A főbor nagyjából a szamorodni szinonimája. Mármost ép, töppedt és aszús szemeket egyaránt tartalmazó fürtből szerintem két okból készítettek bort. Az egyik, hogy majdnem olyan csúcs, mint az aszú, de olcsóbb (állítólag a vékonypénzű lengyel kis- és középnemesi piac futtatta fel, innen lengyel neve, szamo rodnij, azaz „ahogy termett” is). Ez kérem szempont volt a régmúltban is, és szempont ma is. A másik – és fontosabb szempont – az lehetett, hogy a száraz szamorodninak felülmúlhatatlan aromája van, olyan, amit a legjobb aszú sem tud produkálni. Ez abból fakad, hogy a hordóban darabban hagyott (nem telitöltött) bor felszínén olyan élesztőhártya alakul ki, ami pazar ízeket old a borba. Well, varázsló illat kereng fel most poharunkból. Sok mindent összenyakal az ember, miközben a borújságírást, a világ egyik legkellemesebb szakmáját végzi, de ritkán fut össze ilyen szépséggel. Mélyebb aranyszínű bor ez, illatában virág, a botritisz aszús illata, ásványosság, alkohol. Harmonikus ízképében a nem éles érzetű sav és a magas, de nem diszharmonikus, 15 százalékos alkohol színtiszta egyensúlyt alkot, némi sós ásványosság, halk újhordó és kis férfias kesernye a háttérben. Ez a bor inkább maszkulin karakterű, nem nehéz és tömény, és nagyon kifejezi Tokajt. 10-12 fokra hűtve igazi gasztrobor, amennyiben aperitifként verhetetlen, és széles skálán képes kísérni szinte mindent, ami nem édes: leves után igyunk negyven cseppet, feladhatjuk barna húsok mellé, a camembert-t ugyanúgy felerősíti, mint a kékpenészes sajtot. Az a típusú bor, amiben e sorok írója szeretne úszni, úszni, időnkint belekortyolva ez álombeli tengerbe, majd elnehezedő fejjel, lassan lesüllyedni és telítődni e borral, valamint a szivacsállat a tengervízzel.
Tokaji száraz szamorodni 2000, Hétfürtös, Árvay és Társa Pincészet. Mélyebb aranyszínű bor, illatában virág, ásványosság › 15% alkohol › Barna húsok, camembert, kékpenészes sajt mellé › 3150 forint körül