Fejvadászcéggel hajtja fel leendő középvezetőit a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV), ám – biztos, ami biztos – a társaság a Pénzügyminisztérium honlapjára is felpakolta álláshirdetéseit. Ezekben egyebek közt adminisztratív igazgatót, vezető jogtanácsost, belső ellenőrt keres, január elsejei kezdéssel. A sietség nem véletlen, hiszen alig ül majd el a szilveszteri petárdadurrogtatás füstje, amikor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt.-t, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot (KVI), illetve a Nemzeti Földalapot (NFA) közös foglalatba tömörítő MNV-ben el kell kezdődnie a munkának.
RAPIDPARTIK. Nem csupán a születés körülményei viharosak; a nyilvántartási értéken nagyjából 10 ezermilliárd forintos állami vagyontömeg felett diszponáló csúcsszervezet fogantatása is hasonló gyorsasággal zajlott, jóllehet több menetben. A tervezet gyakorlatilag lóhalálában készült – ismerte el a bábáskodásban részt vevő egyik forrásunk. Pedig a koncepció nem új, hiszen az ÁPV Rt. feladatainak megritkulásával már öt évvel ezelőtt felmerült a ráncfelvarrás igénye az állami vagyonkezelésben. A privatizációs szervezet összeházasítása a KVI-vel szinte kézenfekvőnek tűnt, s az utóbbiból 2002-ben kimetszett NFA visszafogadása sem okozott meglepetést, hiszen ezzel érdemben ésszerűsíthető ennek a területnek a működése.
Tátrai Miklós. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő leendő vezetője várhatóan kemény kézzel fogja majd a gyeplőt.
Jellemző példa, hogy a részben a KVI-nél, részben az NFA-nál nyilvántartott állami tulajdonú erdőket kezelő cégek tulajdonosi jogait az ÁPV Zrt. gyakorolta. Legfeljebb a mezőgazdasági lobbinak voltak ellenérzései a földalap bekebelezésével kapcsolatosan, miután az ágazat elveszített valamit, amit öt éven át a magáénak érezhetett. Noha a vagyontörvényben az áll, hogy az MNV-n belül saját vezérigazgató-helyettest kiérdemlő földalap gyakorlatilag megőrizheti jogszabályban rögzített önállóságát, a tét nem csupán az agrárszektor számára nagy: az a vagyon, amellyel januártól az MNV sáfárkodhat, sokszorosát éri a nyilvántartási érték szerinti 10 ezer milliárd forintnak. Hogy pontosan mennyit, arról igen nagy szórást mutató becslések keringenek. A vagyontömeg mintegy 80 százalékát a KVI „öröksége” teszi ki, amelyben nem kevés olyan elem – jellemzően ingatlan – akad, amelyeket bő egy évtizede, vagy még régebben mértek fel utoljára. Egy belvárosi közintézmény épülete például 5 millió forinton van nyilvántartva, ám ennek értéke legalább felbecsülhető. Számos más vagyonelemhez azonban képtelenség reális piaci értéket rendelni. Komoly fejtörést okozhat többek között a kizárólagos állami tulajdonban álló magyar légtér forintosítása; ugyanígy meggyűlhet az értékbecslők baja a barlangok valorizációjával, továbbá a Parlament esetében is furcsán nézne ki, ha az ötödik kerületi ingatlanárakat tekintenénk kiindulási alapnak. Mindenesetre elvi szinten e portfólió darabjai túlnyomórészt dobra is verhetők; csak azt nem lehet elidegeníteni, amit jogszabály forgalomképtelennek minősít, így például a felszín alatti vizeket, az országos közutakat, vagy a távközlési frekvenciákat.
TÁTRAI MIKLÓS
■ 32 éves; 1999-ben szerzett közgazdász diplomájával az Országgyűlés költségvetési bizottságának tanácsadójaként kezdte pályáját. Onnan 2002-ben a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kabinetirodájába igazol, ahol nem termett neki sok babér.
