Vadonatúj, korszerűen felszerelt épületben, luxus környezetben, két-három ágyas, fürdőszobás, teraszos, klimatizált szobákkal várja a betegeket a 2005 ősze óta magánkézben lévő várpalotai kórház. Az ellátásért nem kell fizetniük, ha rendelkeznek biztosítotti jogviszonnyal. Más tekintetben is extra-szolgáltatásokat kínál a 2005 szeptembere óta magánkézben lévő, Budapesttől alig 50 percnyi autóútra elhelyezkedő dunántúli intézmény. A múlt év őszén átadott modern épület műtőit bármely orvos kibérelheti, s az ország más településeiről is idehívhatja betegeit. Sőt, a páciensek is hozhatják saját orvosukat. (Például a várandós kismamák szülész-nőgyógyászaikat, hogy levezessék a szülést.) A Figyelő úgy értesült, a várpalotai kórház fizetett hirdetéseket tesz közzé, hogy azok a nagy magánpacientúrával rendelkező orvosok, amelyeknek az anyakórházuk (ahol közalkalmazottként dolgoznak) nem tud műtéti kapacitást biztosítani, a nőgyógyászati, sebészeti vagy ortopédiai beavatkozást igénylő betegeiket Várpalotán lássák el.
A kiskunhalasi kórházban. Itt is megszüntetnek 140 ágyat, de valamennyi szakma megmarad. Fotó: Lakos Gábor
„Jelen finanszírozási feltételek mellett a szolgáltatások bővítése, a több lábon állás a garanciája a kiegyensúlyozott működésnek, de néha ez sem elég; ilyenkor a vállalkozásnak kell kiegyenlítenie az átmenetileg jelentkező forráshiányt” – érzékeltette Móroczné Tóth Ildikó, a várpalotai intézmény igazgatója (egyúttal a tulajdonos Medikomplex Kft. képviselője), hogy az egészségügyi szektor befektetői egyelőre csak álmodnak a tisztes nyereségről, s egyik napról a másikra élnek. Havi 10-15 millió forint veszteségük keletkezik, holott előrelátóak voltak, mert már a múlt év végére végrehajtották azt a struktúraváltást, amellyel az ország legtöbb fekvőbeteg-intézményében – a miniszteri döntést követően – csak az elkövetkező hetekben próbálkoznak majd.
Szűk körben
Magyarországon jelenleg 7 telepü-lésen található magán működtetésű kórház:
■ Hatvan ■ Kiskun-halas ■ Körmend ■ Mezőtúr ■ Siklós ■ Tapolca ■ Várpalota
A privatizált kórházak, ellentétben az utolsó pillanatig politikai lobbi-kapcsolataikban bízó intézményekkel, már hónapokkal ezelőtt krónikus és rehabilitációs ellátásra rendezkedtek be. Felmérték, milyen irányban változik a fekvőbeteg-ellátási struktúra, milyen jellegű ágyak fenntartásától remélhetik, hogy az egészségbiztosító szerződik velük, s emellett körbenéztek a régióban, hogy mely területeken mutatkozik igény ellátásra. És jól terveztek, mert – leszámítva a kiskunhalasi intézményt, amely súlyponti, védett kórházként működik tovább – Molnár Lajos miniszter döntése nyomán többnyire valóban rehabilitációs és krónikus betegek ellátására szakosodott szolgáltatóként maradhatnak talpon, 100-200 ággyal.
