságtól pénzügyi biztos kijelölését. A cél 4 millió forintnyi tartozás behajtása, amely összeg a versenyszektorban manapság tapasztalható körbetartozási mértékhez képest elenyészőnek számít. Az ügy további pikantériája, hogy az önkormányzat nincs csődhelyzetben, a pénzt bármikor ki tudná fizetni, ráadásul a Swietelsky Kft. veszprémi képviselete is utólag tudta meg, hogy a cég központi vezetése így döntött.
Rajz: Dániel András
LAMPERTH-FORINTOK. „A hitelt nyújtó bankok és a beszállítók nem érdekeltek abban, hogy bedőljenek az önkormányzatok, a pénzükhöz ugyanis előbb-utóbb hozzájutnak” – ad magyarázatot a jelentős kinnlevőségek ellenére tanúsított eddigi türelemre Vigvári András önkormányzati szakértő, egyetemi docens. A települések adósságrendezési eljárásáról szóló, 1996-os törvény életbe léptetése óta mindössze 22 adósságrendezési eljárás indult, ám azokat is az érintett önkormányzatok kezdeményezték saját maguk ellen. A hitelezők többsége a mai napig bízik abban, hogy ha segítségre van szükség, a szaktárca majd ad pénzt. Ez többnyire így is történik, amit a szakmai szleng úgy fejez ki: „hullottak a Lamperth-forintok, most pedig hullanak a Bajnai-forintok”. A 2006. évi költségvetésben rekord számú, összesen 1362 forráshiányos önkormányzat kért segítséget a szaktárcától, s közülük mintegy ezer kapott is, összesen 29 milliárd forintot. A minisztérium továbbá ez év októberéig 19,5 milliárdot osztott szét 566 település között vissza nem térítendő, 255 millió forintot pedig visszatérítendő támogatásként. Két hete pedig megnyílt egy uniós pályázati lehetőség: az ország legelmaradottabb 33 régiója együttesen 130 milliárd forint fejlesztési forrásra pályázhat.
Önkormányzati kilátások
APADÓ FORRÁSOK, ELADÓSODÁS. A települések 2008-ban – hitelek nélkül – 3200 milliárd forinttal gazdálkodhatnak, ami csupán 3 százalékkal több az ideinél. A központi költségvetésből származó, illetve átengedett bevételek (például az szja) még ennél is mérsékeltebben nőnek, és az idei mintegy 1300 milliárd forintot legfeljebb 20-30 milliárddal lépik majd túl. Miután az infláció várhatóan meghaladja majd a bevételek tervezett növekedését, a települések további hitelfelvételre kényszerülhetnek.
SZIGORÍTÁS, KONSZOLIDÁCIÓ-IGÉNY. A parlament előtt lévő törvényjavaslat szerint az önkormányzatok 2008-tól csak a szabad forrásaik erejéig adósodhatnak el; ha ezen túlmenően költenek fejlesztési célra, akkor a szerződéseik semmisek lesznek. Szakértők szerint elengedhetetlen az önkormányzati szektor egyszeri konszolidációja, a normatív támogatások egyszerűsítése, a finanszírozás és a feladatok szinkronba hozása.
UNIÓS SEGÍTSÉG. Az önkormányzatoknak uniós forrásokból 1675 milliárd forint jut; átlagosan 15 százalékos önrésszel és 90 százalékos abszorpciós rátával számolva az önrész összesen 251 milliárd forintot igényel. A kormány a Magyar Fejlesztési Bankkal közösen kidolgozott egy kedvező hitelkonstrukciót, amelynek lényege, hogy a települések az uniós fejlesztések egy részéhez a pénzintézet által előfinanszírozott kedvező törlesztési és kamatkondíciójú hitelt vehetnének fel az önrész biztosításához.
A Swietelsky Kft. és a nemesgulácsi önkormányzat között is csak amiatt romlott meg ennyire a viszony, mert a település elöljárói nem voltak elégedettek a multi cég csatornázási munkájával. Csődhelyzetről azonban a szó valódi értelmében nem lehet beszélni. Ezzel szemben viszont a becslések szerint körülbelül 1500 település látens csődhelyzetben vergődik, mert 60 napon túli tartozása van, mégsem „fenyegetik a hitelezőik”. A hitelezők és a települések egy hajóban eveznek. A forráshiányos önkormányzatoknak érdekük, hogy újabb és újabb hiteleket vehessenek fel kötelező feladataik ellátására, míg a bankoknak a profitnövelés okán áll érdekében e kör likviditásának fenntartása. Egy felmérés szerint a pénzintézetek a magánszektornál még mindig kevésbé kockázatos ügyfélnek tekintik az önkormányzatokat, ezért a hallgatás. Eközben az országban működő 3167 önkormányzat túlnyomó többsége adósságspirálba került, mivel az állami finanszírozás nem fedezi a kötelezően ellátandó feladatokat. (Erre az Állami Számvevőszék is újra figyelmezteti a mindenkori kormányokat, ám hiába.)
