Az egyetlen értelmes megoldást választotta a jegybank a hét elején, amikor úgy döntött, hogy kivár, s 8 százalékon hagyja irányadó kamatát – vélik a lapunk által megkérdezett elemzők. A forint a múlt héten az euróval szemben a 245-ös szinthez közelített. Oblath Gábor, a monetáris tanács tagja ennek kapcsán a túlzott felértékelődés veszélyeire hívta fel a figyelmet egy konferencián. Hasonlóan vélekedik Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Szerinte a forint jelenlegi szintje már túl erős, s a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) a második negyedévben be kellene indítania a kamatcsökkentések sorozatát. Piaci elemzők jobbára csak a második félévben tartják elképzelhetőnek a monetáris lazítást, ám Karsai szerint a 2008-ra megcélzott 3 százalékos inflációt nem akadályozza, ha az MNB korábban lép.
Simor András. A jegybankelnöknek vigyáznia kell, nehogy félreértelmezzék a kijelentéseit. Fotó: MTI
Kétségtelen, hogy a jövő évi cél eléréséhez nem szükséges a jelenlegi erős forint; Karvalits Ferenc a hétfői parlamenti bizottsági meghallgatásán közölte, hogy ahhoz a 255 forintos euróárfolyam is elegendő. A jegybank alelnök-jelöltje ezzel egyébként azt is jelezte, hogy a monetáris tanácsot egyelőre nem akadályozza a forint árfolyamsávja a cél elérésében. Megerősítette ezt Simor András MNB-elnök is, aki hétfői sajtótájékoztatóján egyértelművé tette: nincs napirenden a forint árfolyamsávjának eltörlése, mert a kormány elutasító álláspontja nem változott. Simor közölte azt is, hogy a jegybanknak hatékony eszközei vannak a sáv megvédésére. A lapunk által megkérdezett elemzők szerint az ilyen típusú mondatokkal – annak ellenére, hogy az elnök kérdésre válaszolt – csínján kell bánni, mivel a piac értelmezésében ez könnyen úgy hangozhat, mint „felhívás keringőre”. A spekulánsok lélektana ugyanis olyan, hogy erre a mondatra beindul az automatizmus: jó, próbáljuk ki.
A helyzet kedvező a spekulációra, ugyanis az erősödés veszélyesen közel vitte az árfolyamot a sáv erős széléhez, a 240,01 forint/eurós szinthez. A sávhoz való kormányzati ragaszkodás szorult helyzetbe sodorhatja az MNB-t, újabb példát szolgáltatva arra, hogy az inflációs célon alapuló árfolyamrendszer nem fér össze az árfolyamsávval.
DRÁGA MULATSÁG. Nem kizárt, hogy a kurzus a sávszélig erősödjön. A Credit Suisse befektetési bank egyik elemzése szerint az MNB hamarosan arra kényszerülhet, hogy teljesítse sávmegtartási kötelezettségét, vagyis, ha az euró jegyzése eléri az erős határt, akkor ez alatt eurót kell vásároljon forint ellenében. Ez meglehetősen drága mulatság, mert az euróvásárlásokért cserébe adott forint „feleslegesen” kering a gazdaságban, így azt hatástalanítani, „sterilizálni” kell, márpedig ennek költségei vannak.
Ha az MNB nem akar a sávszélen beavatkozni, akkor viszont kénytelen kamatot csökkenteni. Ez szintén kockázatokkal terhes, legalábbis rövid távon, ugyanis egyelőre nem támasztják alá a makrogazdasági adatok. Továbbra is bizonytalan, hogy mikor tetőzik az infláció, ráadásul a december-januári béradatok fokozott óvatosságra intenek – mutatnak rá az OTP Bank elemzői.
A sáv eltörlése megszüntetné a spekulációs lehetőséget, ám erre rövid távon nem lehet számítani, s ezt a befektetők is tudják. „A piac pontosan érzi, hogy a kérdés reflektorfénybe került, s ilyen ügyekről nem szoktak díszkivilágításban dönteni” – szögezte le lapunknak Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő közgazdásza.
