Az ínyesmester

Mindenkinek van legalább egy fogorvoshoz köthető rémtörténete. Nincs ezzel másként Tolnai Zsolt sem: még alig potyogtak ki a tejfogai, amikor kereket oldott, mert azt hitte, fogorvoshoz megy az osztály, holott a helyettesítő tanár csak a közeli ostyaüzembe akarta vinni a diákokat. „Jó, na de lyukasórában!?” – húzza alá a dolog abszurditását Tolnai, aki bevallja: máig fél a fogorvosi beavatkozástól. Ez már csak azért is furcsa, mert övé Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő fogászati vállalkozása.

Az ellentmondást azzal oldja föl, hogy csak az egyetem elvégzése után jött rá: nem akar a szakmájában, fogorvosként dolgozni. Miután praktizáló orvosként rendre az eseteivel álmodott, hosszas tipródás után arra jutott, ha nem akar álmában is fúrógépekkel hadakozni, üzletet kell csinálnia a fogászatból, hogy idővel a saját mosolyországának főszereplőjévé válhasson.

IRÁNY FOGFÖLD. A célhoz vezető út nem volt akadálymentes. Tolnai 1990-ben, a SOTE elvégzése után, az egyetem Fogpótlástani Klinikáján kezdett oktatni. A gyatra fizetés miatt barátja magánrendelőjébe is elszegődött, később ezt szülői támogatással – 400 ezer forintért – megvette, hogy az ottani keresetéből a főváros másik pontján kisvártatva egy újabbat nyisson. Három állásban, gyakorlatilag szabadidő nélkül dolgozott, s mint mondja, ettől egy idő után besokallt kissé.

A racionalizáláson gondolkodva előbb felhagyott az egyetemi oktatással, majd két rendelőjét eladta, s 1994-ben társaival, Profident Fogászati Központ néven, megnyitotta éjjel-nappal működő kétszékes rendelőjét, amelyet pár év alatt nyolcszékessé fejlesztett. Mivel tulajdonostársai elsősorban szakmai befektetőként tekintettek rá, a cég sikeres pályára állítását követően Tolnait kifúrták a vállalkozói közösségből. „Emberileg és anyagilag is kikészültem. Két év mély depresszió és saját magam újbóli összerakása után levontam a tanulságot” – vall meglepő őszinteséggel akkori állapotáról Tolnai, aki a kudarc után beiratkozott egy orvos-közgazdász képzésre. Az ott tanultakat rögtön át is ültette a gyakorlatba: felépítette a Telki Magánkórház fogászatát, majd 1999-ben Madách Dentál néven, egy pénzügyi befektetővel a háttérben, saját vállalkozását is elindította.

Cége abban volt úttörő, hogy specialistákkal vette körbe magát. Tolnai ugyanis lehetetlennek tartja azt, hogy ma a fogorvos egy személyben értsen a gyökérkezelésekhez, a fogágy-betegségekhez, az implantológiához és az esztétikai fogászathoz. Náluk a páciensek az egyes részterületek legjobbjait kapják meg a fogászati klinikán, ahol ma már kilenc székben folyik a munka. Ebből azonban a várakozó semmit sem észlel. Félős betegként Tolnai ugyanis tudja, hogy a többség a fúró hátborzongató hangja miatt kerüli a fogászatokat. „A váró nem nyílhat a rendelőkre” – határozta el már a kezdet kezdetén az orvos-vállalkozó, s olyan ücsörgőt alakított ki, ahol a zenehallgatás, olvasgatás mellett a vezeték nélküli internetezésre is lehetőség nyílik.

Aki még ettől sem tudna ellazulni, annak a megoldás a kéjgáz (ismertebb nevén: nevetőgáz) vagy az altatás. Ez utóbbit – meséli az ínyesmester – itthon az elsők közt alkalmazták, miként a „fogorvos-light” módszert is, aminek lényege, hogy a cég szakít a szakmához kapcsolódó negatív mítoszokkal. Magyarán, az orvosok a legmodernebb technológiák alkalmazásával arra törekszenek, hogy a páciens minél kevesebb fájdalmat érezzen.

