Szimbolikus jelentősége volt a két rivális, a 300 éves meisseni és a 180 éves herendi manufaktúra őszi közös kiállításának. A Párbeszéd elnevezésű évfordulós rendezvény valójában az európai porcelánkészítés megtartásáért vívott elkeseredett, közös küzdelemre utalt. A feltörekvő kínai, távol-keleti termékek özönében az európai üveg- és finomkerámia-ipar évtizedes válságba süllyedt. Porcelángyárak sora tűnt el. A nagyobb társaságok közül jóformán csak Meissen és a Herendi tudta stabilizálni a helyzetét. Ez sem ment könnyen. A magyar cég 2005-öt 5,8 milliárdos árbevétel mellett csaknem egymilliárd forintos veszteséggel zárta. Ez volt a hároméves mélypont. Nem váltotta be a reményeket a bajok orvoslására a telekommunikációból érkező vezérigazgató, Polányi Sándor sem. Fennállásának 179. évére a manufaktúra működése is kérdésessé vált, s lecserélték az első számú vezetőt.
Sima Attila vezérigazgató. Formába hozta a céget. Fotó: MTi
SIKERES FORDULAT. Ilyen előzmények után tavaly mintegy 6 milliárd forint árbevétel mellett közel félmilliárd forint adózás előtti eredményt sikerült elérni Herenden. „Nagyon nehéz helyzetű céget vettünk át” – emlékszik vissza Simon Attila vezérigazgató. A veszteséges gazdálkodás, a felduzzadt hitelállomány, a költséggazdálkodás teljes hiánya, a megtépázott kereskedelmi partneri kapcsolat, a tetemes raktárkészlet nehezítette a stabilizációt. Az erre irányuló program radikális költségcsökkentést, 5 milliárd forintot meghaladó árbevételt és veszteségmentességet irányzott elő az első évben. Jelentős bizonytalansági tényező volt 2006-ban a forint árfolyama, hiszen az erős hazai fizetőeszköz sújtja az exportáló cégeket. Különösen fontos tényező ez Herend esetében, hiszen a bevétel 85 százalékát az export adja. A program első éve így is sikerrel zárult. A költségeket 2005-höz képest csaknem 2 milliárd forinttal tudta csökkenteni az 5-ről 3 fősre apadt vezetés.
A világméretekben zsugorodó luxus kerámiaipari piac és az itthoni megszorítások miatti bizonytalanságok alapján a társaság az idén a stabilitása megőrzését, a nyereséges gazdálkodást és a tavalyi árbevétel megismétlését célozta meg. E célért a termékfejlesztésben meglepetésekre is készülnek. A márka ki akar törni a „nagymama porcelánja” szerepből, nyitni fog a fiatalabb generáció felé. Már az őszi Herend-Héjja divatbemutató is ezt szolgálta. Héjja János divattervező egyedi ruháira kézzel festették fel az Apponyi-, a Viktória-, a Rothschild- és a Bécsi Rózsa-motívumokat. Az év mindenesetre fájdalmasan indult: februárban 80 dolgozót elbocsátottak. Ezzel azonban – ígéri Simon Attila – vége az 1990-es évek óta létező kapun belüli munkanélküliségnek, amivel eddig senki sem mert szembenézni.
PÉCSI DIVAT. Igyekszik talpra állni a másik klasszikus magyarországi szereplő, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra is. A pécsi cég tavaly – „terv szerint” – még veszteséges volt, de az idei remélt nagyobb árbevétel már az eredményen is változtathat. Kovács Gyula vezérigazgató új megrendeléseket, és a tavalyinál nagyobb árbevételt remél attól is, hogy Pécs „Európa kulturális fővárosa” lesz. A város megszépítéséhez épületkerámiát is szállít a cég, és nagy lehetőség a budavári Mátyás templom felújításához szállítandó 100 millió forint értékű tetőcserép is. Kovács Gyula meggyőződése, hogy csak új szemlélettel tudnak talpon maradni, hiszen az életforma is változott. A kereskedelmi hálózatokban, szállodaláncokban például igényes, de a mosogatógépnek is ellenálló porcelán termékeket várnak. A piac egyre kevésbé ismeri el a nagy élőmunka-ráfordítással készített egyedi termékeket, így a Zsolnay is kénytelen nagyobb sorozatú termékeket készíteni és új piacokat megszerezni. „Csak akkor szabad művészettel foglalkozni, ha a cég működése stabil, ki tudjuk fizetni a villanyszámlát” – vallja a cégvezető. Ebben bízva belevágott a divatszakmába a Zsolnay is: Zoób Katival készítenek porcelán ékszereket.