Különdíjak

Több jogot kapnának az élettársak és az elvált szülők az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nemrég nyilvánosságra került tervezete szerint. Újdonság az is, hogy az eddig külön törvényben helyet kapó családjog bekerülne a Ptk.-ba, ahol a válópereket érintő új paragrafusok is szerepelnének. A változások elsősorban a házassági vagyonjogi szerződés szabályait érintik. Az ilyen papírral rendelkezőkről országos nyilvántartást vezetnének, és a felek közötti kontraktus is sokkal részletesebb lenne a mostaninál, például szélesebb körben elismerné az üzleti tevékenységet folytató házasfél önálló vagyoni döntéseit. Az aprólékosság az esetleges későbbi bontóperben az ítélkező bírónak is segítségére lenne a közös vagyon megosztásában. A jogalkotók szerint így javulna a statisztika, ma ugyanis a bontóperek 92 százaléka a vagyonmegosztás miatt elfajul.

Rajz: Dániel András

DRÁGA MULATSÁG. Pataki Gyula ügyvéd is csupán azért vállal ritkán válópert, mert nem kedveli a házastársak idegtépő veszekedéseit. Szerinte a békés megegyezés feltétele, hogy a válási folyamat során a felek ne kívánják feltárni a házasság megromlásának okait. Mert ha az egymásból kiábrándult pár a közös lakás használatában, a gyermek elhelyezésében, a tartásdíjban és az ingóságok megosztásában megegyezik, akkor a bontóper 3-6 hónap alatt lezajlik. Persze ez sincs ingyen: még a legsimább válás is több tízezer forintra rúg. A bírósági illeték 12 ezer forintba kerül, az ügyvédi munkadíj – az ügy bonyolultságától függően – legalább 30-50 ezer forintot taksál. Ehhez jönnek még a járulékos költségek, a költözésé (minimum 30 ezer forint), az albérleté (még a legolcsóbb is 20 ezer forint egy hóra). Egymást a gyerek fejlődésének akadályozásával vádló ügyekben – ha a felek az ingyen kirendelt bírósági szakértővel nem elégedettek – egy pszichológus szakértő bevonása 50 ezer forintos extra költséggel jár, illetve a lakás értéke és tulajdoni hányada miatt vitatkozó feleknek az ingatlanszakértő kirendelése 50-100 ezer forintját viheti el. „Egy válóper Magyarországon átlagosan 10 millió forintnyi közös vagyont választ szét” – állítja Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Ha a civil szervezet becslései pontosak, akkor az évente zajló 28-31 ezer bontóperben legalább 280 milliárd forint vagyont darabolnak fel. A perköltségeket – ha erről nem születik külön megállapodás – a vesztes fél állja.

APAI VESZTESÉG. A vesztesek pedig leginkább az apák, illetve az a fél, akitől elveszik a csemetéket. „A bontóperek kétharmadát a nők kezdeményezik, és a válások 80 százalékában a gyermekek az anyáknál maradnak” – mondja a Központi Statisztikai Hivatal felmérésére is hivatkozva Hegedűs, aki hozzáteszi: nem lehet nem észrevenni az elvált apák többszörösen hátrányos helyzetét. Míg ugyanis a gyermektelen házasságok felbontásakor a bíróságok a nők és a férfiak jogait egyenlőnek tekintik, és a házassági vagyonközösséget igyekeznek arányosan elosztani, a gyermek válás utáni elhelyezéséhez már számos kedvezmény kötődik (a lakással kapcsolatos jogok, az adókedvezmények, a kiemelt családi pótlék), így pedig már komoly anyagi érdekké válik a gyermek elhelyezésének megtartása.

Nem beszélve a gyermekét elvesztő fél kötelezettségeiről. A tartásdíj megállapításánál az a gyakorlat, hogy jövedelemtől függően 15-25 százalékot, azaz egy átlagos keresetből legalább nettó 20-25 ezer forint körüli összeget kell egy gyermek után fizetni havonta az egyedül maradó szülőnek. A hatályos jogszabály értelmében az érintett fél saját szükségleteinek korlátozásával is köteles erre. Az egyesület elnöke szerint mindez annyit tesz, hogy mondjuk egy kétgyerekes, ám a válás után egyedül maradó szülőnek nettó fizetése 50-60 százalékából kell megélnie. A tartásdíjat – amennyiben az eltartó nem fizet, és a másik fél perel – az alapbéren túl levonhatják a prémiumból, a végkielégítésekből is. Országos szinten évi mintegy 150 milliárd forintot tiltanak le gyermektartásként a keresetekből a bíróságok. A gyermeket eltartó szülő a szociálpolitikai és egyéb, a gyermekhez kötődő támogatás teljes egészéhez hozzájuthat, míg a gyermek tartásáért fizető abból egy töredéknyi részre sem jogosult. Az állam azzal is hátrányos helyzetbe hozza az egyedül maradó szülőket, hogy nem tájékoztat megfelelően. Például az idei fűtés- és gázártámogatások igénylésénél a jogosultság megállapításakor beszámítható volt a gyermektartás fizetése is, ám erre egyetlen szerv sem hívta fel a figyelmet.

