Autószerelő vagyok, kérlek, jelölj vissza, hiszen még jól jöhet egy autóhoz értő ismerős – ilyen és ehhez hasonló üzenetek lepték el az utóbbi időben Magyarország legnagyobb közösségépítő oldalát. Félreérthetetlen jelzése ez annak, hogy zárt klubokból elképesztő divattá váltak a kezdetben csak a barátokkal, ismerősökkel való könnyebb kapcsolattartásra használt klasszikus közösségi portálok, mint a magyar iWiW vagy az amerikai MySpace. Megannyi „virtuális klubot” szerveznek diplomásoknak, kutyabarátoknak, a sebesség megszállottjainak, társkeresőknek és még számtalan hasonló csoportnak. A kezdeti szórakozást pedig az egy helyen megforduló rengeteg „fogyasztóban” rejlő potenciál üzletté formálja, tudatos vállalkozásokkal, élelmes „virtuális porszívóügynökökkel”. Az ilyen oldalakon ugyanis érdemes elhelyezni hirdetést, ajánlani ismerősöknek egy-egy szolgáltatást, már csak azért is, mert ott a bennünk megbízó partnereinket jól célzott körlevelekkel is bombázhatjuk.
Rajz: RedDot/Corbis
ÜZLETI KAPCSOLATÉPÍTÉS. A közösségi kapcsolattartás új fórumai már ennek megfelelően jönnek létre. A Web 2.0 a „közösségi intelligencia munkára fogásával” életre hívott tartalmak és a szélessávú internet elterjedésével felbukkanó megoldások gyűjtőfogalma. Míg az autószerelők, gázszerelők vagy egy ismerős ismerőseként jelentkező biztosítási ügynök említett üzeneteit az iWiW-en esetleg tolakodónak tekintik a címzettek, addig jó néhány nemzetközi közösségi oldalnak már éppen az üzleti kapcsolatépítés és kapcsolattartás a célja. Erre elvileg az iWiW is alkalmas – magyarázza Szabó Márton ügyvezető -, de az a fő különbség, hogy például az openBC (Open Business Club, új nevén Xing) oldalon sokkal részletesebben lehet megadni a munkahellyel és foglalkozással kapcsolatos adatokat. A több nyelven, így magyarul is elérhető oldalon – a szokásos közösségi hálózati felépítés mellett – a szakmai önéletrajzban szokásos adatok megadására is lehetőség van, majd a különböző keresési funkciókkal megnyílnak a kapuk az álláskeresés vagy az új ügyfelek megnyerése felé. A szakterületek szerint csoportosított fórumokban pedig mindenki felveheti a kapcsolatot más szakmabeliekkel.
Az általános közösségi oldalakhoz képest további lényeges különbség, hogy az üzleti megfelelőjüknél egyes szolgáltatásokért fizetni kell. Így például a Xing esetében az iskola, a munkahely és a szakismeret szerinti keresést vagy személyes üzenetküldést csak a fizető tagok választhatják. A legnépszerűbb nemzetközi üzleti kapcsolattartó és álláskereső közösségi oldalon, a LinkedIn nevű szájton pedig fizetni kell, ha például egy ismeretlen emberrel szeretnénk közvetlen kapcsolatba lépni, vagy álláshirdetést akarunk feladni.
„Az iWiW népszerűsége az üzleti élet figyelmét is felhívta az internetes hálózati kapcsolatok fontosságára. A gyors terjedés másik oka, hogy egy ilyen oldalnak akkor van igazi értéke, ha már elég sokan vannak rajta” – teszi hozzá Dobó Mátyás, a Blogter tartalomigazgatója. A LinkedInnek már több mint 9 millió felhasználója van. Az oldalra bárki feliratkozhat meghívó nélkül is, de hangsúlyozzák, hogy csak azokat jelöljük be ismerősnek, akikben megbízunk, s akikkel rendszeres kapcsolatban állunk: például jelenlegi vagy volt kollégákat, szakmabelieket, évfolyamtársakat. A felhasználó csak akkor vehet fel a listájára új partnert, ha ismeri annak e-mail címét. Így rögtön kiszűrik azokat, akik egy partin zajló röpke, pár perces találkozás után már bejelölnék az új ismerőst. „Egy szakmai oldalon az azonos szakterületen dolgozók például különböző projektekről tudják egymást tájékoztatni, szakmai tudásukat karbantarthatják, és új megbízásokat is szerezhetnek. Ezenkívül ezek az oldalak a fejvadászok munkáját is kezdik lassan kiváltani” – ad szempontokat Bőgel György, a CEU Business School professzora. Így például, ha egy kezdő munkavállaló szeretné felvenni a kapcsolatot a kiszemelt cég vezetőjével, akkor a LinkedIn oldalon megkérheti egy közeli ismerősét, hogy mutassa be neki. Egy biztosítási ügynök vagy egy hitelbróker pedig az adatlapján is megjelenő referenciákat kérhet másoktól.
