Tesztelt társak

Gyermelyi tésztával ismerkedhetnek meg az idén a fogyasztók Romániában. A tojásos tészta ott kevésbé honos, így izgalmas kísérlet, sikerül-e elfogadtatni a helyi vásárlókkal. A Cerbona müzlit viszont már ismerik a szomszédos országban, gyártója most arra készül, hogy saját kezébe vegye az értékesítést. Mindkét cég az Európai Unió idei keleti bővítése nyomán próbálkozik szilárdan megvetni a lábát ezen a piacon.

A magyar befektetők mindkét új csatlakozó ország iránt érdeklődnek, de különböző mértékben. „Teljesen eltérő Bulgária és Románia helyzete; az utóbbi fejlettebb piac, és a magyar kapcsolatok is erősebbek” – mutat rá Turi Ferenc, a Capitol Consulting Group ügyvezető partnere.

Szófia belvárosában. A cégek számára tortúra a számlanyitás.

VISSZA A JÖVŐBE. A romániai piaci helyzet több iparágban is a pár évvel ezelőtti magyarországi állapotokra emlékeztet. „A multinacionális kiskereskedelmi láncok aránya az élelmiszerek piacán még csak húsz százalék, de folyamatos növekedést mutat. „Néhány év alatt koncentrálódni fog a piac” – vázolja a várható trendet Szabó István Tivadar, a Cerbona Zrt. vezérigazgatója. A tavaly itthon 10,5 milliárd forint árbevételt elért társaság müzli márkája már tíz éve jelen van a romániai boltok polcain, ám a múlt év végén önálló helyi céget alapítottak, hogy a forgalmazást maguk intézhessék. „Az álmom az, hogy néhány éven belül a gyártást is odavigyük” – árulja el a vezérigazgató. A vállalat Bulgáriában is forgalmazza termékeit, de ott egyelőre nem készülnek hasonló áttörésre.

A Gyermelyi Élelmiszeripari Zrt. az erdélyi magyarokra szeretné építeni romániai terjeszkedését. „Már eddig is olyan csatornákon igyekeztünk reklámozni, amelyek az erdélyi magyarságot is elérik. Tudomásunk szerint a kishatárforgalomban komoly mennyiségű termék vándorolt az országhatáron túlra” – mondta el Káhn Norbert kereskedelmi és marketingigazgató. A cég 2006 végén fejezte be egy új tésztagyár kiépítését, így van kapacitása az exportbővítésre. Ez év eleje óta a tésztát sújtó védővámok is megszűntek. „Egy éven belül szeretnénk bejutni a féltucatnyi jelentős gyártó és forgalmazó közé a tésztapiacon” – pontosítja a célt Káhn.

Nagyszámú, emelkedő életszínvonalú lakosság; dinamikusan növekvő piacok, immár vámhatárok nélkül; olcsó munkaerő; nagy üzleti lehetőségek – ezek az érvek szólnak a legújabb EU-tagállamokban való magyar terjeszkedés mellett. Az uniós csatlakozás a szabályozási környezetet is modernizálta. Ezt Romániában az évek óta zajló privatizáció már korábban is kikényszerítette, ám Bulgáriában a befektető-védelem pár éve még nem volt rendezett. Mára az adórendszert is az európaihoz igazították, ám például a munkajogi szabályozás még kezdetleges. Sokszor a meglévő szabályokat sem könnyű végrehajtani.

„Ha magyar cég kér vámkezelést Bulgáriában, az ottani vámhatóság nem képes adminisztrálni sem az exportot, sem az importot” – kesereg Szöghi Szabolcs, a főleg vámkezelések lebonyolításával foglalkozó Trivium Kft. ügyvezetője. A szegedi vállalkozás azzal számolt, hogy az EU januári bővítését követően bulgáriai irodáikban el tudják látni azokat a feladatokat, amelyeket korábban Magyarországon végeztek, többnyire török szállítmányok részére. Ám csalódniuk kellett: másfél hónappal a csatlakozás után a bolgár vámadminisztrációban kaotikus állapotok uralkodnak. Szöghi az uniós adaptációt egyéb szempontból is lassúnak találja, példaként a számlanyitási tortúrát hozza fel.

