Favágó lehet az Oroszlány környéki bányászokból, ha a Pronix Kft.-nek sikerül megvennie a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt.-től a Vértesi Erőművet. A kérő ugyanis a biomasszára való átállásban lát fantáziát. A tranzakciót eredetileg március 20-áig szerették volna lezárni, de ez nem sikerült. Nyúl Gyula, a Pronix Kft. ügyvezetője viszont optimista a tekintetben, hogy a hosszabbításban, április 20-áig (az MVM akkorra összehívott közgyűléséig) meg tudnak állapodni a villamos művekkel. Ez azonban meglepetés lenne, a Figyelő ugyanis egy másik, a tárgyalásokhoz közel álló forrásból úgy értesült: az üzlet kútba esett, nincs sok esély a megegyezésre.
Kudarc esetén ez volna a második sikertelen próbálkozás az ország utolsó szenes erőművének eladására (a mátrai erőműben nem szénnel, hanem lignittel tüzelnek). Emlékezetes, hogy négy éve majdnem az ismert üzletemberé, Kapolyi Lászlóé lett a márkushegyi bányával összekapcsolt erőmű, de a szerződéskötés után kiderült: az új tulajdonosnak előre nem látott környezetvédelmi terheket kellett volna vállalnia, így visszalépett.
Most a Pronix ügyvezetője ugyan nem kívánta elárulni, pontosan miért nem sikerült még lezárni a tranzakciót, de azt nem cáfolta, hogy ezúttal is valamilyen környezetvédelmi garanciális kérdésben van vita. Ez a probléma ráadásul már megint a szerződéskötés után állt elő. Nyúl Gyula ennek ellenére bízik a tárgyalások sikerében, és nem számít további rejtett aknákra.
A Vértesi Erõmû 2010-ig évi akár 64,3 milliárd forintos támogatást kaphat, ami az áramfogyasztókat terheli. Fotó: MTI
VÁLLALÁSOK. A Vértesi Erőmű Zrt. utolsó, még működő egységét, az oroszlányit 2004-ben korszerű kéntelenítő berendezéssel szerelték fel, miután a szenes erőművekre vonatkozó uniós környezetvédelmi előírásoknak csak így tud megfelelni. Ez a beruházás volt a feltétele, hogy a márkushegyi bányával együtt még tíz évig működhessen. A szénbázisú energiatermelés azonban csak az úgynevezett szénfillér bevezetésével lett gazdaságos Oroszlányban, miután Brüsszel hozzájárult, hogy 2004 és 2010 között, évente legfeljebb 64,3 milliárd forint szerkezetátalakítási támogatást kapjon a cég. Ezt a szubvenciót az áramfogyasztók fizetik meg, kilowattóránként nagyjából 30 fillér formájában. A társaság új tulajdonosainak azonban a szénfillér megszűnése után, egészen 2014-ig vállalni kell a márkushegyi bányászok foglalkoztatását. Nyúl Gyula szerint ez teljesíthető, sőt, egy korábbi nyilatkozata alapján az sem kizárt, hogy a bányaüzemet 2014 után sem zárják be.
A Pronix Kft.-nél úgy vélik, ilyen körülmények között is lehet eredményesen működtetni egy már-már ipari műemlék korú erőművet, 50-100 millió eurós befektetésre készülnek, ha a tulajdonukba kerül a társaság. „Ezt részben külföldi szakmai és pénzügyi befektetők által végrehajtott tőkeemeléssel, részben banki forrásból finanszírozzuk” – mondja az ügyvezető. Nyúl Gyula egyelőre nem kívánt arról beszélni, kik a potenciális befektetők. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta azt a korábbi sajtóértesülést, miszerint mások mellett a japán Itochu volna az egyik partnere. Azt ígérte, ha az MVM április 20-i közgyűléséig sikerül egyezségre jutni a vitás kérdésekben, és a közgyűlés – vagyis lényegében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. – a módosításokat elfogadja, akkor néhány héten belül részletes tájékoztatást adnak a terveikről.
A Pronix Kft. egyébként nem energetikai vállalkozás, korábban a számítástechnikai bizniszben utaztak, ma viszont projektcégnek tartják magukat, amely kizárólag a vértesi erőmű privatizációjával foglalkozik. A sikeres adásvételt követően ebbe a kft.-be szállnának be tőkeemeléssel a külföldi befektetők, így a mai tulajdonosok kisebbségbe kerülnének. Úgy tűnik tehát, hogy most az MVM-nél, illetve az ÁPV-nél van a labda. Ha a várható forgatókönyvvel ellentétben mégis elfogadják a Pronixszal folyó tárgyalások eredményeként megváltozó feltételeket, akkor a villamos művek megszabadulhat a cégtől. Ezzel pedig lezárulhatna a hazai erőművek még 1995-ben elkezdődött privatizációja.