Az üzleti háló egyik funkcióját kihasználva mindenki kereshet magának például ügyvédet, adószakértőt vagy kertészt, és megnézheti, hogy az ismerősök kit ajánlanak, illetve az illetőnek hány referenciája van. „Egy független tanácsadónak például emeli a hírnevét, ha egy vagy több neves cég vezetőjének ajánlása látható bemutatkozó oldalán” – emeli ki Schneider Henrik, a Stepchange vezetési tanácsadója. Külföldön már vannak olyan üzleti szektorok, ahol számon tartják, hogy egy szakértőnek hány ismerőse van a LinkedInen, illetve még inkább, hogy hányan és kik javasolják. A kereskedelemmel, marketinggel vagy például ingatlanforgalmazással foglalkozó cégeknél sok esetben már elvárás, hogy lehetőleg széles körű virtuális ismertsége legyen az üzletkötőknek. Miskolczy Csaba, a Videobomb ügyvezetője szerint Magyarországon a közösségek tartalom köré szerveződéséig még nem jutottunk el, azaz még nem ismertek széles körben a LinkedInhez hasonló oldalak. Egyelőre megragadtunk az iWiW-modellnél. Ez a láz idehaza még egy-két évig valószínűleg eltart, de át fog alakulni egy magasabb szintű modellé. Itt specializált kereséseket és a már említett különleges funkciókat vehetünk majd igénybe, akár a szóban forgó közösségi szájton belül, akár új szolgáltatók megjelenésével.
Ma még több vállalatnál központilag letiltják az ilyen divatos és időt rabló oldalak használatát, mert elvonja a figyelmet a munkáról. Igaz, külföldön is sok vezető látja így. A Forrester Research piackutató cég az új eszközök bevezetéséről 120 nagyvállalat informatikai igazgatóját kérdezte meg, s azok többsége vállalati szempontból haszontalannak tartotta a kapcsolati hálókat és a blogokat. A Web 2.0 iránti érdeklődésük elsősorban a nagy szoftvercégektől érkező integrált megoldásokra irányult, s főleg az automatizált hírolvasókban (RSS – Really Simple Syndication), az úgynevezett wikikben (tudásbázist, ötleteket felhalmozó fórumok) és a tartalomcímkézésben (tagging) láttak fantáziát. Másfelől viszont a McKinsey tanácsadócég válaszadói (világszerte 2800 vállalatvezető) éppen a kollektív intelligencia felhasználását segítő kapcsolati hálókat és a fájlmegosztást (cégen belüli dokumentumok cseréjét) emelték ki, mint olyan trendeket, amely területeken növelni kívánják cégük beruházásait.
PIACI RÉSEK. Azt, hogy az ilyen oldalakban van fantázia, jól mutatja, hogy a témára a Reuters és a Microsoft is rámozdult. A Reuters ebben az évben egy pénzügyi szakembereknek szánt közösségi oldalt tervez bevezetni előfizetői számára, ahol a szakértők megoszthatják egymással kutatási eredményeiket. A Microsoft hasonló oldalt indított a pénzügyi szektor számára, ahol a kapcsolattartás mellett témába vágó cikkeket is találhat az érdeklődő. Szakértők szerint azonban ezen a téren bármilyen új próbálkozás csak akkor lehet sikeres, ha olyan extra funkciókat vezetnek be, amelyek más hasonló oldalon még nincsenek, vagyis találnak egy piaci rést. Ilyen lehet például a Hoovers Connect, amely az e-mail-forgalom és egyéb kommunikációs eszközök gyakoriságának elemzéséből állítja össze a kapcsolati hálót és az egyes kapcsolatok erősségét.
