– Amúlt héten, amikor bejelentette, hogy ötpárti tárgyalásokat javasol a szavazói körök átrajzolásáról, az Ön mellett álló Horn Gábor kihangsúlyozta: az SZDSZ kezdeményezéséről van szó. Ezt a jelenlegi pártvezetés támogatása vagy az Önnel szembeni bizalmatlansága jeleként fogta fel?
– Magam is fontosnak tartottam, hogy világos legyen: a párt kezdeményezéséről van szó. Nem akartam az elnökválasztási kampány részévé tenni olyan javaslatokat, amelyek az SZDSZ-en belüli feladatmegosztás következtében hozzám futnak be.
– Már nem érzi úgy, hogy felső szinten ki akarják szorítani a pártból?
– Az elmúlt évtizedben valóban olyan felfogás alakult ki az SZDSZ-ben, hogy akivel vita van, az kiszorul a párt fő irányából, érdemben nem tud beleszólni a dolgokba. Az elnökválasztási programom kulcseleme a változás. Változásra van szükség a politikában, a szervezet felépítésében és a gondolkodásmódban is. Ezért is nyilvánítottam ki a kampányom elején, hogy megválasztásom esetén odaállok Kóka János gazdasági minisztersége mögé. A közelmúltban egy közös vitán János is kijelentette, hogy ha ő nyer, bármilyen posztot vállalhatok a pártban – mondtam is neki, hogy elnök szeretnék lenni. Mindenesetre úgy tűnik, részéről is megvan a nyitottság, hogy ennek a rossz SZDSZ-es hagyománynak búcsút intsünk.
“Vissza akarom adni az élményt mindenkinek, hogy egy közösség részeként beleszólhatnak az ügyek intézésébe.”
Fotó: Lakos Gábor
– Az sem okozhat gondot, hogy Ön elnökként nem akarna kormánytag lenni, Kóka János viszont megválasztása esetén is maradna miniszter?
– Tény, hogy több lényeges különbség is van az elképzeléseinkben, s ez az egyik elem. Az SZDSZ legfőbb problémája jelenleg az, hogy az önálló liberális arculatát megteremtse. Nem kívánok olyan párt elnöke lenni, amelyik az MSZP listáján akar bekerülni a parlamentbe. Miközben a koalíció szilárd részét alkotjuk, egyúttal vállalnunk kell az értékelvű konfliktusokat is. Nem hiszem, hogy a nagyközönség elhiszi az SZDSZ önállóságát, ha annak elnöke ott van a kormányban, s így a beosztottja egy másik párt elnökének, aki esetenként jutalmat adhat neki, illetve a szőnyeg szélére állíthatja, ha miniszterként nem dolgozik jól. Ez abszurd helyzet.
– De összeegyeztethető azzal, ha valaki vállalatként akarja működtetni a pártot, mint Kóka János.
– Azt azért látni kell, hogy egy párt működtetése alapvetően más, mint egy gazdasági szervezeté. Itt meggyőződésből vannak az emberek, és nem lehet őket adott esetben elbocsátani. Én szövetségként képzelem el az SZDSZ-t, és a demokratikus normákat akarom megerősíteni a párton belül. Éppen abból adódott a probléma az elmúlt években, hogy a párt vezető testületei kiüresedtek, nem a demokratikus normák szerint működtek. A felelősséget akarom kiterjeszteni, anyagilag és politikailag is, hogy minél többen tudjanak beleszólni a döntésekbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség a jelenleginél nagyobb professzionalizmusra a pártban. Egy párt működésére azonban nem adaptálhatóak egy az egyben a vállalatirányítási módszerek. Amit János kínál például a teljesítménymérésekkel kapcsolatban, azt alapvetően rossz útnak tartom, mert már a modern teljesítményértékelések is sokkal inkább az inputra és nem az outputra helyezik a hangsúlyt. Ez utóbbi mérésében ugyanis nagyon sok a bizonytalansági tényező, ami sokszor igazságtalanságokhoz vezethet.
– Végül is kiknek a pártja az SZDSZ?
