Úgy gondolom, 2002 és 2005 között már megépültek azok a lakások, amelyek az azt megelőző évek kielégítetlen igényét pótolták. Véleményem szerint most nem kell indokolatlanul „felturbózni” a lakásépítést.
STRUKTURÁLIS PROBLÉMÁK. A lakáspiacon közben változatlanul súlyos strukturális problémák mutatkoznak: hatalmas különbségek alakultak ki a városok és falvak lakásminőségében. Ennél is fontosabb, hogy sokan élnek a szükségletüknél jóval nagyobb lakásban, miközben széles rétegek a családnagysághoz viszonyítva apróbb lakásokban zsúfolódnak össze. A lakhatási költségek mindeközben a családok egy részénél egyszerűen megfizethetetlenek. A háztulajdon vagy a lakástulajdon pedig gyakran leláncolja az embereket, és nem ad mozgáslehetőséget a munkahely-változtatásnál.
A szerzõ lakáspolitikus, Nyíregyháza MSZP-s polgármestere.
Éppen ezért súlyos probléma, hogy hiányoznak mind a szociális bérlakások, mind pedig a piaci alapú bérlakások. A szociális bérlakások hiánya miatt a családok 3-4 százaléka méltatlan körülmények között, vagy kiszolgáltatott helyzetben él. Ráadásul még mindig rossz a lakbér-támogatási rendszerünk, így nincs lehetőség a leginkább rászorulók állami, önkormányzati támogatására. Szociális szempontok miatt bérlakásokat kellene építeni, vásárolni, vagy a meglévő bérleményeket kellene a mainál intenzívebben támogatni. A magánbérlemények bérleti jogviszonyának kifehérítését pedig lakbértámogatással kellene segíteni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az állam hajlandó lemondani néhány milliárd forintnyi adóbevételről. A költségvetésnek a támogatott hitelállomány miatt annak ellenére óriási a terhe, hogy az utóbbi években csökkent az államilag támogatott hitelek igénye. A kamattámogatás költségvetési terhei jelentősen csak 2010 után fognak mérséklődni. Csak akkor nyílik majd lehetőség a valós igények szerinti központi lakástámogatás módosítására, úgy, hogy új támogatott réteget segítsünk, de közben ne nőjön a költségvetés terhe.
Közben viszont a devizahitelek feltételei kedvezőek, ezzel szemben a kamattámogatott forinthitelek szerepe visszaszorul. Ez utóbbinak az az oka, hogy a lakáshitelek kamatszintjét a jelzáloghitel biztonsága ellenére is indokolatlanul magasan tartják a kereskedelmi bankok. A lakosság viszont a forintingadozások ellenére is azt tapasztalja, hogy összességében nem járt rosszul a devizahitellel. Lakáspolitikusként azt remélem, hogy az ország gazdasága a jövőben is biztosítja a svájci és európai hitelek versenyképességét. Ha pedig csökkenek a forintkamatok, vagy bevezetjük az eurót, akkor teljes egészében meg kell szüntetni a kamattámogatás jelenlegi rendszerét. A támogatás többi eleme persze hosszabb távon fenntartandó.
Úgy vélem, főként az első lakást vásárlókat kell segíteni. Ehhez a nyilvántartás és a támogatások ellenőrzésének módszerét kell kidolgozni, ami 2010-ig megoldható. A második, harmadik lakását mindenkinek önerőből kellene megszerezni, kizárólag a gyermekekhez kötődő állami támogatással kell ezen a fronton segíteni.
Nem tudom pontosan megítélni, hogy az energiaárak és az ingatlanadó milyen változást hoz majd a lakáspiacon, de bizonyára ösztönözni fogja a piac mozgását. Az egyedülálló vagy gyermektelen családok megpróbálják eladni a nagyméretű házakat, lakásokat. Vásárlói oldalon jó lenne támogatásokkal ösztönözni a nagycsaládosokat, hogy felszívják az így megjelenő kínálatot. Ám mivel a szociálpolitikai kedvezmény már most is „romabizniszt” hozott, ezt ma nem szabad megcsinálni. A használt lakásforgalom kormányzati pénzügyi megsegítésére sem szükség, sem pénz, sem kormányzati szándék nincs.
Folytatni kell viszont az energia-racionalizálási programot. Nagyon igazságtalan, hogy akik eddig bekerültek a rendszerbe, 66 százalékos támogatást kaptak, akik a jövőben akarják a munkát elvégezni, azok pedig semmit.