És bár az eszközt fenntartó NASA folyamatosan dolgozik a hiba kijavításán, sőt, jövőre valószínűleg az űrben végez majd helyszíni karbantartást az Atlantis űrrepülő legénysége, a Hubble-t legkésőbb 2013-ban le kell majd állítani (ekkor alighanem a Mir űrállomáshoz hasonlóan Földbe csapódik majd). Ezért a NASA kutatói már a távcső utódját fejlesztik: ez a James Webb űrteleszkóp (JWST) lesz, amely új technológiák sorát alkalmazza majd a távoli galaxisok megfigyelésére.
A leendő űrteleszkóp. Kizárt részletek.
A Webb űrtávcső a kozmosz elektromágneses sugárzásának infravörös tartományára vadászik majd, és ennek segítségével akár 14 milliárd fényévre is elláthat. Így az Ősrobbanás körüli időkben keletkezett objektumokat is érzékelheti. Különös érzékenységét egy új megoldásnak, az úgynevezett mikrozáras technológiának köszönheti: ez a kamerák fókuszálását segítik úgy, hogy kiszűri a közelebb eső objektumokból származó sugárzást. A kamera szenzoraiban alkalmazott módszer a kancsalításhoz hasonlítható, amikor a keletkező kép egy zavaró részét a megfigyelő kizárja tudatából; így kerülnek majd csak a legtávolabbi tárgyakból származó információk az érzékelőkre. Az űrteleszkóp ezért a Hubble-val összehasonlítva nagyjából egy nagyságrenddel halványabb égitestek észlelésére is alkalmas lesz.
A JSWT a Földtől mintegy másfél millió kilométeres távolságban kering majd, egy olyan ponton, amely a Naphoz és a Földhöz képest is stabil helyzetben lehet. Mivel hatékonyabban működik, ha a saját maga által termelt hőt – hiszen az zavarná az érzékelőket – elvonják belőle, hűteni kell majd: ehhez óriási hőpajzsot és hűtőegységet fejlesztettek, amelyek együttesen mínusz 266 fokon tartják hőmérsékletét. E berendezéseket már el is készítette, s a nemrég bemutatott modellen sikeresen tesztelte is a NASA.