Tovább mélyülhetett a depressziója azoknak, akik a patikába érve meglátták, hogy háromszoros árat kell fizetniük az antidepresszáns gyógyszerükért. E néhány éve történt esetben nem a gyártó emelte fel az árat, hanem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) csökkentette az állami támogatást 90-ről 70 százalékra. Így a korábbi 10 helyett 30 százalék kifizetése hárult a betegekre. Az orvosok a Richter Gedeon egyik gyógyszerére kezdték átállítani őket, amely ugyanazt a hatóanyagot tartalmazta, de olcsóbb volt, és még a 90 százalékos támogatottsága is megmaradt. A cég néhány hónap alatt szépen növelte a piaci részesedését, és sok beteg kevesebbet fizetett. Voltak, akik nem akartak, vagy nem tudtak átállni, de a piac látványosan megmozdult, pedig ez ritkaság Magyarországon.
ÁLLATORVOSI LÓ. Kulcsfontosságú volt az árkülönbség mértéke: egy páciens havonta több ezer forintot spórolhatott, ha sikerült átállnia. Kisebb mértékű különbözet azonban nem vált ki ilyen hatást, havi pár száz forintért az orvos és a beteg nem szívesen kockáztatja a váltás esetleges mellékhatásait. Ugyanakkor sok esetben elvileg fél áron is hozzá lehetne jutni ugyanahhoz a hatóanyaghoz, a sokkal olcsóbb termékeket mégsem veszi szinte senki. Bár a gyógyszerpiacon nehéz olyan esetet hozni, amelyre ne lehetne ellenpéldát találni, az egyik vérnyomáscsökkentő hatóanyag sokak szerint olyan állatorvosi ló, amelyen be lehet mutatni e jelenség okait.
Az enalapril nevű hatóanyagot az amerikai Merck Sharpe & Dohme (MSD) fejlesztette ki. Ugyanezt a Richter Gedeon is előállította, csak más módszerrel, és az eljárást szabadalmaztatta. A szocialista táborban ugyanis a termékszabadalom mellett elfogadott volt, hogy az eljárás oltalmával védték le a gyógyszert is. A rendszerváltás után ez a lehetőség megszűnt, ám a korábban megszerzett védettségek érvényben maradtak. Ugyanakkor hiába védett a Richter terméke, nem eredeti (originális), hanem „másolt” (generikus) termék, mert az MSD hatóanyagát tartalmazza. A magyar gyógyszer előbb jelent meg a hazai piacon, mint az amerikai, saját márkaneve van, és promócióval (például orvoslátogatók ajánlásával) támogatják. A Richter-féle enalapril tehát úgynevezett „branded” generikus gyógyszer. Hazánkban – néhány más országhoz hasonlóan – többnyire ilyen termékek adják a piac oroszlánrészét.
Kényszer helyett érdekeltség
Míg a hazai változtatások rendeletekkel, erőből akarják kezelni a kérdést, a legtöbb nyugati országban érdekeltté teszik a piaci szereplőket – mondja Korondán Gábor gyógyszerpiaci szakértő, a Market Diagnosis Kft. ügyvezetője. Az orvos részesedik a biztosító megtakarításaiból, ha olcsóbb gyógyszert ír fel, és a gyógysze-részek is ebben érdekeltek. Az originális gyártók a szabadalom lejárta után nem fókuszálnak az adott gyógyszerre, tudván, hogy a biztosítók a generikus megtakarításokból finanszírozni fogják új termékek bevezetését. A generikus gyártók azért csökkentik az áraikat, mert az orvosok és a patikusok a legolcsóbb gyógyszert preferálják. A biztosítók nem pénzt akarnak kivonni a rendszerből, hanem az adott ráfordítás mellett a legmagasabb szintű támogatást igyekeznek nyújtani, s tetemes összegeket költenek a betegek tájékoztatására is.
Az elmúlt években több gyártó is piacra dobta a saját enalapril termékét, így ma már kilenc készítményt lehet OEP-támogatással kapni. Ezeket az Országos Gyógyszerészeti Intézet egyenértékűnek nyilvánította, vagyis az esetek többségében helyettesíthetik egymást. Vannak közöttük branded és unbranded (tehát promócióval nem támogatott, saját márkával nem rendelkező) gyógyszerek is. Az adatok szerint egy 10 milligrammos enalapril tablettáért ma 3,9-8,4 forintot kell fizetni a patikában. A legdrágább az originális gyógyszer, a generikusok ára pedig széles skálán mozog. Okkal gondolhatnánk, hogy a választékból az orvosok a legolcsóbbat írják fel, ám a forgalmi adatok egészen mást mutatnak (lásd a tavalyi eladásokat mutató táblázatot az 50. oldalon). A laikus várakozással ellentétben az orvosok több mint 90 százalékban tavaly is a két legdrágább gyógyszer egyikét írták fel. Persze hasonló a helyzet az eladott enalaprilból származó bevételeket vizsgálva: a piacot üzleti szempontból is az MSD és a Richter uralják a maguk promotált termékével. Hiába jelent meg egy sor másik enalapril, ezek nem tudtak teret nyerni, különösen sikertelenek a marketingtámogatottság nélküliek. „Promóció nélkül Magyarországon nem lehet számottevő mennyiségben gyógyszert eladni, ez világszerte a márkaneves generikus piacok jellemzője” – mondja Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője. A sikeres gyártók tehát elsősorban nem az árral versenyeznek, hanem a promócióval.
