Washingtontól Pekingig

megkülönböztetett figyelem övezte a világban az Európai Unió (EU) múlt heti brüsszeli energiacsúcsát.

Méltán, hiszen a glóbusz egyik centrumában olyan döntések születtek, amelyek ha követőkre találnak a világban, talán még megmenthetik a bolygót az ökológiai katasztrófától.

Az EU részéről akkor is helyénvaló korunk legnagyobb kihívásaival, a légköri felmelegedéssel és az energiaellátási problémákkal való merész szembenézés, ha az egyébként nem elhanyagolható kockázatokat rejt magában. Amennyiben ugyanis az Egyesült Államok, de elsősorban a lélegzetelállító tempóban fejlődő Kína nem csatlakozik a „fáklyás menethez”, a szén-dioxid-kibocsátás mindössze 10 százalékáért felelős Európai Unió erőfeszítése csak csepp lesz a tengerben. Ráadásul drága árat kell fizetnie a zöldkalandért, hiszen az európai cégek versenyképessége romlani fog és munkahelyek tízezrei kerülhetnek veszélybe.

Az európai döntéshozók azonban a kényszerpályában – aki mer, az nyer alapon – óriási lehetőséget is látnak. Jelesül arra, hogy az unió egy még kitaposatlan ösvényen – az alacsony szénkibocsátású környezetvédelmi iparban – a technológiai fejlődés élére álljon, és versenyképességét is látványosan erősítse. Az Európai Bizottság egyenesen egy új ipari forradalmat emleget, ami bizonyára túlzás, ám mindenképpen van benne némi igazság. Ha a politikai szándék megvan és a jogi keretek is rendelkezésre állnak, akkor a következő években elképesztő befektetések irányulhatnak a megújuló energiahordozókba, ami ösztönzőleg hatna a kutatásra és az innovációra is. Idővel egy új uniós támogatási alap is kinőhet a kezdeményezésből. A tőkeerős európai energiavállalatokat eddig jobbára a kiszámítható jogi keretek hiánya riasztotta el a befektetésektől. Ezért is volt különös jelentősége annak, hogy az az elhatározás, miszerint a megújuló források teljes energiafelhasználáson belüli részarányát 2020-ig 20 százalékra kell növelni, ne csupán indikatív cél, hanem jogilag is kötelező legyen.

A zöldforradalomnak ugyanakkor rövid távon inkább költségei lesznek, és ez a perspektíva elsősorban az olyan kevésbé tehetős uniós tagállamokat tölti el érezhető aggodalommal, mint Magyarország. Mindemellett jó lenne, ha a budapesti kormány álláspontjában is felülkerekedne a hosszabb távú gondolkodás.