■ Kapóra jött számára, hogy a Pénzügy-minisztérium politikai államtitkári székében Burány Sándort Veres János váltotta: utóbbival kölcsön-ösen „keresték egymást”, így lett Tátrai Veres titkárságvezetője. Innen néhány hónappal később távozott, miután lecsapott egy adódó lehetőségre a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztéri-umban, ahol a költségvetésért és EU-támogatásokért felelős helyettes államtitkárként dolgozott.
■ Tavaly novemberben már államtitkárként tért vissza a Pénzügy-minisztériumba.
■ Sebes karrierjében régi és jelenlegi kollégái szerint éppúgy benne van rendkívüli munkabíró képessége, agilitása és rátermettsége, mint egyre kiterjedtebb kapcsolatrendszere.
A kormány eredetileg az év első felére tervezte a vagyontörvény országgyűlési szentesítését, végül azonban szeptember közepén szavazhattak a képviselők a jogszabályról. Ez pedig óhatatlanul odavezetett, hogy a tervezettnél lényegesen kevesebb idő, praktikusan három hónap maradt az MNV szervezetének kialakítására.
Az állami maradék ígéretes falat, ezt az is jól jelzi, hogy a koalíció a mindenkori kormány felelősségi körébe tartozó hatásköröket akar biztosítani az állami vagyon fölötti tulajdonosi jogokat gyakorló – ebbéli minőségében az új állami szervezetet irányító – Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak (NVT), amelynek tagjait hat évre „bebetonozta”. Az államfői észrevételek nyomán a szeptemberben ismételten tárgyalt és elfogadott törvényszöveg annyiban módosult, hogy az NVT tagjait nem a kormányfő nevezi ki. Ő csupán javaslatot tesz, s a végső döntés a köztársasági elnöké, aki amúgy a hat évre szóló mandátumot is kifogásolta. Nem is alaptalanul, hiszen ez kizárja, hogy kormányváltás esetén az új színezetű kabinet érdemben befolyásolja az állami vagyonnal való gazdálkodást. Márpedig a stratégia bármikor megváltozhat, akár egy kormányzati cikluson belül is.
PÁLYÁN MARADNI. A vagyontörvény végső verziójában a monstrumot felügyelő tanács elnökének és az MNV vezérigazgatójának pozíciója különvált, ami elejét veheti az egyszemélyi irányításnak. Az azonban forrásaink szerint korántsem aratott osztatlan sikert, hogy a privatizációs csúcsszervezet élére Tátrai Miklóst, a pénzügyi tárca államtitkárát jelölték (életútját lásd külön).
A kimagasló szellemi képességeiről és páratlan munkabírásáról ismert ifjú titán megítélése forrásaink szerint felemás. Főképp amiatt, mert – elsősorban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) helyettes államtitkáraként, a tárca Fejlesztési Igazgatóságát (FI) irányítva – feltűnő önállóságot tanúsított. Ez többekben a kézi vezérlés képzetét eleveníti fel, olyan ügyekben ráadásul, amelyek törvényesek voltak ugyan, ám felvetették az irányítottság gyanúját – állítják az uniós pályázatok lebonyolítása körül bábáskodó informátoraink. A jellemző felállás szerint több esetben a hiánypótlás lehetőségét megtagadó kizárásokkal egyszereplőssé silányult a verseny, ami után már csak az állva maradt, ám egyáltalán nem a legkedvezőbb ajánlatot lehetett elfogadni. A 2000 és 2006 között megnyíló, mintegy 200 milliárd forint értékű uniós támogatásokkal összefüggő közbeszerzéseknél mindig az ajánlattevőé (például önkormányzatoké) volt a felelősség, de a KvVM-nek, azon belül pedig az FI-nek erős kontrollszerep jutott mind a pályázatok kiírásában, mind a döntésekben (két megkérdőjelezett pályázati ügyről lásd keretes írásunkat, a Győr/Gönyű kikötővel kapcsolatos bonyodalmakról pedig cikkünket a Figyelő 2007/20. számában). Forrásaink szerint Tátrai kapcsolata az FI-vel azután sem szakadt meg, miután államtitkár lett a Pénzügyminisztériumban, az igazgatóság vezetői a beruházási és személyi kérdésekben is egyeztettek vele.
