Túlélőkúra

Jogalkotói szűklátókörűség, valamint a pénztárak rendkívül gyenge lobbiereje – az egyik elkeseredett intézményvezető szerint e két tényező miatt fenyegeti az elsorvadás veszélye az utóbbi években ígéretes fejlődésnek indult egészségpénztári szektort. Véleményével nincs egyedül. A pénztárak irányítói intézményük méretétől függetlenül úgy vélik: a 2007. június elsejétől életbe léptetendő szabályozás – miközben a megszaporodott adminisztrációs terhek sem csökkennek – a prevenciós és életmódjavító szolgáltatások adókötelessé tételével „betegségkasszákká” változtatja az egészségpénztárakat.

Júniustól ugyanis nem számolhatók majd el az egészségpénztári befizetések terhére a természetgyógyászati kezelések, a rekreációs és egyes egészségmegőrzésre alkalmas kúrák költségei, az életmód javítását célzó pálya-, uszoda- és terembérletek, a wellnesshotelek számlái és a sporteszközvásárlások sem. „Pedig éppen az a probléma, hogy kevés tagunk megy uszodába vagy sportolni, s a többség csak akkor törődik magával, amikor már orvosi kezelésre van szükség” – szögezi le Müller Katalin, az Uniqa Egészségpénztár ügyvezető igazgatója, aki szerint a tervezett változtatás éppen ellentétes az eredeti egészségpénztári törvény szellemével. Náluk a tagdíjak közel 70 százalékát már ma is gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre és egészségügyi szolgáltatásra költik a tagok, s alig 18 százalékát megelőzésre, azaz sportra, rekreációs üdülésre, szűrésekre. Inkább tehát ösztönözni kellene mindezt, nem kiiktatni. A szakember úgy látja, tagjaik már önmagában azzal, hogy egészségpénztári számlájukkal foglalkoznak, s tervezik az egészségi állapotuk fenntartásával, javításával kapcsolatos kiadásaikat, elindulnak az öngondoskodás útján – ennek pedig egy lyukas egészségbiztosítási büdzsé őrei csak örülhetnének.

DRÁGÍTÓ JAVASLAT. Bolvári László, a mintegy 260 ezer tagot tömörítő Egészségpénztárak Országos Szövetsége (EPOSZ) elnöke szerint alaposan alávág a pénztáraknak a feleslegesen megnövelt adminisztráció is, amely minden szolgáltatás igénybevételét orvosi javaslathoz köti. „Az emberek nem vásárolnak tömegesen hallókészüléket vagy szemüveget csupán azért, hogy el tudják számolni” – mondja. Az orvosi javaslat lényegesen megdrágítja magát a szolgáltatást – a vizitdíj mellett 4-6 ezer forintba kerül a tagok számára -, nem beszélve arról, mennyire megugrik a kasszák adminisztrációs terhe azzal, hogy minden egyes elszámolásnál be kell kérniük az orvosi javaslatot is. Az EPOSZ elnöke szerint érthetetlen, hogy míg az adómentesen elszámolható egészségpénztári körből kikerültek a sport- és szabadidős tevékenységek, a fürdő- és uszodai szolgáltatások, a természetgyógyászati kezelések, addig üdülési csekkel mindez adókedvezménnyel igénybe vehető. Mi több, orvosi javallat sem kell hozzájuk. Sőt, üdülési csekkel havonta a minimálbér mértékéig, azaz jelenleg 65,5 ezer forintért költhetnek a munkavállalók adómentesen, az egészségpénztári költést viszont a minimálbér 20 százalékában limitálták.

Lukács Marianna, a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke, egy fokkal derűlátóbb: szerinte egyszerűen „szerkesztési hiba” történt a törvényben, amit mielőbb korrigálni kell. Példaként említi, hogy a MÖESZ kezdeményezésére sikerült elérni: a gyógyüdülés, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet által bevizsgált gyógyhatású termékek továbbra is elszámolhatóak maradnak. Ugyanakkor a pénztártagok és gyerekeik egészséges élethez való esélyeit csökkenti a jogszabályalkotó azzal, hogy júniustól a kiskorú gyereknek, illetve szüleinek adóznia kell, ha egészségpénztáron keresztül fizeti a sportolást.

ADATHIÁNY. Aduként szolgálhatna a pénztárak kezében, ha forintra kimutatható lenne, mennyit tud spórolni az egészségbiztosítási kiadásokat drasztikusan lecsökkentő kormányzat azon, hogy az egészségtudatos pénztártagok rendszeresen sportolnak és elmennek a szűrővizsgálatokra. Ilyen adat azonban nem létezik. Három évvel ezelőtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megpróbált hasonló statisztikát előállítani azzal, hogy bekérte a kasszatagok adatait, kezdeményezése azonban elhalt, mivel a kasszák tudatták: egy tag egészségpénztári költése általában az egész családé, nem csupán egy személyé, így nem modellezhető, hogy mennyivel kerül kevesebbe az OEP-nek egy rendszeresen sportoló, egészségtudatos pénztártag. Ugyanakkor Lukács Marianna a Figyelőnek elmondta: a MÖESZ és az OEP között hamarosan megtörténik az adatcsere, így ez ügyben sikerülhet előrelépni.

A kasszák fenyegetettsége talán arra is jó lesz, hogy egységbe forrassza a szektort, a 62 egészségpénztárt ugyanis egyelőre négy szakmai szövetség képviseli. Igaz, már megkezdődtek a tárgyalások az EPOSZ és a Stabilitás nevű tömörülés fúziójáról. A kasszák most mindent megpróbálnak, hogy a törvényhozó mérsékelje a szigort – első körben legalább azt szeretnék elérni, hogy a sportolással és egészségmegőrzéssel kapcsolatos kiadások visszakerüljenek az adókedvezményes körbe, továbbá ne terheljék őket felesleges adminisztrációval. Ennél nehezebb lesz azt elérni – s ez már az év második felének feladata -, hogy a jövő évi adótörvények előkészítése során egyenlő elbírálást kapjanak az önkéntes nyugdíjpénztárak és az egészségpénztárak. Ma ugyanis a munkáltató járulékmentesen alig több mint 13,10 ezer forintot utalhat munkavállalója egészségpénztári számlájára, míg ha a nyugdíjpénztárira küldi a pénzt, akkor közel 33 ezer forint a limit.