– Ebben alapvető felfogásbeli különbség van Kóka János és köztem. Ha az SZDSZ a siker és a sikeresek pártja akar lenni, akkor biztos, hogy vesztes lesz. Nem sugározhatunk olyan képet magunkról, hogy csak egy szűk elit érdekeit vagyunk hajlandóak képviselni. A közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi szavazóbázisunk, az a 3-4 százaléknyi ember, aki stabilan ott áll az SZDSZ mögött, inkább beérkezett embernek tekinthető. Az a több mint 10 százaléknyi, a liberális értékre fogékony ember viszont, aki ma hol ide, hol oda szavaz, nem biztos, hogy pillanatnyilag éppen az élet napos oldalán áll. Ha őket nem tudjuk megszólítani, nincs értelmes program a számukra, akkor az SZDSZ nem tudja átlépni az 5 százalékot. Az SZDSZ-nek tehát nem a sikeresek, hanem a szabadságszerető emberek pártjának kell lennie.
– Nemrég Baranyában gyanúsan sok szabadságszerető embert sikerült a helyi pártvezetésnek megszólítania…
-Igen, a baranyai beszervezés egy nagyon súlyos ügy az SZDSZ történetében.
– Ha megválasztják, tervez tagrevíziót?
– Az a polgármester, aki ezt csinálta, és akiről kiderült, hogy büntetett előéletű, távozott az SZDSZ-ből. Úgy tűnik, sikerült a helyzetet kezelni. Én nemrégiben azt javasoltam az Országos Tanács ülésén, hogy tegyük félre az ügyet, mert a jelek szerint nem fogja érdemben befolyásolni a küldöttállítást és a küldöttek létszámát, de az elnökválasztás után vissza kell térni a kérdésre. Ha megkapom a bizalmat, biztos, hogy így lesz.
– Mire gondolt az előbb, amikor megemlítette, hogy a koalícióban az SZDSZ-nek saját arculatot kell kialakítania?
– Három területre és egy alapelvre. János azzal érvel, nem akarja, hogy az SZDSZ a rendszerváltás értékeinek a múzeumává váljon. A probléma szerintem nem itt van, hanem ott, hogy a párt az elmúlt tíz évben sokszor elfelejtette képviselni a liberális elveket, ha ez koalíciós szempontból vagy népszerűségi megfontolásokból előnytelennek tűnt. Ennek jegyében a kormányprogramban először is egy kiegyensúlyozott, nyílt, világos, őszinte beszédre alapozott gazdaságpolitikára van szükség, amely nem a trükközésekre épül. Az SZDSZ azt sem engedheti meg magának, hogy zászlajára tűzze az adócsökkentés politikáját, majd ne tudja megvalósítani. Ha tisztában vagyunk vele, hogy nem lehet megcsinálni, akkor nem szabad programmá emelni, ha viszont reálisnak látjuk, akkor végig is kell vinni. Felelős politikát kell képviselnünk.
– Eszerint az egykulcsos adót felejtsük el ebben a ciklusban?
– Igen, egy időre le kell venni a napirendről, mert a költségvetési egyensúly megteremtése és a konvergenciaprogram megvalósítása most a legfontosabb feladat. A gazdaságról hitelesen kell beszélni – ez egyébként vonatkozik a „dübörgő gazdaság” kitételre is. De a jogállami normák kérdésében is egyértelműnek kell lennünk. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy nincs ellenzéki és kormánypárti norma, akkor kormánypártként is védenünk kell az ellenzéki jogokat, és pillanatnyi hátrányokat is vállalva ki kell állnunk a szabadságjogok mellett, amelyek nélkül nincs stabil magyar demokrácia – erről van szó a gyülekezési törvény módosítása, vagy a véleménynyilvánítás szabadsága kérdésében. Végül az arculatépítés harmadik terepe a tiszta közélet ügye. Az SZDSZ-nek meg kell mutatnia, hogy érdekelt ennek megteremtésében, ezért is szorgalmazom évek óta a pártfinanszírozási törvény újragondolását, valamint az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását.
– Az arculatépítés része a koalíciós szerződés újrakötése is?
– Nem, jelenleg ennek nem látom értelmét, bár ha az élet úgy hozza, természetesen elő kell venni. Kormányátalakításra viszont szükség van. A kabinet szerkezetében, működésében és összetételén is változtatni kell. Például a közigazgatási államtitkári poszt eltörlése helytelen volt, ezt vissza kell állítani, s tévedés volt a rendőrségnek az igazságügyi minisztériumhoz csatolása is. A mindezzel összefüggő személyi változtatásokat is végre kell hajtani.