Tátrai Miklós az MNV esetében sem bízott semmit a véletlenre. Első számú „projektmenedzserként” buzgósága információink szerint odáig terjedt, hogy maga mondta tollba a társaság felállítását is megalapozó vagyontörvény idevágó részeit. Minderről őt is megkérdeztük, ám nem kívánta kommentálni értesüléseinket.
Vitatott ügyek
A zöld tárca vitatott ügyeiben Tátrai Miklós felügyelete alatt a minisztérium mindvégig a neves közbeszerzési jogásszal, Buda Györggyel dolgozott, noha a Nemzeti Fejlesztési Hivatal már hivatalos levélben is felkérte Tátrait, hogy tekintsen el Buda részvételétől. Íme két ellentmondásos ügy:
VELENCEI-TAVI SZENNYVÍZCSATORNA. A hat velencei-tavi önkormányzat regionális szennyvízelvezető hálózatra kiírt pályázatára bőven akadt érdeklődő, de a bírálóbizottság a 6 milliárd forintos ajánlatot beadó francia érdekeltségű Sade-Magyarország Mélyépítő Kft. kivételével minden indulót kizárt. A kizárásokat Buda György tárta fel, akinek delegálása a Tátrai felügyelte szervezettől eredt. Az eljárásnak már a nem egyértelmű kiírása is vihart kavart, ráadásul hiánypótlásra sem volt lehetőség. A Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) később megállapította, hogy az egyik benyújtandó melléklet formátuma és a kötbér számításának módja is ellentmondásos volt, és ezek alapján a legjobb ajánlatokat tevő pályázókat zárták ki. A gazdasági tárcához tartozó irányító hatóság – az uniós támogatások történetében először – jogorvoslati eljárást kezdeményezett a kizárások nagy száma és formai indoklása miatt. Miután a KDB határozata egyértelművé tette, hogy a kizárások nem voltak megalapozottak, végül mégiscsak a legjobb – a Sade-nál 800 millióval kedvezőbb – ajánlatot tevő Alterra Kft.-t hirdették ki győztesnek.
CSEPELI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ. Az elindult több közbeszerzésből a legnagyobb vihart a tisztítótelep-építés fővállalkozása váltotta ki, amelyben az ajánlatkérő főváros feladata és felelőssége volt a tender lebonyolítása. A vízügyi tárca úgy került mégis helyzetbe, hogy az uniós támogatásokra vonatkozó speciális szabályok miatt a pályázati felhívást a minisztériumhoz tartozó Fejlesztési Igazgatóság (FI) hagyta jóvá. A bírálóbizottság elnökét és titkárát is az iroda delegálta, mi több, magát a szerződést is ellenjegyezhette. Forrásaink szerint Tátrai Miklós ebben az időben – egy szakmai főosztály tapasztalatlan vezetőjén keresztül – már közvetlenül irányította az FI-t. Noha a pályázat kiírásában nem vett részt, az elbírálási szakaszban Buda György tárta fel azokat a formai hibákat, illetve egy összeférhetetlenséget, amelyek alapján több induló konzorciumot ki kellett zárni, majd ő lett a bíráló bizottság elnöke. Történt mindez annak dacára, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettesi szinten tiltakozott Tátrainál Buda delegálása ellen. Jóllehet a tenderre összesen öt ajánlat érkezett, a velencei-tavihoz hasonló – hiánypótlások nélküli – kizárások és visszalépések után végül ismét egyszereplőssé vált a mezőny. Az Európai Bizottság felelős munkatársa – hazai jelzések után – határozottan úgy foglalt állást, hogy verseny hiányában az egyetlen viszonyítási pont a projektre eredetileg becsült ár (238 millió euró) lehet, így annál lényegesen magasabb ár nem fogadható el. Az ajánlattevő végül 30 millió euróval csökkentette 280 milliós javaslatát.