Macedónia albánjai elmondhatják magukról, hogy sem az anyaországban, sem Koszovóban élő sorstársaik nem dicsekedhetnek az övékhez hasonló életszínvonallal. Mégsem elégedettek maradéktalanul. „Persze az ország többségét adó macedónoknak jól megy a sora” – fakad ki Szkopje albán negyedében egy zöldségárus, miután hosszasan elpanaszolta: jómaga szinte semmit nem érzékel Macedónia dinamikus fejlődéséből. Ellenkezőleg, évről évre rosszabb helyzetben van, s már azon gondolkozik, hogy hamarosan be kell zárnia a boltot.
Miként fest ugyanez macedón szemszögből? „A rendszer jó, csupán az albánokkal van baj, ők a növekedés kerékkötői. Nem fizetnek adót és járulékot, nem adnak számlát, ráadásul csak egymással üzletelnek” – panaszolja ingerülten egy macedón üzletember, amikor az ország gazdasági kilátásaira terelődik a szó. Úgy becsüli, mindennek következtében legföljebb a gazdaság fele legális, a többi a feketepiacon zajlik.
Tagadhatatlan, a Vardar folyó által kettéosztott főváros, Szkopje utcáit járva szembeötlőek a különbségek. A macedón oldalon divatos – a görögországi Thesszaloniki üzleteiből öltözködő – fiatalok két-három éves nyugati autókkal járnak, és a muzulmán szent hónap, a ramadán alatt is nyitva tartó, igényes – ám magyar, illetve nyugati mércével rendkívül olcsó – éttermekben vacsoráznak. Szkopjénak ez a része viszonylag új, az 1963-as, szinte az egész várost elpusztító földrengés után ugyanis errefelé szinte egész kerületeket építettek újjá. Ezzel szemben az albán negyedben kézzelfogható a szegénység. Itt az épületek elhanyagoltabbak, a házak jó része omladozik, a szűk utcákon pedig régi, lestrapált járművek kerülgetik az esővízzel teli kátyúkat. A kendőbe burkolózó nők és a férfiak pedig szemmel láthatóan sokkal olcsóbban öltözködnek, mint a város túloldalán élők.
„Még messze vagyunk attól, hogy egy egységes etnikumú ország legyünk. Egymás mellett élünk, nem egy egységes államban” – foglalja össze a helyzetet Goran Rafajlovszki, Macedónia volt berlini nagykövete. Ám a volt Jugoszlávia legdélebbi államában mindezek ellenére sem puskaporos a hangulat. Egyrészt az országban a 2001-es ohridi egyezmény értelmében ma mindent két nyelven írnak ki, a törvényhozásban és állami hivatalokban az albánok népességarányukon felül vannak reprezentálva, a vallásgyakorlás pedig teljesen szabad.
Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a macedóniai albánok sokkal vallásosabbak, mint akár koszovói társaik. Más kérdés, hogy a békés egymás mellett élés jegyében cseppet sem zavarja őket a Szkopje fölé emelkedő – még Koszovóból is látható – 80 méter magas kereszt, amelyet pár éve állított az akkori kormány. Az etnikai és vallási türelem mellett pedig a kétmilliós ország mintegy egynegyedét kitevő albánok – akik a főváros lakosságának 20 százalékát, de például a negyedik legnagyobb település, Tetovo polgárainak több mint 90 százalékát adják – nagyon is tisztában vannak azzal, viszonylagos jólétük milyen sokat ér. Elemzők éppen ezért nem is tartják valószínűnek, hogy Koszovó függetlenségének közelgő kikiáltása politikai – értsd: nemzetiségi – feszültséget generálna Macedóniában.
REFORMKORMÁNY. Ráadásul az ország kilátásai is kedvezőek. Miközben az infláció nem éri el a 2 százalékot, a macedón gazdaság dinamikusan növekszik, a GDP az idén várhatóan legalább 6-7 százalékos lesz. Mindez nem utolsósorban azoknak a látványos reformoknak köszönhető, amelyeket a tavalyi választási győzelme után hatalomra került Nikola Grujevszki és kormánya vezetett be. A siker olyan nyilvánvaló, hogy októberben közzétett Doing Business 2008 (Vállalkozás 2008) című jelentésében a Világbank a vállalkozásalapítás körülményeinek javítása, az üzleti engedélyek beszerzésének egyszerűbbé tétele, valamint az adórendszer átalakítása érdekében tett erőfeszítések elismeréseként Macedóniát 178 ország közül egyenesen a 4. legelkötelezettebb reformországnak minősítette.
