Elnyomtatva

Történetünk hőse néhány évvel ezelőtt karácsonyra lepte meg a feleségét egy 25 ezer forintba kerülő tintasugaras, négy színnel dolgozó, fotónyomtatásra is képes nyomtatóval. A készülék rendben tette a dolgát, mindaddig, míg – pár hét elteltével – ki nem fogyott belőle a tinta. Ekkor derült ki, hogy a márka saját négypatronos „gyári eredeti” készletének ára 18 ezer forint. Emberünk az interneten alternatív megoldás után nézett, és talált is egy másik gyártótól származó, úgynevezett utángyártott készletet, 9 ezer forintért. Az olcsóbb tintának azonban „híg lett a leve”, mert a patronokban lévő anyag mintegy felét a nyomtató „eltisztogatta”, azaz messze nem hibátlanul működött a berendezés. Így viszont az egy oldalra jutó költség nagyjából ugyanannyi volt, mintha eredeti patronokat használtak volna. Ráadásul amikor a hosszú szabadsága alatt a család több mint egy hónapig nem használta a nyomtatót, éppen a nyaralás képeinek nyomtatásakor szembesültek azzal, hogy a maradék kevés tinta is beleszáradt a nyomtatófejbe. Egy új fej pedig éppen annyiba került volna, mint egy új nyomtató! Emberünk mérgében a szelektív műanyaghulladék-gyűjtőbe hajította élete első, alig használt tintasugarasát…

Ami pedig családon belül ekkora zűrt okoz, még kritikusabb pont lehet a „nagyüzemi” céges nyomtatásban. A „papír nélküli iroda” valamikor az ezredforduló előtt volt aktuális marketingszlogen. A digitálisan tárolt információ mennyiségének a növekedésével ugyanis nemhogy kevesebbet, hanem lényegesen többet nyomtat szinte minden cég. Ez óriási piacot teremtett a nyomtatási kellékeknek, elsősorban a tintapatronoknak és a főként a lézernyomtatókban használt tonerkazettáknak. Ezekből a becslések szerint 5,0-6,5 millió darab fogy évente Magyarországon. Ez a mennyiség már környezetvédelmi szempontból is figyelmet érdemel, annál is inkább, mert a kiürült tintapatron veszélyes hulladéknak minősül. Ma itthon sajnos csak egyetlen gyártó működtet szervezett kellékanyag-visszagyűjtést, a HP. Úgy értesültünk, hogy Lexmark és a Canon jelenleg csak nemzetközi szinten szervez efféle akciókat.

Azoknál az üzleti felhasználóknál, ahol fél év alatt 50-nél több tintapatront vagy tonerkazettát használnak el, a HP gyűjtőkonténert helyez el. Az egyéni felhasználók pedig a használt elemekhez hasonlóan általában kellékanyag-szaküzletekben lévő begyűjtőhelyeken adhatják le a kiürült patronokat és kazettákat. Tavalyelőtt a HP világszerte 11,5 millió lézernyomtató kazettát gyűjtött be és dolgozott fel ezen a módon, ami szép eredmény, de a felhasznált mennyiség töredéke. Európa számos országában a felhasználók az internetről tudnak olyan címkéket nyomtatni, amelyekkel a postán díjmentesen adhatják fel a kiürült lézernyomtató-kazettákat, ám erre itthon a HP-nél sincs lehetőség.

MESTERSÉGES AKADÁLYOK. A környezetvédők szerint nem a patronok és kazetták visszagyűjtése, hanem az újratöltése az igazán környezetbarát megoldás. Kádár Tamásnak, az idén januárban megalakult Magyar Tonerkazetta és Tintapatron Újrahasznosítók Szövetségének (Matusz) az elnökének a becslése szerint Magyarországon az említett évi 5,0-6,5 millió tintapatron és tonerkazetta 25-30 százalékát tölthetik újra. Az újratöltés jó üzlet, amit viszont a nyomtatógyártók nyilvánvaló piaci érdekből akadályoznak. Az „önvédelmi eszközök” a szabadalmi perektől a tintakazettába épített apró áramkörig terjednek, amely a kazetta kiürülése után letiltja a nyomtatást, hiába töltik újra. (Talán mondani sem kell, a magyar találékonyság határtalan: itthon 8-10 ezer forintért kapható a védelmi áramkört ártalmatlanító eszköz.) Magyarországon csak újratöltenek, de világszerte számos utángyártó is működik, amely az eredetivel többé-kevésbé kompatibilis kellékanyagot gyárt, már ha a nyomtatógyártó furfangosan megfogalmazott szabadalmaival nem tette ezt eleve lehetetlenné.

Megoldás lenne az eredeti kellékanyagok olcsóbbá tétele, s a gyártók az utóbbi években igyekeznek is árat csökkenteni. Az utángyártók árszintjét azonban nem érhetik el, mert a kíméletlen piaci verseny annyira leszorította a nyomtatók árát, hogy a fejlesztési költséget és a nyereséget a hozzá való kellékanyagon kell behozni. Ez a magyarázata annak, hogy kis túlzással minden új nyomtatósorozathoz új kelléktípus tartozik.

A szellemi tulajdon védelme mellett a gyártók súlyos érve, hogy a nyomtató specifikációjában megadott értékek csak az eredeti kellékanyagokkal garantálhatóak. A kellékanyagok egy része csak a festékanyagot (tintát vagy tonerport) tartalmazza, ezek újratöltése, ha a festék megfelelő minőségű, viszonylag egyszerű. Más típusoknál azonban a kellékanyag a festéken kívül a nyomat minőségét alapvetően befolyásoló, elhasználódó alkatrészeket is tartalmaz, ezek újratöltése a minőség szempontjából sokkal kockázatosabb.

Minőségi nyomatokhoz, így fotónyomtatáshoz vagy jó minőségű színes üzleti nyomtatáshoz ezért érdemes eredeti kellékanyagokat használni. A fekete-fehér, belső használatra szánt dokumentumokhoz is lehetőleg megbízható kereskedőtől érdemes utángyártott vagy utántöltött kellékanyagot venni. Kevéssé környezetkímélő megoldás, hogy a kifogyó patronnal együtt kiselejtezzük a nyomtatót is, ez azonban az irodai nagygépeknél nem megoldás, vagyis azok közül inkább érdemes az igényeknek megfelelő, de olcsón üzemeltethető típust választani.