Hogy ne vesszenek össze, egyformán fogjuk dicsérni őket, és annyi bókot szórunk szét, amennyit Ernyei Béla az NSZK tévésorozatokban. A férfiak alapesetben messze kerülik a futóbolond nőket, azzal a felkiáltással, hogy ez még nekik is sok, ugyanakkor léteznek olyan „zizi” nők, akik kezében egy pohár víz is életre kel, főleg ha azt viccből a nyakunkba öntik. Regina Spektor a szent őrült, aki akkor sem veszíti el a nőiességét, ha szamár módjára iázik egy zongora előtt. Zene lesz minden mozdulatából, abból is, ha egy körömvágóval csattog.
A Begin to Hope eszményi popalbum, úgy egyensúlyozik a pop és a kortárs zenei utalások között, ahogy azok a lányok, akik sportcipőt vesznek a szoknyához, de amikor körömcipőbe kell bújniuk, hibátlanul mennek végig a kifutón. Spektor neurotikus, zongoraközpontú popja céltudatosan idézgeti Debussyt, Prokofjevet, ha kell, a művésznő soul-dívákat parodizál, de a lemez tartalmaz musical citátumokat is. A Begin to Hope már egy letisztult megnyilvánulás, az affektáló, a művésznő modoros hangköltészeti gesztusai eltűntek, ugyanakkor meggyőző módon fogalmazza felül a klasszikus popformákat.
Ugyanennyi bókkal készültünk a londoni dalszerző énekes, Amy Winehouse fogadására is. Az érett „whisky-hangú” Winehouse ügyes kerítőnő és gondos bálanya. Az ültetésrendje szerint egymás mellé került az esztrád hangulatú dzsessz, az R&B, és a soul. A kiházasítás messzemenőkig kielégítette a rokonságot. Regina Spektor lemezével ellentétben a Motown-soulos Back to Black nem kacérkodik nyíltan a poppal, ugyanakkor a Nina Simone és Shirley Bassey világaira is utaló zene a maga univerzumában kimondottan színes, ráadásul a detox, a rehab és a szex témaköröket bejáró szövegek nagyon is fickósak.
Regina Spektor: Begin to Hope › Warner › 12 szám, 47 perc › Poptőzsdei árfolyam: **** és fél
Amy Winehouse: Back to Black › Universal › 10 szám, 32 perc › Poptőzsdei árfolyam: **** és fél