ÉRDEKEK. Az orvosok anyagilag nem érdekeltek abban, hogy figyelembe vegyék a termékek árát. Feltételezhető, hogy sokan nem is ismerik a teljes választékot. A paletta óriási, gyakran változik, az orvoslátogatók pedig csak originális és branded generikus termékeket népszerűsítenek. Anyagilag a patikák sem érdekeltek abban, hogy a legolcsóbb gyógyszert ajánlják, ezzel legfeljebb a vevő elégedettségét növelhetnék. Sokak számára meglepő, de még a biztosítónak is csaknem mindegy, hogy az orvos melyik enalaprilt írja fel, az OEP ugyanis mindegyik gyógyszer után ugyanannyit fizet támogatásként. Anyagilag tehát közvetlenül csak a betegek érdekeltek a legolcsóbb termékek preferálásában, de többségük nem is tud a választás lehetőségéről.
Egészen a Molnár Lajos vezette egészségügyi tárca felállásáig elfogadott volt ez a helyzet. Az elsőként piacra lépő generikus terméknek ugyanis „legalább” 30 százalékkal kell olcsóbbnak lennie az originálisnál. Vagyis ennek a gyártónak az az üzleti érdeke, hogy „csak” 30 százalékkal legyen olcsóbb, és promócióval támogassa a terméket. Az originális gyártó válaszlépésként általában az elsőszámú generikus szintjéhez közelíti az árait. Így lehet két, fej-fej melletti piacvezető az originális és az első generikus termék, a betegek pedig mindössze 30 százalékos árcsökkentést érzékelnek. Ez az árszint nem csak az elsőszámú generikus gyártójának jó, de az originális cégnek is, mert a szabadalmi védettség lejárta után sem veszti el az adott hatóanyag piacának döntő részét. Azokban az országokban, ahol az unbranded termékek térnyerését preferálja a szabályozás, egy hatóanyag ára esetenként 70-80 százalékkal is eshet, és az originális gyártó profitja minimálisra olvad.
A minisztérium most ebbe az irányba lépett. A támogatás összegét ugyanis korábban úgy határozták meg, hogy évente egyszer listázták a megelőző hat hónapban a teljes piaci forgalom legalább 3 százalékát elérő gyógyszereket. Ezek legolcsóbbika lett az úgynevezett referencia termék, amelynek árából számolták a százalékos támogatást. Az így kapott összeg a fix támogatás, amit minden gyógyszer kap. Ezért volt majdnem mindegy, hogy melyik gyógyszert írta fel az orvos. Az enalapril esetében a 3 százalékos küszöböt csak a két legdrágább készítmény lépte át, és a Richter terméke volt a referencia. A minisztérium azonban most 1 százalékra csökkentette a határt, és így a Krka jóval olcsóbb terméke lett a támogatás-számítás alapja. Az OEP kiadása így csökkent.
A másik kulcsfontosságú lépés az orvosnál telepített összehasonlító szoftver bevezetése. A betegek most „rádöbbenhetnek”, hogy egy gyógyszernek hány olcsó helyettesítője létezik. A minisztérium azért szeretné, hogy ezeket írják fel, mert az enalaprilnál például ez azt jelentené, hogy az 1A Pharma Magyarország készítményének forgalma fellendülne, ezzel átlépné az 1 százalékos küszöböt, referencia termékké válna, és az OEP-kiadások a felére csökkennének a korábbi állapothoz képest. Ám egyáltalán nem biztos, hogy e vérmes remények valóra válnak, hiszen az 1A Pharmáéhoz hasonló termékek térnyerését „csupán” a szabályozás támogatja, ez áll szemben a többi gyártó promóciós tevékenységével. Magyarul: a csata az orvosi rendelőben dől el, ahol elvileg a beteg dönt arról, melyik gyógyszert kéri, ám minden bizonnyal az orvos tanácsa érvényesül. A szabályozás továbbra is lehetőséget ad az orvosnak, hogy ne a legolcsóbb, hanem a promócióval támogatott terméket írja fel, ha a beteg ebbe írásban beleegyezik.
LENYELT PÉNZ. Néhány gyártó azzal érvel, hogy a nagyon olcsó készítményeket gyakran nem lehet kapni a patikákban (fantomgyógyszerek). Az orvosok így beválthatatlan recepteket adnának ki. A Figyelő több budapesti gyógyszertárban is érdeklődött az enalapril-választékról: a vezető termékek mindenhol készleten voltak, az olcsóbbakból viszont valóban rosszabb az ellátottság. Ugyanakkor egy helyen a legolcsóbb készítményt is azonnal meg lehetett volna vásárolni, és máshol is két héten belül ígérték ennek a beszerzését. Egy kis utánajárással és előre tervezéssel tehát ahhoz is hozzá lehet jutni.
Ha az OEP-kiadások csökkennének, a felszabaduló forrásokat új originális gyógyszerek befogadására lehetne átcsoportosítani. Így összességében ugyanakkora állami támogatással modernebb készítményekből állna a gyógyszerpaletta (lásd az ábrát a 48-49. oldalon). „Több olyan szív és érrendszeri, illetve onkológiai termék van, amely már tavaly megszerezte a befogadáshoz szükséges pozitív elbírálást, de a minisztérium nem hirdeti ki, és így nem tud megjelenni a piacon” – mondja Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke. Pedig az elbírálás során egy gyógyszer csak akkor kaphat zöld jelzést, ha költséghatékonysága bizonyított. Az originális gyártók tehát egyelőre nem érzik, hogy az állami spórolás eredményeképpen könnyebben tudnák behozni az újabb gyógyszereiket. Valószínűsíthető, hogy Magyarországon a legolcsóbb generikus szerek előtérbe helyezése elsősorban a gyógyszerkassza hiányának pótlását célozza, és csak másodsorban a gyógyszerekre költött állami támogatás hatékonyabb felhasználását.