A helyi gazdálkodásban a fordulópont a kilencvenes évek végén következett be. „Egyfelől akkor vált visszafordíthatatlanná a központi forrásszabályozási rendszer kézivezérlésessé válása, másfelől a lopakodó feladattelepítéssel egyre kevésbé tartottak lépést az állami hozzájárulások” – fogalmazott lapunknak Vigvári, akinek szerkesztésében a közelmúltban jelent meg a települések vagyoni helyzetét és gazdálkodását vizsgáló, Családi ezüst című kötet. Az ezredfordulóra nagyjából elfogyott az értékesíthető vagyon, így a települések vezetése számára nem maradt más, mint a hitelfelvétel. A Fidesz-kormányzás idején már egyértelmű volt, hogy az alulfinanszírozottság nem pusztán a kis falvakat és a rosszul gazdálkodókat érinti, hanem egyformán sújtja a megyei és a helyi, a néhány száz fős és a többszázezres településeket.
Az Önhiki (az önhibájukon kívül nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatokat segítő támogatás) mellett ekkor jelent meg a szektorért felelős miniszter külön kerete, amelyet tűzoltásra, vagy „baráti” segítségnyújtásra használnak. Ma az önkormányzatok 90 százalékának van rövid vagy hosszú lejáratú hitele; együttes adósságuk 589 milliárd forintra rúg. Ez az összeg az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete (ÁSZ-FEMI) költségvetési törvénytervezethez benyújtott tanulmánya szerint 2008-ra 700 milliárd forint fölé kúszik. A helyzetre jellemző, hogy jövőre például már Zalaegerszeg is működési célú hitel felvételére szorul, pedig eddig a települések azon 10 százalékához tartozott, amelyek ezt el tudták kerülni. „Jövőre a város 365 millió forinttal kevesebb normatív támogatásra számíthat, mint 2007-ben” – tudtuk meg Gyimesi Endre polgármestertől, a Fidesz országgyűlési képviselőjétől. A kisebb megyeszékhelyek mára átlagosan 2-3 milliárd forintnyi adósságot halmoztak fel, míg a nagyvárosok 10 milliárdos vagy ezt meghaladó hiteleket vettek fel, s 2005 óta kötvénykibocsátás révén igyekeznek pluszforrásra szert tenni.
Ez utóbbi forrásteremtési eszköz 2007-ben „mentsvárrá” vált az önkormányzatok körében, volumene az év végére elérheti a 60 milliárd forintot (október végén már 50 milliárdra rúgott ez az összeg, amely 2005-ben még csupán 5 milliárd forintot tett ki). A kötvény jó üzlet a banknak, mert nem terheli közbeszerzési eljárási kötelezettség, ezért verseny nélkül, magasabb kamatok fejében helyezhet ki tőkét. Az önkormányzatok pedig átütemezhetik vele adósságaikat: a törlesztés csak 5 éves türelmi idő után kezdődik, ráadásul nem kötött a felhasználásuk, mint a hiteleké. „Egyértelműen megfigyelhető egyfajta pénzintézeti kampányolás a kötvénykibocsátás érdekében, ami azonban a bankok és az önkormányzatok közös erkölcsi felelőssége” – hangsúlyozta lapunknak Vigvári, ugyanis így vészesen tovább nőnek az önkormányzati szektor tartozásai.
A fokozódó eladósodás önmagában is kockázat, amin tovább ront, hogy a hitelek nem fejlesztési célokat szolgálnak, hanem a napi működési költségeket fedezik. A lapunk által megkérdezett elemzők úgy vélik: robbanásszerű eladósodás következhet be az uniós pénzek lehívása miatt is, mivel az önkormányzatoknak a vártnál magasabb, 15-30 százalékos önrészt kell állniuk a fejlesztéseknél. Erre tekintettel hitelfelvételi boom várható 2008 és 2011 között, ami a konvergenciaprogramot veszélyeztető eladósodással fenyeget. Ennek megakadályozására a Pénzügyminisztérium (PM) javaslatot dolgozott ki a települések hitelfelvételének korlátozására, ám a tárca – nem éppen a legtaktikusabban – már tavasszal bejelentette, milyen változtatást tervez, ami csak olaj volt a tűzre. Az önkormányzatok gyorsan további hiteleket vettek fel, s előrehozott kötvénykibocsátásba fogtak, mert attól tartottak, később erre már nem lesz lehetőségük.
SZÍNJÁTÉK. A szigorítás jövő évi életbeléptetése azonban kétséges. Egyfelől azért, mert a kétharmados többséget igénylő módosítást a Fidesz elutasítja, másfelől, mert az új szabály sem tekinthető rendszerszerű megoldásnak. Amúgy igazgatási-pénzügyi szakemberek a Figyelőnek úgy fogalmaztak: színjáték folyik az önkormányzatok finanszírozását illetően. „A PM tervezői maguk között elismerik, hogy maradékelven történik a települések támogatása. Jó évtizede alulfinanszírozott a rendszer, cseppet sem csodálkoznak tehát a tömeges csődhelyzeten, kifelé azonban a szigort képviselik” – állapította meg egyikük. Az ellentét centrum-periféria kérdésként jelenik meg, ezért nem állítható, hogy a kormány csupán az ellenzéki önkormányzatokat vérezteti ki. Nem igaz az a kombináció sem, hogy a fideszes irányítású települések kötvénykibocsátással tennének keresztbe a koalíciónak, nem törődve az eladósodás felpörgetésével, mert ma már pártállástól függetlenül folyamodnak a forrásszerzés ezen eszközéhez, hogy talpon tudjanak maradni.