„Január elsejével számos gazdasági előny megszűnt, így például a cégautó-vásárlás áfájának visszaigényelhetősége, vagy a harmadik országba való számlázás lehetősége is” – mondja Vojnits Bálint, az emberi erőforrás menedzsmentre szakosodott Human Value Kft. ügyvezetője. A kimondottan Bulgáriában aktív magyar vállalkozások menedzsmentjének rekrutálásával, továbbá bolgár IT- és telekom-szakemberek magyarországi elhelyezésével foglalkozó társaság persze jó előre tudta, mire vállalkozik. Tavaly májusi rajtjukat alapos előkészítés előzte meg, és kiemelt körülményként kezelték, hogy az ország az uniós tagság kézzelfogható közelségébe érkezett. Éppen ezért okozott nem kevés fejfájást a tavalyi bizonytalanság. „Szeptember 26-áig, amikor is az Európai Bizottság áldását adta a 2007. januári csatlakozásra, sokan tartottak attól, hogy Bulgária esetleg körön kívül rekedhet” – emlékszik vissza Boris Toshev, az OTP tulajdonában lévő DSK Bank magyar deskjének vezetője. Szerinte az üzleti szférára is rányomta a bélyegét az aggodalom, noha a belépés ténye stratégiai döntésekben nem elsődleges szempont. „A csatlakozásnál sokkal többet nyom a latban az igen aktív bolgár-magyar kereskedelmi kamara megléte” – hangsúlyozza Vojnits Bálint.

A Népek Palotája Bukarestben. Itt már nincsenek magyar ajkú munkavállalók.

A betelepülő vállalatoknak az infrastruktúra fejletlensége is gondot okozhat. „A legújabb tagok nem jeleskednek autósztrádákban; a távközlési hálózat fejlődik ugyan, de még nem tart ott, ahol a magyar” – sorolja Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers partnere. „A fő probléma a megfelelően kvalifikált szakemberek megszerzése” – vesz számba egy további nehézséget Turi Ferenc. A kiválasztásnál a nyelvtudás hiánya is gondot okoz. A magyar cégek egy része bízik abban, hogy Romániában helybéli magyarokat sikerül alkalmaznia. E módszerrel azonban csupán Erdélyt lehet becserkészni. Ám például a Cerbona eleve nem akar diszkriminálni, és a magyarnyelv-tudásnál fontosabbnak ítéli, hogy a munkatársak bejáratosak legyenek a helyi kereskedelmi multikhoz.

Hasonló okokból lesz az angol a belső munkanyelv az AAM Vezető Informatikai Tanácsadó Zrt. délkelet-európai projektjeinél, ugyanis a cégnél az idén felvenni szándékozott 40 alkalmazott fele idegen ajkú lenne. Az AAM bevételének már egynegyede származik ebből a két országból és Macedóniából, a térségben tavaly 150 százalékos növekedésnek örülhettek. Románia és Bulgária csatlakozása nemzetközi finanszírozású nagy projekteket hozott, az AAM az uniós intézményrendszer fejlesztésébe kapcsolódott be. A pályázat útján elnyert projekteken vegyes – magyar, helybéli, nemzetközi – csoportok ügyködnek. Mint Lengyel Csaba üzletfejlesztési igazgató mondja, tavaly első lépésként Romániában nyitott képviseletet a csoport, az idén Bulgáriában készülnek erre.

KICSIK ÉS NAGYOK. A két országbeli magyar befektetések állományában nincs nagy különbség, ám Romániában mintegy százszor annyi magyar cég van jelen, mint Bulgáriában. A magyarázat: Romániában elsősorban a kis- és közepes méretű, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások igyekeznek megtelepedni. Radeczki Jenő, a Magyar-Román Vegyes Gazdasági Kamara elnöke szomorúnak találja, hogy keleti szomszédunknál ma nem Magyarország, hanem Ausztria a legnagyobb befektető, amely mögött tetemes lemaradásban (az országok versenyében a 12. helyen) vagyunk, miközben az évi 9 százalékos romániai gazdasági növekedés tömegesen vonzza a külföldi befektetőket.

