Az unió szerint ezt 4,2-4,4 százalékra kellene csökkenteni, ami sokat javítana a költségvetés deficitjén. A ráta még így sem számítana alacsonynak: Csehországban ez az arány 3,3 százalék, Nagy-Britanniában és Svédországban csak 1,5 százalék.
A GDP-arányos államháztartási hiány 6,8 százalékra tervezett leszorításában élenjár az adóterhelés növekedése, a Pénzügyminisztérium szerint elértük a jövedelmek 38,1 százalékos centralizációját. Nem vitatva az adóterhelés növelésének szükségességét, fel kell tenni a kérdést, hogy adóügyben ez elégséges változtatás-e. Az Ecostat felmérése szerint a vállalatvezetők 46 százaléka saját területén is létezőnek látja a fekete- és a szürkegazdaság működését. A felmérés pozitív eredménye az, hogy a vállalatvezetők 44 százaléka saját területén kizárja a szürke működés lehetőségét. Ennek eszközét az adóterhek mérséklésében, az ellenőrzések fokozásában látják.
Fotó: Kalló Iván
VAN MÁSIK! Ebben a szemléletben rendszeridegen az adóalkotók kreativitásának újabb terméke. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az elvárt adóra vonatkozó törvényt, amely éves szinten 60 milliárdos költségvetési bevételkiesést okoz. Helyette van másik! A pénzügyi kormányzat mindenképpen meg akarja adóztatni a veszteséges cégeket és az egyéni vállalkozókat. Előbbiek számát 200 ezerre, az utóbbiakét 107 ezerre becsülik. Az a feltételezés – sok esetben joggal -, hogy a vállalkozások adót csalnak, fiktív költségeket számolnak el az adóelkerülés érdekében. Ez az új, ma még nevesincs adónem a második félévtől 30 milliárdot hozhat a költségvetés konyhájára. Ez az összeg a tervezett hiány mindössze 1,5 százaléka.
Ennek az adónemnek az implicit következménye biztosan a bürokratikus költségek növekedése lesz, hisz minden vállalkozásnál ki kell számolni, dokumentálni kell, új rubrikát kell kitölteni, még akkor is, ha egyébként nyereséges a cég, s ezt az adót nem kell befizetnie. Ennél sokkal nagyobb kárt okoz az üzenet. Mert mit gondol az adóelkerülő? „Kellemetlen ugyan, hogy be kell fizetnem, de nézzük meg, hol tudom megtakarítani ezt a pénzt. Rakjak be még egy fiktív költségszámlát? Mégsem adom ki a béremelést hivatalosan, marad a fekete pénz. Meg kell oldanom a számla nélküli értékesítés növelését.”
Ennél sokkal veszélyesebb a jogkövető vállalkozásnak küldött kormányzati üzenet: „Örülök, hogy vállalkozol. Örülök, hogy viseled a megnövelt adóterheket. Most változtatunk egy kicsit: az mégsem járja, hogy nem kapunk semmit, ha esetleg veszteséges leszel. Még akkor sem, ha esetleg a piaci visszaesést mi okoztuk. Ne mondd, hogy a kockázatnak van negatív kimenetele. Ne mondd, hogy azért vagy veszteséges, mert új terméket vezettél be, s ez sok kiadással járt. Mindenképpen fizetned kell, akkor is, ha veszteséges vagy. Mi nem kockáztatunk.”
MIKOR TELIK BE A POHÁR? Mi lehet a válasza annak a 44 százaléknak, aki lehetetlennek tartja a szürke működést? Optimista esetben: eddig is nyugodtan akartam aludni, ezt is ki fogom fizetni. Ennél valószínűbb azonban az, hogy igazságtalannak érzi: „mások csalnak és megússzák”, vagy „ez teljesen irracionális, aki ezt a szabályt hozta, még nem látott egy tisztességesen működő vállalkozást! Igenis vannak évek, periódusok, amikor nem tudom elkerülni a veszteséget. Igazságtalan, ha akkor is adóznom kell” – gondolja, s joggal.
A kérdés csak az, mikor telik be a pohár. Mikor válik az adózó adóelkerülővé? A nevesincs adó egy csepp csak az adók tengerében. Ám mindig csak utólag lehet megállapítani, hogy melyik volt az az utolsó csepp a pohárban, amitől a sok korábbi csepp is kiömlött. Érdemes-e ezt kockáztatni? Nem végrehajtható, ellenőrizhető törvényeket, s hatékonyabb végrehajtó szervezetet kellene-e működtetni inkább? A bürokratikus költségek ajánlott csökkentése, a szürkegazdaság arányának 5 százalékos – szlovákiai szintre – történő mérséklése biztosan többet hozna, és jó eséllyel nagyobb támogatást is kapna.
A szerző a Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára.