amelyből megtudhatjuk: „Az összesen 165 ezer négyzetméteres irodakomplexum 2006-os árakon számolva 43,2 milliárd forintba kerül, ehhez társul további 5 milliárd forint kiadás a kiegészítő beruházásokra, terület-előkészítésre, pályáztatás lebonyolítására, tervezésre és projektmenedzsmentre.”
Nos, nem tudom, utánaszámolt-e valaki is, hogy ez a kivitelezésre előirányzott és reálisnak mondott szám mintegy 260 ezer forintot jelent négyzetméterenként – úgy, hogy ebben tudott módon nincsenek benne az úgynevezett „soft cost” típusú költségek, amelyekre ugye további 5 milliárd a KVI-tanulmány szerinti reális ár. (Azt már csak igazán mellékesen jegyzem meg: nem derül ki, hogy ez nettó, avagy bruttó összeg.)
Szeretném jelezni, hogy akár a 2006-os, akár a mai árakat vesszük, az általános építési, kivitelezési költségek nagyságrendileg egy A kategóriás irodaépületnél (pláne ekkora komplexumnál) körülbelül nettó 150 ezer forintra szoktak rúgni négyzetméterenként. Vagyis ha ezekhez még hozzáadjuk jóindulatú megközelítéssel azt a plusz műszaki tartalmat, amelyet a kormány reálisan igényelhet (feltéve, de azért annyira nem is megengedve), illetve olyan pluszbútorzatot, amely ugyan nem alapeleme egy ilyen beruházásnak, de ki tudja, hátha a KVI szakértői ezt is idevették, akkor is maximum nettó 170-175 ezer forintos bekerülés számíthatna általánosan elfogadhatónak. Ez egyszerű matematikai számítás alapján 165 ezer négyzetméternél 28,85 milliárd forint.
Vagyis a KVI-tanulmány és az általam kalkulált realitás között nagyságrendileg 14 milliárd forint eltérés van – úgy, hogy azt gondolom, a versenyszférában elérhető volna abszolút jó kivitelezési minőség és határidők mellett egy hasonló beruházás esetében a négyzetméterenkénti nettó 160 ezer forintos kiviteli költség, azaz 26,4 milliárd forintos bekerülés. Ez meg ugye már 17 milliárdos „kitudjahovakinekmiért” összeg! Nem rossz.
Hozzáteszem, természetesen a műszaki tartalom ismerete nélkül kizárólag nagyságrendi lehet bármilyen hasonló okoskodás, azonban ekkora hibahatár álláspontom szerint semmilyen körülmények között nem megengedhető – főleg nem olyan költségvetési szempontból aggályos időszakokban, mint a mostani.
BAKTAI ZSOLT
• Organikus és életszerűtlen utak
Lapjukban pozitív hangvételű írást közölnek a keresőoptimalizálási (Search Engine Optimalization) versenyekről (Telitalálók – Figyelő, 2007/10. szám), amelyek károsságánál jómagam csak életszerűtlenségüket tartom nagyobbnak.
A keresőmarketing-versenyek a „szakma” megítélésének is rendkívül károsak lehetnek, nem csoda, hogy a piac vezető szereplői nem vettek részt egyik kompetícióban sem. Ők tudják, hogy a SEO-verseny a keresőoptimalizálási tevékenység aggályos oldalát domborítja ki, azaz ügyeskedéssel pótolja a minőségi tartalmat, szolgáltatást, hiszen a „pillangószív” és „linkfelhő” szavakra – lévén nem létezőek – lehetetlen értékes weboldalt készíteni.
Az ilyesfajta versenyek mellékterméke tehát, hogy a Google találatait teleszemetelik haszontalan oldalakkal. Egyre több kifejezésre keresve botlunk tartalom és információ nélküli honlapokba, amelyek csupán az ilyesfajta versenyek résztvevő oldalait jelentik, nem pedig hasznos információforrásokat.
Fontos megérteni, hogy a Google találati eredményeit nem „hekkelni” kell, hanem minőségi tartalmat és szolgáltatást építeni, s azt technológiailag jól megvalósítani. A látogatók elismerése kell, hogy megadja azt az erőt, amely a találati listák élére repíti a honlapot. Az elismerés abban rejlik, hogy a látogató linkeli az adott oldalt a saját weblapjáról. Ez az úgynevezett organikus keresőoptimalizálási út.
Az ilyesfajta versenyek rendezésének, kiírásának minimális alapfeltétele lenne, hogy létező szavak nem szerepelhetnek a weboldalon, azaz ne fordulhasson elő, hogy értéktelen találatok jelenjenek meg a Google felhasználói számára. Bár az életszerűséget még ez a feltétel sem javítja, a káros mellékhatásoktól megóvná az úri közönséget.
BÁNÓCZY ZOLTÁN
ekommando.hu