– Netán a tárcákat is újraosztaná a két párt között?
– Nem. Ez egyébként is közös megállapodás kérdése a másik féllel. Ha felmerülnek új szempontok, végig lehet gondolni az adott helyzetet, de jelenleg nem látok ilyen új szempontokat.
– S az SZDSZ-es minisztériumok teljesítményével is elégedett?
– Említettem már, hogy János mögé mindenképpen oda akarok állni, csakúgy, mint Molnár Lajos mögé. Az egészségügyi reform sikeres végigviteléhez azonban a jelenleginél professzionálisabb kommunikációra van szükség. Fontosnak tartom a környezetvédelem ügyét is, ezt azonban kihasználatlan lehetőségnek tekintem.
– Tehát a tárca a fontos, nem e jelenlegi miniszter személye?
– Ezt nem akarom így lefordítani, mivel Persányi Miklóst nagyra becsülöm, de szeretném világossá tenni, hogy nem vagyok elégedett azzal, ami az elmúlt időszakban e téren történt. A környezetvédelem széles körű társadalmi támogatottságot élvez, erősödik egy civil mozgalom, amire az SZDSZ-nek jobban kellene építenie.
– A programjában is nagyon markáns a zöld vonulat. Netán zöld párttá akarja átprofilírozni az SZDSZ-t?
– Eszem ágában sincs. Az SZDSZ liberális párt, annak akarok az elnöke lenni. De miközben vannak fundamentális liberális értékek, a világ változik körülöttünk, és ennek részeként terjed a környezettudatos gondolkodás is, amivel a modern liberalizmusnak kapcsolatot kell teremtenie. Ez konfliktusos történet, mert azzal a zöld vonulattal én nem értek egyet, amely az állami gyámkodásban keresi a környezeti problémák megoldását. Nem az állami bürokráciát akarom növelni. Viszont a civil szférára épülő erős, öntudatos polgári megjelenést nagyon is támogatom.
– Ha már a polgároknál tartunk, nem árt a választási esélyeinek, hogy hírbe hozták Orbán Viktorral?
– Engem valóban sokan támadnak azzal, hogy a Fideszhez akarom közelíteni az SZDSZ-t. Nincs erről szó. Ma már sokan elfelejtik, hogy én pont azért léptem ki a Fideszből annak idején, mert nem értettem egyet azzal a politikai fordulattal, amit Orbán Viktor vezényelt. A jelenlegi Fidesz-politikával és azzal az Orbán Viktorral, aki évek óta a magyar demokrácia lebontásán fáradozik, nincs az SZDSZ-nek közös platformja. Ez nem ellentétes azzal, hogy le kell ülnünk tárgyalóasztalhoz a Fidesszel, a KDNP-vel és az MDF-fel is, akármilyen fundamentális nézeteltéréseink vannak is. Pártelnökként ezt ambicionálom, és meg is csinálom, ha megkapom a bizalmat.
– Lát fogadókészséget a párbeszédre?
– Látok. Kiváló kapcsolataim vannak a szocialista párt vezetőivel, nagyon jó viszonyban vagyok szinte mindenkivel, és jó kapcsolataim vannak az ellenzék vezetőivel is. Az SZDSZ elnökeként ezt a párt szolgálatába szeretném állítani, mert a szabad demokratáknak szükségük van erre a politikai mozgástérre.
– De eljut-e odáig, hogy pártelnökként tágíthassa a mozgásteret?
– Indultam már ezért a posztért, de az akkor becsületbeli ügy volt. Tudtam, hogy nem nyerek, de meg kellett mutatni, hogy lenne más választás is az SZDSZ-ben. Most nem ez a helyzet. Úgy gondolom, hogy felkészültem erre a feladatra. Van mögöttem egy profi csapat, körülbelül 25 ember dolgozik most körülöttem, olyanok is, akik komoly cégeket irányítottak már. Csapatmunkára készülök, az egész SZDSZ szempontjából. Vissza akarom adni az élményt mindenkinek, hogy egy közösség részeként beleszólhatnak az ügyek intézésébe. És erre nagyon jónak látom az esélyeimet.