Ne kövessétek el ugyanazt a hibát! – így óvták az ausztrál újságok a brit hatóságokat attól, hogy a média nyomása miatt helytelen következtetésre jussanak a közel fél éve eltűnt brit kislány, Madeleine McCann ügyében. A portugál rendőrség után ugyanis nemrég a Scotland Yard is gyanúsítottként hallgatta ki a hároméves gyermek szüleit. A brit bulvársajtó állandó címlaptémát kapott a rejtélyes üggyel, amit kegyetlenül ki is használ, az eset legapróbb részletein napokig csámcsognak, nemrég pedig – kihasználva, hogy a rendőrség elkezdett kételkedni a szülők verziójában – új, szappanoperába illő irányt adott a sztorinak: az eddig áldozatként bemutatott szülőket helyezte célkeresztbe.
A McCann szülők meggyanúsítása a média nyomása alá került portugál rendőrség kétségbeesett húzása is lehet, hogy mentse a tekintélyét.
Mit tanultak meg az ausztrálok? Nos, az ő figyelmeztetésük mögött egy, a McCann-ügyhöz nagyon hasonló eset áll, még a nyolcvanas évek elejéről. A bő két évtizeddel ezelőtti történet Lindy Chamberlainről és férjéről szól, akiknek a kéthónapos csecsemője, miközben éppen három gyermekükkel sátoroztak egy nemzeti parkban, nyom nélkül eltűnt. Az asszony mindvégig hangoztatta az ártatlanságát, a bíróság azonban bűnösnek találta gyilkosság elkövetésében, és életfogytiglani börtönre ítélte. Évekkel később került elő egy sor bizonyíték, amelyek minden kétséget kizáróan alátámasztották, hogy a kisbabát egy dingó ragadta el. Lindy milliós fájdalomdíjat kapott, a családot ért károk azonban jóvátehetetlenek bizonyultak.
Nyom nélkül
Madeleine, az Angliában élő skót orvos házaspár, Kate és Gerry McCann négyéves kislánya május 3-én tűnt el egy dél-portugáliai üdülőközpontból, amelyet legfőképp britek látogatnak. A gyermeket a szállodai szobában hagyta a házaspár, amíg egy közeli étteremben vacsorázott baráti társaságban. A kislány azóta sem került elő. A szülők szeptember elejéig Portugáliából irányították a hatalmas médiakampányt Madeleine megtalálásáért. A portugál rendőrség a nyár végén kezdte pedzegetni, hogy őket gyanúsítják. Tartottak is néhány kihallgatást ebben az irányban, de vádat egyelőre nem emeltek ellenük.
SZENZÁCIÓHAJHÁSZ BBC. A média hatalmas nyomása most a brit hatóságokat teszi próbára. Szenzációhajhász hozzáállásáért pedig az ügy kapcsán már nem csak a bulvármédiát, hanem az angol közszolgálati csatornát is meglepően sok kritika érte. „A BBC teljesítménye ugyancsak kiábrándító volt az elmúlt időszakban. Sokszor nemcsak követték a többi csatornát, hanem egyenesen a vezető médium voltak a szenzációhajhászásban. A Portugáliából küldött riportjaik stílusa émelyítő, gyakoriságuk pedig egyenesen kizsákmányoló jellegű.” – írta kritikusan Martin Bell a The Guardian című napilap újságírója. Bell egyben a BBC közvetítéseinek aránytalanságára is felhívta a figyelmet: Madeleine eltűnését követően a csatorna több vezető riportere heteket töltött Portugáliában; ezzel egy időben viszont visszavonták Afganisztánból a BBC állandó televíziós stábját.
A BBC szerint a közönség érdeklődése az ügy iránt olyan mértéket öltött, amit a csak a Diana hercegnő halála utáni érzelmi felinduláshoz lehet hasonlítani. Peter Horrocks hírigazgató szerint ezzel együtt a riportjaikban sikerült különbséget tenniük tények és spekuláció között, felelősségteljesen és tárgyilagosan számoltak be az eseményekről. Azt elismerte azonban, hogy az ügy drámai hatással volt a csatorna nézettségi adataira: az átlagosnál egy-két millióval többen nézték a BBC adásait, amikor a McCann-család drámájáról számoltak be. „A nézők a távirányítóval szavaznak. Számos kritikát kaptunk, mégis nagyon sokan bennünket választottak, amikor friss híreket akartak az ügyről” – mondta Horrocks.