Miről szólnak ezek a reformok? Míg korábban például egy új vállalkozás bejegyzése legalább 48 napig tartott, ma ugyanez 4 óra alatt lehetséges. „A korábbi többlépcsős adórendszer helyett bevezettük az egységes, 12 százalékos adót, amely jövőre 10 százalékra mérséklődik. Ez egyaránt vonatkozik a céges és az egyéni adózókra. Egyszerűsítettük az építési engedélyek kiadását is” – húzza alá Gligor Taskovics, befektetésekért felelős tárca nélküli miniszter. Roppant egyszerűen mérték fel, mire van szükség. Felkérték a cégeket, hogy közöljék, melyek azok a jogszabályok és egyéb igazgatási eljárások, amelyek megnehezítik az életüket. „Ezeket az észrevételeket figyelembe véve számtalan intézkedést hatályon kívül helyeztünk” – érzékelteti Taskovics a kormányzatnak a vállalkozásbarát gazdasági környezet kialakítása melletti elkötelezettségét. Amennyiben pedig egy befektető a nyereségét visszaforgatja a macedóniai vállalatába, öt évig egyáltalán nem kell adót fizetnie. Szkopje törekvéseit a miniszter a következőképpen összegzi: „Macedóniát a befektetők Paradicsomává szeretnénk változtatni”. (Gligor Taskovics november 7-én – lapzártánk után – esedékes budapesti látogatására is ugyanezzel az üzenettel érkezett, és persze azzal a céllal, hogy magyar befektetőket csábítson az országába.)
Mindeközben Grujevszki és kormánya egy nagyon eltökélt korrupcióellenes programot valósít meg. A rendőrőrsöktől a bírósági épületeken át a vámhivatalokig mindenütt kamerákat szereltek föl, hogy az esetleges törvénytelenségeknek elejét vegyék. Az állampolgárok egy ingyenesen hívható telefonszámon tehetnek bejelentést, ha korrupciós ügybe botlanak. Az elmúlt hetekben máris számos letartóztatás történt. A még egy 2001-re visszanyúló fegyvervásárlási ügylet alapján 3 millió eurós korrupcióval vádolt volt miniszterelnöknek, Vlado Bukovszkinak például augusztus végén, az ország határán akkor kattant a bilincs a csuklóján, amikor nyári szabadságáról éppen hazafelé tartott. Metodi Sztamboliszkit, a hadsereg ugyanebben az ügyben bűnösnek tartott volt vezérkari főnökét pedig még júliusban a nyílt utcán vették őrizetbe. Az új kormány könyörtelenül következetes: Szkopjéban jó néhány frissen ledózerolt ház romjai mutatják, hogy Macedóniában ma az engedély nélkül építkezők sem számíthatnak kíméletre. Egy szálloda két emeletét például, amelyeket ugyancsak illegálisan toldottak hozzá az épülethez, a minap egyszerűen lerobbantották.
HOSSZÚ MÉG AZ ÚT. Mindazonáltal Macedónia egyelőre nem csupán nagy álmától, az uniós csatlakozástól van messze: ma még az átlagember sem sokat érzékel a reformokból és a gazdasági fellendülésből. Az egykulcsos adó ellenére a legtöbb vállalkozó úgy érzi, egyre több a plusz teher rajtuk. Vagy ott vannak például a nyugdíjak, amelyeket a kormány 2007-ben 10 százalékkal megemelt ugyan, de egyidejűleg ötszörösére növelték az ingatlanadót is, ami a kevéske pénzüket beosztani igyekvő időseket még érzékenyebben érinti. Mintegy 30 százalékos a munkanélküliség, a korrupció pedig -minden kormányzati elszántság ellenére – az élet minden területén jelen van. A legnagyobb probléma azonban az áramellátás: az elektromos energia egyötödét ma kizárólag importból tudják beszerezni. Így könnyen lehet, hogy a télen – különösen, ha zordra fordul az időjárás – a már ma is rendkívül magas árak az egekbe szöknek.