Billenő patikamérleg

Két kis gyerekszéket, egy asztalt és egy készségfejlesztő játékot helyezett el üzletében a budapesti Déli pályaudvar aluljárójában „Kerengő” néven nyílt új patika tulajdonosa. A légvonalban körülbelül 50 méterre lévő, korábban a környéken egyeduralkodó Déli Gyógyszertárban nincs ilyen „mini gyereksarok”, és új versenytársa abban is jobb, hogy a vevők tágasabb előtérben, kényelmes kanapékban ülve várhatnak a sorukra. Igaz, az ügyeletes patika továbbra is a régebbi üzlet, így akkor is nyitva tart, amikor a másik nem, és minden bizonnyal a készleten lévő gyógyszerek köre is eltérő. Ám ha csupán egy fájdalomcsillapítóra van valakinek szüksége, ma már a szolgáltatás minősége alapján is választhat a két üzlet között.

Fotó: Kalló Iván

Korábban a szolgáltatás-minőségi verseny szinte csak önkéntes alapon létezett, ami érthető, hiszen a gyógyszertárak alapítását a települések lakosságszámához és az egymáshoz képesti földrajzi elhelyezkedéshez is kötötte a szabályozás. Vagyis be volt betonozva a rendszer, a Kerengő például meg sem nyílhatott volna, mert túl közel lett volna a riválisához, ugyanazzal a célközönséggel. Az alapítást megkönnyítő liberalizációs jogszabály tehát a gyógyszerekhez való hozzáférést ez esetben javította. A változások hatásai azonban ennél sokrétűbbek.

A liberalizáció előtti, „területi leosztásos” rendszerben országszerte mintegy 2 ezer patika működött, az idén pedig a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) adatai szerint 110 üzlettel nőtt a számuk. Ahogy arra számítani lehetett, az új piaci szereplők a jól menő gyógyszertárak bevételét próbálják megcsapolni, vagyis a nagyobb városok forgalmasabb helyein nyíltak. Budapesten 40 új gyógyszertár létesült, többnyire bevásárlóközpontokban és közlekedési csomópontok közelében. „Ötezer fő alatti településen összesen csak négy gyógyszertár nyílt” – mondja Horváth Tamás, az MGYK elnöke. A gyér forgalmú, jellemzően vidéki patikákat tehát az alapítási szabályok könnyítése gyakorlatilag nem érintette.

ÚJRASZELETELÉS. Ugyanakkor a forgalmas helyeken indult verseny is meglehetősen speciális. A patikák ugyanis forgalmuk 80 százalékát a vényköteles termékekből szerzik, amelyek árrése kötött (átlagosan 14 százalékos), vagyis a szabad alapítási versenyhez nem társul a szabad árképzés. A fenti példánál maradva, a Déli pályaudvarnál csupán annyi történik, hogy az aluljáróba települt új üzlet a versenytárs korábban „garantált” forgalmának egy részét elviszi, de a nyereségnek is csak ugyanekkora részét képes megszerezni. Más piacokkal ellentétben itt a feleknek nincs lehetőségük az árhoz kötődő marketingfogásokat bevetni, például magasabb színvonalú szolgáltatáshoz nem rendelhetnek magasabb árat, csupán ugyanazt a tortát tudják több szeletre vágni. Ám attól egyelőre nem kell tartani, hogy a nagy forgalmú egységek tulajdonosai emiatt egzisztenciális gondokkal küzdenének.

Ezzel együtt, a magyar patikusok jó része egyre nagyobb bajban van. Ám a problémát nem a torta újraszeletelése, hanem a fogyása okozza. Az idén várhatóan 10 százalékkal kevesebb pénzt hagyunk majd a patikákban, mint tavaly, de nem a liberalizáció, hanem az egészségügyi reform más intézkedései miatt (az okokat lásd külön). Mivel a patikai árrés szabott, a forgalom csökkenésével automatikusan apad a gyógyszertárakban maradó haszon is. A nagy forgalmú egységek még ezt is elbírják, ám minél kisebb egy patika, annál nehezebb helyzetbe kerül. Elvileg a gyógyszerész megpróbálhatná a szabad áras körben, vagyis a nem vényköteles termékek árában behozni a kieső összeget, ám ezek átlagosan csak az összesített forgalom 20 százalékát adják, másrészt a betegek nagyon árérzékenyek, ha gyógyszerről van szó. Ha egy vidéki patika csak 20 forinttal megemeli egy fájdalomcsillapító árát, a vevő könnyen elpártol, inkább a közeli városban szerzi be a készítményt, amikor egyébként is oda utazik. Másrészt az a képzet is hamar kialakul, hogy a városi patika általánosságban olcsóbb (holott a vényköteles szerekre ez nem állhat), így a vidéki egység lassan lehúzhatja a rolót. Árat emelni tehát csak elvileg lehet, a gyakorlatban többnyire felér egy öngyilkossággal.

ERÓZIÓ. Eddig csupán 10 kis forgalmú gyógyszertár dobta be a törölközőt, ám Horváth Tamás szerint ez a szám nem ad valós képet a helyzet ellehetetlenüléséről. Adatai szerint ugyanis a patikák nem látványos módon, hanem szép lassan haladnak a csődhelyzet felé. Az elnök 600-700-ra teszi azon egységek számát, amelyek 2007-ben veszteséggel, vagy nullszaldóval zárhatnak. A nehéz pénzügyi helyzetben számos patika úgy próbál időt nyerni, hogy a működtető cégből tulajdonrészt ad el, sok esetben annak a nagykereskedőnek, amellyel szemben jelentős tartozást halmozott fel. Egy másik menekülési útvonal a gyógyszertár „fiókká” való lefokozása, ez esetben rövidebb nyitvatartási idővel és korlátozottabb szolgáltatásokkal lehet faragni a költségekből. A végtelenségig azonban így sem lehet talpon maradni.

Természetesen korábban is voltak nehéz helyzetben lévő patikák, 500-600 kisforgalmú gyógyszertár évek óta részesül a havi 30-130 ezer forintos állami támogatásban. A probléma az, hogy a forgalom csökkenése miatt kieső árrés-tömeg következtében már nem elegendő a korábbi mentő­öv, a támogatás mértéke pedig a tervek szerint még jövőre sem emelkedik.

A rendszer egyébként furcsa módon még így is tartalmazza a megoldás lehetőségét. A nagy forgalmú patikák ugyanis „szolidaritási díjat” kötelesek fizetni a bevételük arányában, és ezt a bizonyíthatóan a kötött árrés miatt veszteséges egységek életben maradására lehetne fordítani. A gyakorlatban azonban a szisztéma jelenleg nem képes megoldani a problémát, mert az egészségügyi reform intézkedései közepette a piac olyan hektikusan változik, hogy szinte lehetetlen „belőni” a keresztfinanszírozást.