Drágán venni, aztán olcsón eladni – az elmúlt évek tapasztalatai alapján ebben nagyon profik azok a magyar befektetők, akik a kötvényalapokkal próbálnak szerencsét. Az előretekintés helyett inkább a visszamenőleges hozamok vizsgálatával hozott rossz döntés tavaly ugyanúgy jellemző volt, mint a korábbi években, ezért az alapkezelők szinte már nem is reménykednek abban, hogy a jelenlegi kitűnő beszállási pontot a magyarok kihasználják.
Majdnem pontosan három évvel ezelőtt „Itt az idő!” címmel (Figyelő, 2004/12. szám) jelent meg cikk lapunkban, ráirányítandó a figyelmet a kötvényalapokban rejlő kitűnő potenciálra. Akkor igencsak valószínűnek tűnt, hogy a magyar állampapírpiacon hozamcsökkenés következik be, ami a kötvények árfolyam-emelkedését vonja maga után. Az tényleg az a piaci helyzet volt, amikor kötvénypiac, illetve a hazai kötvényalapok felé kellett fordulni, 2004-ben mégis jókora fáziskéséssel léptek erre az útra a befektetők. A megelőző évben ugyanis csúnyán megégették magukat: a kötvénypiac legújabb kori történetének legrosszabb évét fogta ki, vagyis ezen alapok befektetőinek is negatív hozamokkal kellett szembesülniük. Ők aztán, a lehető legpocsékabb időzítéssel, már azt követően léptek, hogy mélybe zuhantak az árak: nagyjából akkor kezdték tömegesen visszaváltani befektetési jegyeiket, amikor már látszott, hogy éppen venni kellene.
Rajz: RedDotCorbis
FÁZISKÉSÉS. Aki viszont 2004 első felében kötvényalapba fektetett, nem csinált rossz boltot, egészen 2005 kora őszéig kitűnően muzsikált ugyanis a hazai piac. A befektetők pedig a szokott módon reagáltak: amint a visszamenőleges hozamok elkezdtek kétszámjegyűvé válni, agyis jókora fáziskéséssel újra megindult a pénzbeáramlás a kötvényalapokba. S talán folytatni sem kellene a történetet, úgyis kitalálható: amint újra rosszabb idők jöttek az állampapírpiacon, a szokásos – bár a 2003-ban tapasztaltnál némileg már kisebb – késéssel megint csúnyán kiábrándultak a befektetők.
Miként az az egy évnél hosszabb hátralevő futamidővel rendelkező kötvények árfolyam-alakulását mutató MAX index mozgásából kitűnik, a 2006-os választási kampány felé közeledve egyre borúlátóbbá vált a hazai kötvénypiac, s lényegében egy éven keresztül egy árva peták hozamot sem lehetett elérni a magyar kötvényekkel – természetesen az ezeket vásároló kötvényalapokkal sem. Főként a súlyos államháztartási hiány, illeve a kormány hitelvesztése kedvetlenítette el a befektetőket. A megszorító intézkedések bejelentésével viszont változott a helyzet. Tavaly ősszel, a forint erősödésének beindultával párhuzamosan a kötvénypiac is magára talált, ezért a fél éves visszamenőleges hozamok mára egészen mutatóssá váltak: 5-6 százalék hat hónapra nem rossz teljesítmény, éves szinten számolva bőven kétszámjegyű. Az őszi hangulatváltozás azonban a legkevésbé sem érdekelte a befektetőket: a mélyponton újra a szokott nagy eladások zajlottak. (Ekkor voltak a visszamenőleges hozamok nullán, vagy kis mínuszban egy évre is.) A kötvényalapokból még a tavaly augusztusi nagy kamatadó-kikerülő pénzátcsoportosítások idején is kifelé ment a pénz, pedig ekkor például az ingatlanalapokat úgy kitömték a befektetők friss forrással, hogy azok kezelői hónapokig küzdöttek a portfólió feltöltésén. Tavaly összességében újabb gyászos évet zártak a kötvényalapok: tőkéjük lényegében megfeleződött. A befektetők annak ellenére vontak ki közel 300 milliárd forintot belőlük, hogy ősszel már eléggé egyértelmű volt: jobb idők jönnek, s inkább venni lenne célszerű.
A kötvényalapokból való tavalyi menekülés mértékét, a feleződést azért lehet kissé meglepőnek nevezni, mert a 2005 nyarától kezdődő egyéves időszakban a hozamok korántsem voltak annyira rosszak, mint 2003-ban. Az árfolyamok csökkentek ugyan, de a kötvények kamatai ezt többé-kevésbé kompenzálni tudták – a kötvényalapoknál akadtak ugyan negatív visszamenőleges hozamok, de semmiképpen sem akkorák, mint három évvel korábban. Úgy tűnik azonban, hogy a befektetőket ez sem érdekelte, s az sem, hogy többségük a kamatadó bevezetését megelőzően indította kötvényalap-befektetését – vagyis nem elég, hogy rosszkor szálltak ki, új befektetésük már adóköteles is lesz.
KÍSÉRT A MÚLT. Az, hogy a múlt év végén, a kivonási hullám vége felé stagnálásra váltott a kötvényalapok összesített eszközértéke, azt jelenti, hogy a kivonások szerény mértékben még folytatódtak, a meglévő állományon felhalmozódó nyereség azonban ezt már ellensúlyozta. Most viszont nagyjából hasonló a helyzet, mint három évvel ezelőtt. Ahogy az a Figyelőben hetente megjelenő portfóliójavaslatokból is kiderül, a szakértők szinte teljesen egyöntetű várakozása az, hogy az infláció mostanság éri el a csúcsot, s az év hátralévő részében folyamatosan csökken majd. Ezzel párhuzamosan a hozamok csökkenése, agyis a magyar államkötvények, s a kötvényalapok felértékelődése várható. Ritkán látható egyetértésben mondja ezt a teljes hazai elemzői kar, ami ha megvalósul, egyet biztos jelent: jelenleg a magyar kötvények kitűnő kockázat-hozam arány mellett vásárolhatóak. A szakértők szerint egyéves időtávon a kétszámjegyű hozam valószínűsége igen nagy, miközben a részvénypiac kilátásaival kapcsolatban sokkal jobban megoszlanak a vélemények.
Az idei első három hónap adatai mindenesetre azt mutatják, hogy végre megállni látszik a kivonás a kötvényalapokból. Januárban 2 milliárd forint érkezett, s noha a február 5 milliárdos kivonást hozott, márciusban a befektetők egy csekély része újra kapcsolt: félmilliárd forint friss pénz érkezett az alapokba. Ez persze még semmi a tavalyi brutális kivonás után, de érdekes fejlemény, hogy a hozamcsökkenéses időszakokban legkomolyabb nyereséget ígérő hosszú kötvényalapokba már 3,3 milliárd forint érkezett, miközben a rövid kötvényalapokból 2,8 milliárd távozott. Legalább ez racionális befektetői lépésnek tűnik a mai helyzetben.