Többszörösen hátrányos helyzetbe kerül tehát az egyedül maradó szülő, ráadásul általában egyáltalán nem ellenőrzik, hogy a másik fél valóban a gyermek(ek)re költötte-e a volt házastárstól érkező forintokat. Hegedűs István praxisában azért akadt arra példa, hogy egy, a gyermektartás megemeléséért folyó perben a bíró elutasította a gyermeket nevelő anya keresetét. Az alperes férfi ugyanis bebizonyította, hogy az exnej már addig sem a közös utódokra fordította a kapott pénzt, hanem luxuscikkekre és saját utazásra.

Másfelől viszont számosan elbliccelik a tartásdíjat, ami bűncselekmény. A gyermekeik után járó kötelezettségeiket teljesen kijátszók – például akik a feketegazdaságban vállalnak munkát, vagy számláznak, és nem munkabért vesznek föl – becslések szerint a külön élő szülők 6-8 százalékát teszik ki. Ennél magasabb a szürkegazdaságban munkát vállaló – jellemzően csak „papíron” minimálbért kereső – gyerektartást fizetők aránya. De a tisztességesen perkáló, gyermekük nélkül maradó elváltak sem fizetnek eleget az exüknek, mert az utódok eltartásának így is kevesebb mint felét fedezik csupán a szokásos tartásdíjak. A Tárki Társadalomkutató Intézet márciusi tanulmánya alapján évente átlagosan 1,41 millió forintba (azaz havonta 117,5 ezer forintba) kerül egy gyermek nevelése. A szociológusok nem csupán a készpénzkiadásokat számolták össze, hanem mindehhez hozzáadták a nevelés miatt kimaradó jövedelem, a karrierépítéstől való elesés, továbbá az egy gyermek ellátására fordított háztartási munka forintosított értékét is. Az összeg természetesen családtípusonként változik: érdekes adat, hogy ahol egyedülálló szülő nevel két gyermeket, fajlagosan ott a legolcsóbb, 947 ezer forintos a fejenkénti éves ráfordítás.

KEVESEN SZERZŐDNEK. Azt itthon egyelőre csak a házasságkötések 4-5 százalékában megszülető házassági vagyonjogi szerződések sem érinthetetlenek a gyermekes házaspárok válópere során. Az egyedül maradó szülő külön vagyonként feltüntetett lakására például a bíró 5-10 évre szóló használati jogot tehet a gyermeket gondozó javára. (A bíró azonban a kontraktust nem hagyhatja figyelmen kívül, az abban foglaltakat csupán módosíthatja a gyermek nagykorúvá válásáig.) Nem csoda, hogy az elvált, külön élő szülőknek akár egy évtizedre is szükségük van ahhoz, hogy egzisztenciálisan talpra álljanak, a gyermeket egyedül nevelő gondjai pedig megsokszorozódnak.Majd mindezek miatt csökken a gyermekvállalási kedv, ami pedig a társadalom elöregedéséhez vezet.

A most készülő, várhatóan 2010-ben érvénybe lépő és már az uniós szabályokhoz igazodó új Ptk. – amellett, hogy az élettársi viszonyt „felemeli” a házasság szintjére – a külön élő szülők jogain is próbál segíteni. Igaz, inkább erkölcsi, mintsem anyagi értelemben. Fontos módosítás lenne például, hogy a gyermekelhelyezés helyett a szülői felügyeleti jogot szabályoznák, és kikötnék, hogy a gyermeket érintő kérdésekben az elvált szülőknek együtt kell működniük. A különválók közös felügyeleti jogát – egy mindkét fél által elfogadható egyezség alapján – a gyámhatóság állapítaná meg, a bíróság kihagyásával. Ám a megkérdezett ügyvédek szerint az áldatlan állapotokon ez sem változtat majd sokat, mert a kapcsolódó adó- és egyéb jogszabályokon is illene csiszolni.