Hiába az ezredfordulón hangzatos célokat megfogalmazó lisszaboni akcióterv, az Európai Uniónak a kutatás-fejlesztés terén egyelőre nem sikerült utolérni az Egyesült Államokat. Bár a cél az volt, hogy a K+F ráfordításokat a GDP 3 százalékára emeljék, a ráta még mindig 2 százalék alatt van, ami jóval alacsonyabb az amerikai és a japán mutatónál. A problémát többek között a nemrég megalapított Európai Kutatási Tanáccsal (European Research Council – ERC) kívánják orvosolni. Újdonság, hogy az Európai Unió támogatja az alapkutatást. A 7. kutatási keretprogram hét évre szóló 50 milliárd eurójából évi egymilliárdot kap a szervezet. A tudományos vezetést 22 „tudós fő” végzi, köztük Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke.
A cél: országhatárokon átívelő kutatói hálózatok kialakítása, és a fiatal tudósok elvándorlásának megakadályozása. A 0,5 és 2,5 millió euró közti összegekre főleg fiatal szakemberek, leendő kutatócsoportok pályázhatnak. „Ma nincs is elég kutatónk, hogy a GDP megcélzott 3 százalékát a K+F-re költsük, és ez nemcsak Németországra, de egész Európára igaz” – fogalmazta meg Angela Merkel német miniszterelnök, az EU soros elnöke az alapítási konferencián Berlinben. A fizikusból lett kormányfő a kutatás szabadságára hívja fel a figyelmet, mondván: a penicillintől kezdve a mikrohullámig számos felfedezés véletlen, más kutatások mellékterméke volt.
Az ERC autonóm, politikai befolyástól mentes kutatást ígér a színvonal alapján kiválasztottaknak. A nagystílű cél: nemcsak az „agyakat”, de a Nobel-díjat is visszahozni az Óhazába, amit, ugye, alapkutatásokért adnak. Míg ugyanis az 1901-1932-es időszakban több mint tízszer annyi díjjal dicsekedhettek az európaiak, mint az Egyesült Államok kutatói, addig az 1966-tól napjainkig terjedő periódusban az amerikai székhelyű intézetekből csaknem háromszor annyi Nobel-díjat vihettek haza, mint Európából.