Bulgáriába eddig főleg a magasabb súlycsoportokból érkeztek a befektetők: a Videoton 1999-ben vette meg a bulgáriai DZU-t; 2002-ben a Dunapack, fél évvel később az OTP lépett a tettek mezejére; utóbbinak oroszlánrésze van a bulgáriai befektetések állományában. A példát olyan cégek követték, mint a Matáv, a Danubius Hotels, a Synergon vagy a TriGránit, hogy aztán a csatlakozás dátumának közeledtével nem csupán a regionális cégek, hanem a kisebbek étvágya és bátorsága is megjöjjön. Persze Romániában is jelen vannak olyan „nagy nevek”, mint az OTP, a Mol, a Richter, a Dunapack vagy a Zalakerámia. „Sok cég éppen a fajsúlyosabb vállalatok szolgáltatója vagy beszállítója volt” – véli Tzvetkov Julián, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület elnöke.

Mol-kút Csíksomlyón. Sok cég a fajsúlyosabb vállalatok szolgáltatójaként lépte át a határt. Fotó: MTI

A szófiai pionírok közé tartozik a bukaresti piacra már 1998-ban belépő, azóta Romániában és Bulgáriában egyaránt országos hálózatot kiépítő Programata Media Group (Figyelő, 2006/11. szám). Az ingyenes programmagazint kiadó vállalkozás egyik alapító-tulajdonosa, Pankotai Csaba szerint az uniós csatlakozásról szóló döntés nyilvánosságra hozása óta érezhető a törekvés a bolgár bürokrácia törökös/balkános jellegének visszaszorítására. A Programata nem csupán emiatt élvezi a belépés előnyeit: januártól elhárultak az akadályai annak, hogy romániai produktumaikat is jóval kedvezőbb árakon dolgozó bolgár nyomdákban állítsák elő. Pankotai tagja a Bolgár-Magyar Kereskedelmi Kamara elnökségének, s úgy érzékeli: az elmúlt hónapokban egyre több magyar vállalat mutatott érdeklődést az új uniós tag iránt.

„Hihetetlenül fejlődő piacot látok, ahol az informatikai cégeknek nagy lehetőségeik vannak. Most veszik a hardvert, amelyen pár év múlva alkalmazás is lesz. Igaz, éppen ezért mindenki oda akar menni, tehát nem árt sietni” – mondja Romániáról Minárovits János, az Albacomp vezérigazgató-helyettese. Ott még nem alakultak ki a nagy állami, közigazgatási informatikai rendszerek, tehát testes projektek várhatók. Az ezekben való részvételhez az Albacomp partnerségre akar lépni egy helyi rendszerintegrátor céggel.

Radeczki Jenő szerint a román piac különösen vonzó lehet a magyar magasépítő vállalkozások számára, hiszen Bukarestben és más nagyvárosokban is hihetetlen méretű építkezési hullám bontakozott ki. A munkaerőpiacról pedig hiányzik az a két és fél millió helyi munkavállaló, aki külföldön igyekszik munkát találni. Ami őket elhajtotta, az a magyar cégeket odavonzhatja. „A munkaerő költsége csak mintegy 60 százaléka az itthoninak” – húzza alá Erdős Gabriella.

JÖVŐ, MÁSKÉPPEN. Valószínű, hogy Románia és Bulgária nem teljesen azonos utat fog bejárni. A mindkét piacot ismerő Pankotai Csaba Romániát illetően fokozott óvatosságra int. Bukarest ugyanis a nyugati tőke felé mutatott nagyfokú nyitottságon alapuló, ezáltal erősen fogyasztásorientált magyar modellt követi, s félő, hogy néhány év múlva hasonló gondokba ütközik majd, mint mi manapság. Ezzel szemben Szófiában arra törekszenek, hogy az ország vagyonát bolgár kezekben tartsák. Ebben a modellben nincs akkora ár- és bérfelhajtó hatás, mint az előzőben, ami sokkal kiszámíthatóbbá, versenyképesebbé teszi a bolgár utat.