HÚZÓS ÁRAK. A fájdalomérzet tompítására tett kísérletek azonban a számla rendezésénél ismét fellángolhatnak. Mindenesetre, a kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében, miután felmérték a páciens állapotát, előre megmondják, mennyibe kerül majd a beavatkozás. A végösszeg néha bizony húzós lehet, ám Tolnai hozzáteszi: dühíti, hogy az emberek néha milliókat költenek az autóikra, ám például az, hogy egy tárgyalásnál megbicsaklik a toll a kézben, mert a partner a szájból „sírásó lehelet” árad, már kevésbé izgatja őket.

Ez számára érthetetlen. Miként eleinte az is az volt, hogy a fapados légitársaságok esetleg számukra is hozhatnak hasznot. Ehhez képest már az uniós csatlakozás másnapján csöngött a telefon a Madáchban, s a túlvégen önjelölt betegközvetítők ajánlkoztak, hogy pácienseket hoznának nekik Nagy-Britanniából, Írországból. Valóra vált tehát az egyik fapados társaság szlogenje, miszerint az olcsó repülőjegyekkel az emberek azt is meglátogathatják, akit nem is akarnak. Márpedig a fogorvos ilyen. És ha Tolnaiék jól végzik a dolgukat, akkor a brit és ír paciensek az érzéstelenítő hatása utáni is mosolyogva fognak Budapestre gondolni…

„Kevesen dolgoznak ilyen felfogással” – ismeri el egykori főnöke teljesítményét Schatz Balázs, aki a Madách mintájára építette föl saját vállalkozását, a Dentalcoop Fogászati Központot. Elmondja ugyanakkor azt is, hogy Tolnai Zsolt eleinte nem volt bátor: a szakma etikai kódexe megtiltja a fogorvosoknak, hogy reklámozzák magukat, s bár ennek a megkötésnek a kft.-k nem alanyai, a vállalkozó mégsem szeretett volna ujjat húzni a kamarával. „Míg Zsolt csak az interneten, a senki földjén kezdett el hirdetni, addig mi már a tévével próbálkoztunk. A balhét így először mindig mi vittük el, és a Madách Dentál csak a mi tapasztalatainkból okulva kezdett intenzívebb kampányokba és fogadott fel egyáltalán marketingest.”

NETRE KÉSZ. Nem tagadja a fenti állítás igazságát Tolnai Zsolt, aki egy életre beleszeretett az internetbe. A gazdasági életből vett inspirálóit is a netes világból nevezi meg: Alex Tew-t, a milliondollarhomepage kitalálóját és Google-fiúkat említi, akiket azért tisztel, mert időben felismerték a világháló erejét. Ezzel Tolnai sincs másként, szerinte is hamarosan minden az információáramlásról szól majd. A fogászatban is számítógép készíti már a fémmentes hidakat, interneten utazik az információ az amerikai vagy a svéd fogtechnikai laboratóriumba, s a számítógép méri be a gyökércsatorna hosszát. „Az internet és a számítástechnika tette olyanná a fogászatot, amit öröm csinálni, és a betegnek sem kellemetlen átélni” – mondja az orvos, aki folyamatosan azon töri a fejét, hogy ezenkívül mi mindenre lehetne használni az informatikát a fogorvoslásban.

Közben persze nem tétlenkedik; Madách téri rendelője kilencszékesre fejlesztése után a cég 2004-ben megnyitotta a Rózsakert Bevásárlóközpontban négyszékes fogászatát, majd 2006-ban saját fogtechnikai laboratóriumát. Internetes áruházuk két éve kezdte meg a működését.

A sok munka megkérte az árát. A mindig mosolygós doktor befelé szorongó embernek vallja magát, aki a gyomorfekélye kiújulása ellen gyógyszereket szed. Ráadásul, mint mondja, a feleségének sincs túl jó sora. „Szegénytől sokszor csak azt kérem, ne kérdezzen semmit. A nap végén ugyanis nem szeretném újraélni a szituációt, amitől napközben egyszer már gutaütést kaptam…”