Nyelvi alapon

Huszonnégy évesen fordított hátat a politikának az addig az Országgyűlés Külügyi Hivatalában dolgozó Nagy Zoltán. Pedig uniós ügyekkel foglakozó munkatársként szép jövő várt volna rá – utódja egy év múlva már Brüsszelben és euróban kapta a fizetését. A karrierdiplomáciát az üzleti életre cserélő Nagy, aki a cégvilágban a Katedra Nyelviskolával tette le a névje­gyét, így sem járt rosszul: vállalkozása tavaly közel egymilliárd forintos árbevételt produkált.

Fotó: Lakos Gábor

Bár a szülők jogászként látták lelki szemeik előtt a fiukat, őt a szociológia érdekelte, amit a közgazdasági egyetemen fel tudott venni a külgazdaság szak mellé. S jóllehet, elvégezte a szociológia szakot is, diplomát végül nem szerzett belőle. Egyik tanára ugyanis nekiszegezte a kérdést: látott-e már szociológust, aki nem olyan szegény, mint a templom egere. Mivel erre nem tudott igennel válaszolni, erőit inkább a külgazdasági diploma megszerzésére összpontosította.

Nyelvtudásából már a tanulóévek alatt megélt. Kevéske ösztöndíját végzős korában óraadó angol- és spanyoltanárként pótolta, majd ugyanebben az évben, 1990 őszén, barátjával – mint egyéni vállalkozók – nyelviskolát alapítottak. Jó időben léptek: a rendszerváltás előtt hét-nyolc ilyen oktatási intézmény működött, egy évvel később pedig már boldog-boldogtalan nyelviskolát gründolt.

A két vállalkozó egy tabáni teázóban ötlötte ki a Katedra nevet, majd kölcsönkértek 50 ezer forintot, hogy fekete-fehér szórólapjaikat kifizethessék. Jó húzásnak bizonyult, hogy a beiratkozás helyszíne az első években a Közgáz egyik kollégiuma volt. „Lévén a hallgatók sokáig a közgazdasági egyetemhez tartozó nyelviskolaként aposztrofálták a Katedrát” – idézi fel a hőskort Nagy Zoltán. Eleinte lazán vették a feladatukat; kizárólag hétfőtől csütörtökig, 1 és 5 óra között tartották nyitva a bérelt lakásban berendezett irodájukat, ahol az első tanfolyamokra jelentkező 170 diákot is fogadták. Mivel az iskola elketyegett, és Nagy úgy gondolta, fél kézzel is menedzselhető a vállalkozás, diplomaosztás után az államigazgatásban helyezkedett el.

A nyelviskolából befolyó pénzzel kapcsolatos hozzáállása a két tulajdonosnak nem volt ennyire laza: nyáron úgy döntöttek, a teljes addigi nyereséget marketingre fordítják. Hirdetéseket kötöttek le a két legnagyobb példányszámú tévéújságban, s az eredmény a legvérmesebb reményeiket is túlszárnyalta. A reklámozást követő első trimeszterre közel 1500 hallgató iratkozott be, amivel – mai értéken számítva – megkeresték az első tízmilliójukat. Nagy ennek ellenére hangsúlyozza, hogy nyelviskola működtetésével nem lehet nagyot kaszálni. Mert igaz ugyan, hogy az egy tanórára jutó árrés magas, de a mögötte lévő feltételrendszer, ami ügyfélszolgálatból, menedzsmentből, alkalmazottakból, tanárokból áll, meglehetősen költséges. „Ezek eredőjeként a cég nyereségrátája mindössze 5 százalék körül mozog” – mondja a nyelviskola értelmi szerzője, aki a boom óta teljes erejét a cég fejlesztésére fordítja, miközben az egyéni vállalkozást kft.-vé alakította.

TERJESZKEDÉS. Történt mindez azután, hogy 1998-ban kiderült, a tandem kezd kényelmetlenné válni. A két cégtárs más-más irányba hajtotta volna a „kerékpárt”, s ez egy idő elteltével váláshoz vezetett. Nagy Zoltán ma már nem sajnálja, hogy a pénzt, amit egy méretesebb ingatlan megvételére költhetett volna, partnere kivásárlására kellett fordítania. Ingatlant ennek ellenére vett, egy 460 négyzetméterest, de emellett ma a nyelviskola rendelkezésére áll három, összesen 1500 négyzetméteres bérelt terület is. Ma már 17 nyelvből lehet választani, de például eszperantót és lovári nyelvet továbbra sem oktatnak. „Ezt azért tanulnák a diákok, hogy könnyebben megszerezzék a diplomájukat, nem pedig hogy kommunikáljanak vele; ehhez viszont nem adjuk a nevünket” – szögezi le a tulajdonos. Ami viszont van, az a Privát Katedra márkanév alatt futó egyéni képzés, emellett Nagy a cégen belül létrehozta a Katedra Travel Utazási Irodát is, amely a nyelvi környezetben történő tanulást segíti elő.

Amikor az üzleti baklövésekre terelődik a szó, a tulajdonos egy 1992-es esetet említ. Abban az évben a budapesti sikereken felbuzdulva Pécsett és Debrecenben is nyitottak egy-egy saját nyelviskolát. Mindezt kevés menedzsment tapasztalattal tették, és úgy vélték, hogy néhány alkalmazottat fölvéve, „távirányítással” is működtethetik az intézményeket. Rá kellett jönniük azonban, hogy ha kevés a motiváció, ráadásul a tulajdonosi szemlélet sem érvényesül a helyszínen, akkor a projekt eredménytelen lesz. Mivel a vidéki iskolák pénzt nem termeltek, 1994-ben be kellett zárni azokat.

A cég vidéki pályafutása ezzel azonban nem ért véget. Két éve néhány fővároson kívüli nyelviskola ugyanis azzal kereste meg Nagy Zoltánt, hogy szívesen kitűznék intézményeikre a Katedra lobogót. A tulajdonos eleinte nem akart kötélnek állni, ám végül, a buktatókat is átgondolva, kialakította a hazai nyelvoktatási piacon eddig egyedülállónak számító franchise-rendszert. A Katedra számára számottevő piaci értéknek az ígérkezett, hogy országos hálózattá alakulása révén azok a vállalatok, amelyeknek vidéken is van kirendeltségük, szívesen rendelnek majd partnereiktől. További előny, hogy a vidéki iskolák a külföldi nyelvi utaztatásokban tanácsadóként szerepelhetnek, ezáltal több vidéki utasuk lehet. A nyelviskolák a franchise rendszer értelmében így önálló vállalkozásként működnek tovább, de településükön kizárólagossággal a Katedra nevét viselik. Megkapják az oktatás részletesen kidolgozott módszertanát, tanfolyam- és kedvezményrendszerét, emellett hozzáférhetnek a névadó tesztbankjához, a tanmenetek felépítéséhez, a különböző kiegészítő anyagokhoz.

Noha Tarnai Éva, a vállalati tanfolyamok­ra specializálódott Fast English nyelviskola vezetője aláhúzza, hogy a franchise okos megoldás a telített piacon, ugyanakkor úgy véli, a vállalati tanfolyamok résztvevőinek speciális igényeit vidéken nehéz lesz magas szinten kielégíteni.