Ugyanakkor a jegybank a jelenlegi helyzetben túl sokat nem tehet: arra vár, hogy gyengüljön egy kicsit az árfolyam, s elkészüljön a májusban publikálandó inflációs jelentés. Ebben már szerepel majd előrejelzés a 2009-es inflációra vonatkozóan, így ha ez kedvezőnek bizonyul, lesz mire hivatkozni egy esetleges kamatcsökkentésnél. A bökkenő Forián Szabó szerint az lehet, ha az inflációs kilátásokkal indokolt kamatcsökkentés egy, a sáv erős szélére irányuló spekuláció közepette születik meg. A befektetők így azt hihetik, hogy ők kényszerítették a jegybankot kamatvágásra, s vérszemet kapva még tovább erősíthetik a forintot, újabb kamatcsökkentésekre spekulálva. „Egy ilyen helyzetben erősen felvetődik a kérdés, tud-e szabadon dönteni a jegybank” – fűzi hozzá az elemző.
A sávszél közelében ráadásul megváltoznak az amúgy bevett játékszabályok. Itt egy 25 bázispontos kamatcsökkentés – amit amúgy is beárazott már a piac – éppen hogy nem a forintot gyengítené, hanem azt az üzenetet küldené a spekulánsoknak, hogy a jegybank belekényszeríthető egy számukra szép haszonnal kecsegtető kamatcsökkentési spirálba. Fontos persze, hogy az MNB kommunikációja az inflációra, s ne az árfolyamra irányuljon. Ugyanakkor a sávszélen lévő, vagy a felé haladó árfolyamnál roppant nehéz elhinni, hogy a központi bankot pusztán az inflációs kilátások vezérlik.
Erősödésre ítélve
Magyarország felzárkózó ország – hangzik el gyakran. Kicsit jobban kibontva ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság ezer szállal kötődik az EU-hoz, s ráadásul kis, nyitott gazdaság lévén erősen az importra és az ennek fedezetét kitermelő exportra van utalva. A magyar kivitel túlnyomó része az unióba, főleg Németországba irányul. A felzárkózó magyar gazdaság GDP-je nagyjából dupla olyan ütemben növekszik, mint az EU-átlag. Ez a gyors növekedés a termelékenység javulásából ered; a régi termelési és szolgáltatási szerkezet sebesebben alakul át a korszerű szintre, mint ahogy az az EU-térségben végbemegy. A folyamat elsősorban a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékeknél jelentkezik, hiszen ezekre hat a legerősebben a verseny. E termékek gyártóinál a termelékenység növekedése magasabb béremelkedést tesz lehetővé. Ez azonban a gazdaság szereplőinek viselkedése miatt átgyűrűzik a nem-külkereskedelmi szektorokba is, ami oda vezet, hogy ez utóbbiakban a béremelkedés gyorsabb lesz, mint a termelékenység növekedése, ami végső soron az infláció gyorsulását idézi elő.
Az uniós átlagnál magasabb infláció tehát úgymond „benne van a rendszerben”. Ez ellentétben áll az eurózóna-csatlakozáshoz szükséges – alacsony, vagy legalábbis nem a felzárkózó országokra szabott – inflációs kritériummal. Számos közgazdász véli ezért úgy, hogy az euró erőltetett bevezetése, az infláció mesterséges leszorítása káros a felzárkózó gazdaságoknak.
Az eurózónához való közeledés az infláción és a kamatszinten mérhető le. A csatlakozás pillanatában a forint és az euró kamatszintjének meg kell egyeznie. Gondoljunk csak bele: jelenleg a forint kamata 8 százalék, az euróé pedig 3,75 százalék. Ahhoz, hogy a két kamatszint megegyezzen, és az inflációs szintek is közelítsenek, a forint „izmosodása” szükséges. Hosszabb távon tehát a magyar fizetőeszköz erősödésre van ítélve. Nagy kérdés persze, milyen árfolyamon érhet össze az euró és a forint, s utóbbinak addig milyen utat kell bejárnia.
Az erősödő forint ellen hagyományosan kikel az exportlobbi is. Egy, a GKI-nál folytatott kutatás szerint azonban a magyar kivitel és az árfolyam között a korábbinál kevésbé szoros a kapcsolat. A nagy exportálók általában nagy importőrök is, ráadásul a cégek egyre inkább élnek az árfolyam-biztosítási lehetőségekkel.