Gászpor Jenő, a HospInvest Zrt. vezérigazgatója Fotó: Lakos Gábor
PUHA MEGOLDÁS. Most viszont valamennyi befektető feszülten várja, miként alakul majd az Országos Egészségpénztár (OEP) nyújtotta finanszírozás április elseje után. Az előjelek nem túl biztatóak, miután a minisztérium és az állami kórházak többhónapos csatájának végén – puha megoldásként – a legtöbb helyen meghagyták a fekvőbeteg-intézményeket. Igaz, főleg krónikus ellátásra szorították azokat, aktív ágyakat alig kaptak. S éppen ez okozhatja a vesztüket: kórházi várakozások szerint a krónikus ellátásra kifizetendő fix finanszírozási tarifák változatlanok maradnak április után is, miközben a finanszírozási szorzók (az úgynevezett HBCS súlyszámok, azaz az egy beavatkozásért fizetett teljesítményegység díja) is csupán 146 ezer forintra emelkedik a mostani 136 ezerről. Ezen kondíciók mellett az állami intézmények előreláthatólag több tízmilliós adósságot halmoznak fel az év végére, aminek következtében a fenntartók nehéz helyzetbe kerülnek majd. Esetleg rákényszerülnek arra, hogy megpróbálják követni a magánkézben működtetett kórházak példáját: a krónikus ellátásért napidíjként 5 ezer forintot ad az egészségbiztosító, ugyanakkor a valós költség mintegy 9 ezer forint. A várpalotai korházban ezért az ellátásért a krónikus belgyógyászaton fizetni is kell, naponta 2,9 ezer forintot.
Profitprofilok
A HospInvest Zrt. menedzsmentje, amint azt Gászpor Jenő vezérigazgatótól megtudtuk, három szervezeti lépéstől remél profitot:
MÁTRIX RENDSZER. Ennek során nem hagyományos osztályos struktúrában történik az ellátás. Nincs tehát külön belgyógyászati, urológiai vagy kardiológiai osztály, mondván: miért is kellene külön szobában feküdnie az azonos ápolási igényt jelentő betegeknek. Ugyanakkor a gyerek és a nőgyógyászati, szülészeti részleg függetlenül működik. A mátrix rendszer kedvezőbb erőforrás-gazdálkodást, jobb munkaszervezést tesz lehetővé, nincs hosszú várakozási idő. Az ápoló-személyzet elvégzi, ami szakmai tudása alapján elvárható, ezzel leveszi az adminisztrációs és egyéb terhet az orvos válláról, s az ágyak is átcsoportosíthatók.
INTEGRÁCIÓ. A kiskunhalasi intézményben központosították a beszerzést, a minőségirányítást, a készlet- és gyógyszer-gazdálkodást, a bérszámfejtést és az adminisztrációt.
AZONOS KÉZBEN. A hatékonyság záloga, hogy adott területen ugyanaz a szolgáltató tartja kézben a járóbeteg-szakrendelést és a fekvőbeteg-intézményeket, mert így meg tudja szervezni a betegek számára optimális és a szakmai protokolloknak megfelelő ellátást. Ha nem szükséges, ne kelljen utazniuk a kórházig, lássák el őket ambulánsan a helyi járóbeteg-ellátás keretében. A HospInvest eddig négy szakrendelő működtetésére kötött szerződést a térségben.
Annak idején egyébként a várpalotai intézményt – hasonlóan a legtöbb magánkézbe került kórházhoz, például a hatvanihoz, a siklósihoz vagy a körmendihez – a bezárástól mentették meg a befektetők. Az országban egyedül Siklóson került az épület a földterülettel együtt a vevő tulajdonába, másutt csak funkcionális privatizáció történt. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások csupán a kórházak működtetésére szerződtek, a nagy értékű belterületi ingatlanok az infrastruktúrával együtt továbbra is a települések vagyonához tartoznak.
Az egészségügyi beruházások megtérülési ideje meglehetősen hosszú, legalább 20-25 év – ennek tulajdonítható, hogy a befektetők nem tülekednek a magyarországi kórházakért. A Figyelő által megkeresett vállalkozások egyike sem tudott arról beszámolni, hogy egy-két évvel a megállapodási szerződések megkötése után már biztos profitot realizálna, annál többen panaszkodtak a finanszírozás bizonytalanságára. Márpedig a magánműködtetésű intézmények is jellemzően az OEP-támogatásból élnek (nem tévesztendők tehát össze a magánkórházakkal, amelyek egy fillér központi támogatást sem kapnak, s piaci alapon fizettetik meg a pácienssel a gyógyítás árát), azon túl pedig extraszolgáltatások kínálatával tesznek szert pluszpénzekre. A kiskunhalasi és hatvani kórházat „üzemeltető” HospInvest Zrt.-ből kivált, 2 millió forint törzstőkéjű Medisyst Kft. által fenntartott körmendi fekvőbeteg-intézményben például a kétágyas, fürdőszobás, tévével ellátott VIP-kórtermekért naponta 2 ezer forintot kérnek.
