Növényi riadólánc

Mindeddig nagyjából általános igazságnak számított a megállapítás, miszerint az élőlények közül leginkább az állatok kommunikálnak egymással, a növények pedig nem.

E jórészt a talajban rögzült élőlények ugyanis csupán elszenvedik a környezetükből érkező hatásokat, de azokról már nem értesíthetik társaikat. Holland kutatók most bebizonyították, hogy ez egyáltalán nem így van. Egyes növényfajokban a számítógépes hálózatokhoz hasonló kommunikációs csatornákat azonosítottak, amelyek segítségével az egyedek felkészülhetnek a növényevők támadásaira.


Fonalférgek. Ellesett stratégia.

A hollandiai Radbout Universiteit Nijmagen kutatói különféle kúszónövényeket tanulmányoztak, elsősorban az olyan fajokat, amelyek egyedeit a föld felett, vagy az alatt futó indák kötik össze. Ilyen például a lóhere is, amellyel több, e hálózat létét igazoló kísérletet is elvégeztek. Ezek során hernyókat engedtek a növényekre, és megvizsgálták, mely leveleket rágják meg az állatok. Ezután további kártevőket szabadítottak a lóheretelepre. Kiderült: a második hernyócsapat tagjai csak olyan növényeket támadtak meg, amelyek nem álltak indás összeköttetésben az első hullámban megrágott levelekkel. A kutatók mindebből arra következtetnek, hogy a növények igenis kommunikálnak egymással, mégpedig az indák útján, és így felkészülhetnek a várható rohamra: leveleik keményebbé, nehezebben ehetővé válnak, esetleg riasztó hatású vegyületeket termelnek.

A tudósok szerint e védelmi rendszer univerzális, és számos egyéb, nem rokon fajban is jelen van, például a földieperben, a nádfélékben, vagy a páfrányokban. Tervük az, hogy hamarosan felderítik az e hálózatokban keringő információ terjedésének molekuláris alapjait, s megvizsgálják azoknak a különböző betegségek közvetítésében betöltött szerepét is.