Új metaanyag

Biztos tapasztalatokat halmoztunk fel a környezetünket felépítő anyagok lényeges fizikai tulajdonságait illetően

– nem téved az, aki feltételezi, hogy a fémek vezetik az elektromos áramot, és hogy a műanyagok nem, vagy aki arra számít, hogy az üveg átlátszó, és hogy a víz folyékony. Léteznek azonban olyan anyagok is, amelyek számos tulajdonságukban a megszokottól alaposan eltérően viselkednek; ilyenek a metaanyagok, amelyek elsősorban elektromágneses és optikai tulajdonságaikban különböznek a normálistól. A Princeton University kutatói most egy új metaanyagot állítottak elő, méghozzá olcsó félvezetőkből – az eredmény új típusú csipek és optikai eszközök tervezését teheti majd lehetővé.


A metaanyagok bármilyen jól ismert elemből, például fémekből, vagy félvezetőkből is felépülhetnek, ám mivel belső szerkezetük eltér a hagyományostól, fizikai jellemzőik alaposan megváltoznak. Így a megszokottól eltérően reagálnak a fényre és az egyéb elektromágneses sugarakra: ha például egy optikai lencse metaanyagból állna, akkor ebben a fénytörés jelensége az elvárttól éppen ellentétesen alakulna; a domború lencse nem fókuszálná, hanem szórná a fényt, és fordítva, a szórólencse gyűjtőként viselkedne. Így nem elképzelhetetlen, hogy a metaanyagokból idővel a mainál jóval nagyobb nagyításra képes fénymikroszkópot, a radarok számára észlelhetetlen repülőt, vagy éppen láthatatlanná tévő páncélt gyártsanak.

A Princeton kutatói most szilícium alapú metaanyagot állítottak elő, a csipgyártásban használatoshoz hasonló módszerrel. Ebből az infravörös tartományban működő lézergenerátort készítenének, amelyet a kilélegzett levegő gázösszetételét elemző szenzorokban alkalmaznának.