Ezzel az idei költségvetésben mintegy 55 milliárd forintos lyuk tátong (a szintén megtorpedózott házipénztáradóval már több mint 60 milliárd a kieső bevétel), amelyet lapzártánkig ismeretlen módon kíván pótolni a pénzügyi kormányzat. Pontosabban egy ötlete már volt Veres Jánosnak: fizessék csak meg a vállalkozások az első két hónap után az árbevétel után kiszabott elvárt adót, hiszen az alkotmánybírósági vétó a pénzügyminiszter szerint csak március elsejétől hatályos. Így szűk tíz milliárddal lenne beljebb a kormányzat.
Nos, elképzelhető, hogy formáljogilag védhető ez az elképzelés, a jogállamiság szellemét azonban sérti. Miért is kellene bárkinek megfizetnie a deklaráltan alkotmányellenes adónemet?! Már az elvárt adó intézményének a bevezetése is bizalmatlan lépés volt; mivel az árbevétel után szabta ki a pótlólagos „nyereségadót”, feltételezte a vállalkozásokról, hogy adót csalnak. Az ártatlanság vélelmének a büntetőjogban alkalmazott nemes elvét egy bizalomra épülő gazdaságban minden adóalanyra illene adaptálni.
A statisztikák persze kétségtelenül a kormány álláspontját támasztják alá. A pénzügyminiszter a Hungarian Business Leaders Forum múlt heti konferenciáján azzal érvelt, hogy a vállalkozások fele „karitatív módon” működik, vagyis nem mutat ki nyereséget. És valóban: szinte bármerre indulunk, az „adómentesített” fekete- és szürkegazdaság csúszós terepére tévedünk.
Mi tehát a megoldás? Legalább kettős. Egyrészt a megfelelő jogcímek alapján járó adókat (például a nyereség után fizetendőt) az eddigieknél sokkal szigorúbban kell behajtani. Másrészt, a lehető leggyorsabban hozzá kell látni az adórendszer belső arányainak módosításához: vagyis csökkenteni az élőmunkát terhelő adókat és járulékokat, és ezzel egyidejűen emelni-bevezetni a vagyoni típusú adókat. E lépésekkel szélesíteni lehetne az adó- és járulékfizetők körét, ami egyszerre növelné a versenyképességet és a bevételeket.
A tisztességes vállalkozások pedig némi levegőhöz jutnának.