Csalódni fognak, akik úgy gondolták, a piacnyitás és a szabad verseny alacsonyabb áramárakat eredményez majd 2008-tól Magyarországon. Az áram drágulni fog, csak még nem tudni pontosan, kinek mennyivel. Nem azért, mintha az alapvető közgazdasági törvények már nem volnának érvényesek, éppen ellenkezőleg: a teljes piacnyitás időzítése indokolja az áremelkedést. Jelenleg ugyanis hazánk környezetében, az európai, illetve a világpiacon minden körülmény a drágulás irányába hat. Ezt tetézi, hogy a magyar erőművi piacon a hosszú távú áramvásárlási szerződések (htm) következtében továbbra sincs verseny. Ezek a kontraktusok nem teszik átláthatóvá a tényleges költségeket – egyes erőművek áramára szakértők szerint indokolatlanul magas.
Igaz ugyan, hogy a Magyar Villamos Művek (MVM) és az erőművek közötti hosszú távú megállapodások átalakítása megkezdődött, egyelőre azonban csak a Mátrai Erőmű Zrt.-vel, illetve a Paksi Atomerőmű Zrt.-vel sikerült új feltételekkel megállapodniuk. Mindebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a többi érintettel is gyors megegyezés születhet, hiszen a paksi erőmű az MVM 100 százalékos tulajdonában van, a mátraiban pedig a német RWE mellett meghatározó kisebbségi részvényes a villamos művek. A pécsi erőművel már tavaly átalakították szerződésüket, az uniós elvárásoknak megfelelően, ám Duna- menti, a csepeli, a budapesti és a tiszai erőművekkel egyelőre nincs egyetértés a meglévő htm-ek átalakítása ügyében. Közülük a francia Suez-csoport tulajdonában lévő Duna-menti Erőmű Zrt., illetve az amerikai AES birtokában lévő Tiszai Erőmű Zrt. a New York-i választott bírósághoz fordult, mert nem kívánnak engedni jelenlegi, még több évre érvényes pozíciójukból. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nagykereskedelmi piacon változatlanul az MVM van meghatározó helyzetben, mivel a hazai erőművi kapacitások 70 százalékát ellenőrzi, tehát a kiskereskedelmi árak kialakítására is jókora befolyása van.
ERŐS KERESLET. Külön balszerencse, hogy ma htm-ek nélkül, az erőművek közötti nyílt versenyben sem feltétlen csökkenne a villamos energia ára. Az európai árampiacon komoly drágulás ment végbe az utóbbi egy-másfél évben, miután a kilencvenes évek elején, a piacnyitás hajnalán még 50 ezer megawattra taksált erőműi kapacitásfelesleg megszűnt. Ezzel együtt a fejlődő ázsiai országokban, elsősorban Kínában és Indiában hihetetlen mértékben növekszik az energiaigény, aminek kielégítéséhez egyre több és több földgázra, feketeszénre, illetve erőműre van szükség. Ez pedig felhajtotta nemcsak az energiahordozók, de az energetikai iparban használt alapanyagok és berendezések árát is. Mindehhez társul, hogy a Balkánon erős kereslet mutatkozik, Szlovéniában, Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában kis túlzással minden pénzt megadnak az áramért. Mi több, a korábban nagy áramexportőr Szlovákia is nettó importőrré vált, miután több régi, elavult erőművét le kellett állítania, Bulgária pedig novembertől hirdetett stopot az áramkivitelre. „Magyarország kis, nyitott gazdaságként aligha tudja függetleníteni magát ezektől a külső tényezőktől” – mondja Bakács István, az E.ON Hungária Zrt. igazgatósági tagja.
Ha zárt piacról volna szó, semmi sem indokolná az áremelkedést. Szabadpiaci körülmények között viszont a magyarországi erőművek és kereskedők is nyilván a világpiaci trendekhez igazodva árazzák be termékeiket. A jövő évet illetően így a legfontosabb kérdés, hogy mennyi lesz az energia nagykereskedelmi ára. Erre vonatkozóan lapzártánkkor még csak becslések álltak rendelkezésre, az MVM ugyanis október 25-én tartja azt a nyilvános kapacitásaukciót, amely kiindulási alapul szolgál majd.
Ha sikerül az exportőröket távol tartani az árveréstől, van rá esély, hogy szerényebb mértékű áremelkedéssel megússzák a magyar fogyasztók. Szlovákia direkt módon korlátozta az áramexportot, ám Magyarország, úgy tűnik, más utat választott. A múlt szombaton megjelent miniszteri rendelet szerint a rendszerhasználati díjat, ami nagyjából 10 euróra tehető megawattóránként, nem a fogyasztók, hanem a kereskedők fizetik meg 2008-tól. A fogyasztók számára közömbös ez a változás, viszont a jövőben annak is meg kell fizetnie ezt a díjat, aki kiviszi az országból az áramot, vagyis megawattóránként 10 euróval romlik a versenyképessége. Ha a nemzetközi piacon most átlagosnak tekinthető 70 euró körüli nagykereskedelmi árat, illetve a 8 euró körüli importköltségeket vesszük alapul, a rendszerhasználati díjat is hozzáadva már valahol 90 euró körül járunk, ez pedig talán már a Balkánon is túl magas.
Az MVM kapacitásárverésén 9 ezer gigawattórányi villamos energiát kínálnak eladásra, ez a teljes magyar árampiac mintegy 22 százaléka. „Az MVM-nek piaci áron kell értékesítenie ezt az áramot” – tette világossá Gerse Károly, az állami villamos társaság vezérigazgató-helyettese. Azzal érvelt, hogyha túl olcsón adják, akkor a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) megbüntetheti őket, amiért kiszorítják a többi kereskedőt a piacról; ha túl drágán, akkor meg azért, mert visszaélnek erőfölényükkel. Az aukció induló árát a térségi átlagárak és az importköltségek alapján határozzák majd meg.
FÉLELMEK. A gazdasági tárca szakállamtitkára biztosítottnak látja, hogy az MVM korrekt kikiáltási árral indítja majd az árverést. Felsmann Balázs szerint hatósági eszközökkel nem, de tulajdonosi oldalon ezt lehet garantálni. A GVH és az energiahivatal szakemberei egyébként mindvégig jelen lesznek az árverés helyszínén, hogy akár azonnal be tudjanak avatkozni, ha ennek szükségét érzik. Az ipari nagyfogyasztók mindezek ellenére drasztikus drágulástól tartanak, amit megerősít, hogy a kereskedőktől a 2008-as évre kapott előzetes ajánlatokban az ideinél 30-40 százalékkal magasabb árak szerepelnek. Jövőre a piacnyitás szellemében ugyanebbe a körbe tartoznak már az önkormányzati intézmények, tehát az iskolák, óvodák és a kórházak. A kormánynak információink szerint egyelőre nincs terve arra, hogyan kompenzálnák az áram áremelkedését ebben az egyébként is forráshiányos intézményi szektorban. Ilyen mértékű drágulást nyilván nem lehet „kigazdálkodni” és az önkormányzatoknak sincs forrásuk erre.