Magyarországon a magánkézben lévő fekvőbeteg-intézmények összesen mintegy 6 milliárd értékű fejlesztést hajtottak végre. Az eddigi legnagyobb a várpalotai kórházat tulajdonló Medikomplex Kft. nevéhez fűződik, mintegy 3 milliárd forint értékben. A második e sorban a kiskunhalasi és a hatvani kórházat működtető HospInvest Zrt. 1,3 milliárdos beruházása. Amikor a cég 2004-ben 57 millió forintért átvette a kiskunhalasi önkormányzattól a kórház üzemeltetési jogát, azt ígérte, hogy 750 millióért szerez be orvosi műszereket és berendezéseket, s 2010-ig 1,8 milliárd forint értékben hajt végre épületkorszerűsítést. Tavaly Kiskunhalason megkezdték annak az új, sokemeletes szárnynak az építését, amelyben a legmodernebb technikával kívánják biztosítani az ellátást. Maga a kórház súlyponti intézményként működik tovább, a 660 ágy ugyan 520-ra csökken, ám valamennyi szakma megmarad. „A fejlesztés további menete szimbolikusan és valóságban is attól függ, milyen pénzügyi kondíciókkal történik majd áprilistól a betegellátás” – fogalmazott a Figyelőnek a cég elnöke, Kollányi Gábor. S még hozzáteszi: „Jelen finanszírozás mellett nem tudunk megtérülésben gondolkodni, pusztán abban, hogy a pillanatnyilag használt források kamatait finanszírozni tudjuk”.
A HospInvest mindenesetre hosszú távra tervez. „Optimista vagyok; azt gondolom, a hazai átlagkereset 10 év múlva eléri az osztrák bérszínvonal 50 százalékát, ami maga után húzza a járulékbevételeket is, ez pedig már garanciát jelentene a befektetések megtérülésére” – mondja az elnök.
TÖBB LÁBON. A szektor befektetői a túlélés érdekében több lábon állnak. Például a Medisyst Kft. integrált rendszerben működtet több egészségügyi intézményt, köztük a tapolcai, illetve a mezőtúri kórház- és rendelőintézetet, a kőszegi és az őriszentpéteri szakrendelést, valamint a General Motors üzemorvosi rendelőjét. A dombóvári Szent Lukács Egészségügyi Kht. (amelyet ma már kizárólag a tulajdonos önkormányzat működtet, mert a vállalkozásból időközben kiszállt a Rolicare Kft.) szintén a piaci igényekhez alkalmazkodik. A város szomszédságában található gyógyfürdőhelyen, Gunarason múlt évben épült fel 700 millió forintnyi uniós pénzből az a 80 ágyas rehabilitációs központ, amely a régióból várja a mozgásszervi és szívbetegeket, a kórház egyik szárnyát pedig 1,3 milliárd forint címzett támogatásból modernizálták. „A végrehajtott fejlesztések már-már rózsaszínűen reményt keltőek, ugyanakkor rettenetesen nagy baj lesz, ha továbbélnek a jelenlegi megszorítások” – fogalmaz Kerekes László igazgató. A napokban kapták kézhez a 2006. decemberi elszámolás alapján az OEP-támogatást, amely 15 millióval kevesebb, mint amire számítottak. Ezt az igazgató úgy kommentálta: még gondos kalkuláció, a számviteli fegyelem mellett is érik meglepetések az intézményeket.