Ám nem csupán a szenzációéhség, hanem a tény- és tárgyszerű újságírás alapszabályainak a felrúgása, az információ ellenőrzése alapvető követelményének a figyelmen kívül hagyása is jellemző az ügy brit médiabeli kezelésére, ennek a fő szenvedő alanyai pedig egyértelműen Madeleine szülei. „A szakma nevében szégyellem magam azért, amit az újságok műveltek a McCann-családdal. Ha a valós elkövető nem kerül kézre hamarosan, akkor ennek a családnak a jó híre helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Még ha holnap vádat is emelnének a szülők ellen, akkor is az egész ügy nem más, mint az igazságszolgáltatás megcsúfolása” – adott hangot felindultságának Max Hastings, ugyancsak a The Guardian hasábjain.
Történik mindez annak ellenére, hogy a brit sajtónak emlékeznie kellene egy hasonló ügy tanulságaira: 2002-ben egy vidéki kisvárosban két, tízéves iskolás lányt ölt meg egy férfi. A feltételezett tettest bíróság elé állították, de a sajtó elfogultsága olyan mértéket öltött, hogy a tárgyalást vezető bíró perrel fenyegetett meg minden egyes médiumot, amely még az ítélethozatal előtt bűnösnek nevezte volna a gyanúsítottat.
David Beckham is kereste. Sztársegítség – mindhiába.
SZÜLŐI KAMPÁNY. Madeleine eltűnését követően a család tudatosan kezdte használni a média és az internet határokat átívelő erejét. Média-tanácsadóik javaslatára a szülők televíziós interjúkkal, Madeleine fényképeinek vagy egy-egy családi videónak a nyilvánosságra hozatalával folyamatosan ébren tartották a közönség érdeklődését, a hívő katolikus szülők pedig még a Vatikánt is elérték. Milliárdos üzletemberektől világhírű sportolókon – köztük David Beckhamen és Christiano Ronaldón – át J. K. Rowlingig, a Harry Potter-könyvek szerzőjéig hírességek sora ajánlotta fel anyagi segítségét és személyes ismertségét a kislány kereséséhez.
Ahogy eredmény nélkül teltek a hetek, egyre több spekuláció látott napvilágot arról, valójában mi is történhetett Madeleine McCann-nal. A közvélemény a megoldást akarta, a portugál rendőrség pedig nehezen birkózott ezzel a szokatlan nyomással. Kate és Gerry McCann gyanúsítottá minősítése egyes szakértők szerint csak egy kétségbeesett próbálkozás, hogy az ibériai ország rendőrsége mentse a tekintélyét.
A McCann-család mostanra elveszítette az irányítást a média felett. Tudatosan felépített sajtókampányuk hirtelen a visszájára fordult, lesifotósok vadásznak minden léptükre. „Számos tényező játszott össze – nyilatkozta Adrian Monck, a London City University újságírás tanszékének vezetője -, hogy ez a történet ilyen szenzációvá vált: a vonzó alaptörténet (egy idillikus nyaralás rémálommá változik); a társadalom alapvető félelme pedofilokkal szemben; a brit és a portugál igazságszolgáltatási rendszer között feszülő ellentét; valamint a sajtó felelőtlen magatartása, ahogyan válogatás nélkül tálalta az ügy részleteit.”
A szülők most Clarence Mitchell pr-szakértő – mellesleg egykori BBC-riporter – segítségével próbálják helyreállítani a tekintélyüket a nyilvánosság előtt, és igyekeznek a kampány fókuszát ismét Madeleine keresésére irányítani. Max Clifford, Anglia legelismertebb pr guruja és számos híresség sajtófőnöke azt nyilatkozta a Sky News hírtelevíziónak, hogy a házaspárnak nem csak jogilag, hanem a nyilvánosság eszközeivel is meg kell védenie magát, hiszen „ez az egész dráma a médiában játszódik”. Szerinte a szülőknek minden lehetséges módon hangoztatniuk kell az ártatlanságukat, mert ez a csata nem a tényekről szól. „A McCann-családnak az emberek szívét és lelkét kell megnyernie” – hangoztatta Clifford, ezzel pedig tulajdonképpen belátta, a nyilvánosság és a média szerepe az ügy végkimenetelét illetően óriási.