„Ha jó egy új technológia, akkor a hagyományos vállalat is előbb-utóbb átveszi, de arra is láttunk példát, hogy az Új Gazdaság terjeszkedik a hagyományosnak tartott irányba: például, amikor a Google rádió- és újsághirdetéseket értékesít” – mutat rá a cégek közötti kölcsönös tanulási folyamatra Nemes Dániel, a filter:max stratégiai igazgatója. Az eBay-en kereskedő eladókat például a vevők rendszeresen értékelik, amit minden felhasználó lát, az Amazon.comon vásárolható könyvek, CD-k és egyéb árukról is felhasználói értékelések olvashatók, illetve látható az is, hogy akik az adott árut megvették, milyen más termékeket kerestek. Ezek a látszólag egyszerű eszközök pedig az egekbe röpítették e szájtok népszerűségét. Ehhez hasonlóan talán éppen ilyen „apróságokon” múlik majd a pár hónapja népszerűvé vált, specializált közösségi oldalak sikere vagy kudarca is. Például azon, mennyire könnyen találnak egymásra ott a potenciális üzletfelek vagy éppen az álláskeresők.
A média szép új világa
Az elektronikus és a nyomtatott sajtó is teret veszít az internet rovására. Ezt felismerve nyitott a virtuális világok felé a Music Television. Az eddigi két „világ” – a Virtual Laguna Beach és a Virtual Hills – az interneten keresztül hat hónap alatt már 600 ezer (!) regisztrált tagot gyűjtött, decemberre pedig már 3 millió felhasználót várnak. A látogatók aktivitása a reklámszakemberek szívét is megörvendezteti: a felhasználók kétharmada rendszeresen, hetente többször is felkeresi a képzelt világot. Ottlétük alatt pedig nemcsak, hogy 99 százalékuk találkozik márkanevekkel, de 85 százalékuk interaktívan kapcsolatba is lép a márkanevekhez köthető tartalmi elemekkel. Virtuális énjük egy Pepsi feliratú robogóval száguldozik a virtuális világ utcáin.
Más médiatársaságok önálló videómegosztó oldallal próbálják maguk felé terelni az internet felhasználóit. A legnagyobbak közül kettő, az NBC, illetve a News Corp. teljes filmeket és show-műsorokat oszt meg a jövőben az AOL, a Yahoo! és az MSN portálján keresztül. De a régi média hátszelén vitorlázik a Skype és a Kazaa létrehozói által alapított Joost is: a Google által felvásárolt YouTube-tól a szerzői jogok megsértése miatt 1 milliárd dollárt követelő Viacommal kötöttek megállapodást. A Joost olyan videómegosztó lesz, ahol tévéadással azonos minőségű videókat adnak. Máris zajlik a harc az IP televízió és a videómegosztók között, és egyelőre senki nem tudja, melyik modell nyeri meg inkább a nézőket. A fő kérdés az ár lesz. Az IP TV-nél házhoz kell vinni az infrastruktúrát is, és meg kell venni a jelek kódolására alkalmas set top boxot, s bár a Joost is kér majd pénzt a szolgáltatásért, technológiája sokkal olcsóbbnak ígérkezik. „ A Skype esetében már megmutatták a Joost fejlesztői, hogy képesek olyan modellt felállítani, ami aztán a távközlési cégeket megrengette, és sokan attól félnek, hogy a tévével is ezt fogják tenni” – latolgatja a YouTube legfőbb riválisának tartott vállalkozás esélyeit Miskolczy Csaba, a Videobomb ügyvezetője.
A nyomtatott média is egyre inkább az online tartalom felé tolódik. A New York Times 2005 nyarán meghozott döntése óta – amely a nyomtatott és a webes kiadás szerkesztőségeinek egyesítéséről szólt – számos napilap, köztük a Wall Street Journal, a Financial Times vagy a The Times is hasonló lépésre szánta el magát. A New York Times kiadója és legnagyobb tulajdonosa, Arthur Sulzberger azonban még ennél is tovább ment, amikor kijelentette: „tényleg nem tudom, hogy a Times öt év múlva megjelenik-e még nyomtatásban is.”